A rendőri erőszak és faji megkülönböztetés kapcsolata az Egyesült Államokban most a legfontosabb közéleti téma, de mi a helyzet Magyarországon? Hogyan változott a roma közösség és rendőrség kapcsolata 2010 után, és mit üzen a társadalomnak a rossz gyerekekre vadászó iskolarendőr?

A fiatal roma közéleti aktivisták által alapított Ame Panzh (Mi Öten) csoport az online Baxtale tévén tartott kibeszélőjében éppen ez volt a téma tegnap este. A beszélgetés során megpróbálták mind a legfontosabb hasonlóságokat, mind a legnagyobb különbségeket is felvázolni a George Floyd-tüntetések nyomán.

„A legnépszerűbb óvodai jelmez továbbra is a rendőr”

A beszélgetést vezető Fedorkó Boglárka még a felvezetőben hangsúlyozta, hogy

„afro-amerikai és fekete aktivisták évtizedek óta beszélnek az amerikai börtönipari komplexumról („prison-industrial complex”), radikális változásokat követelve lassú reformok helyett.

Elemzésükben felhívják a figyelmet a börtönökben fogvatartottak számának gyors expanziójára, olcsó munkaerejük kizsákmányolására, melyekből a büntetés-végrehajtási intézményeket fenntartó magáncégek profitálnak. Az iskolából-börtönbe folyamat („school-to-prison pipeline”) táplálja ezt a jelenséget: az amerikai oktatási rendszer zéró tolerancia szabályai, az iskolákban jelenlévő rendőrség, a szegregáció és az alacsony minőségű oktatás iskolaelhagyáshoz és lemorzsolódáshoz vezetnek, melyek növelik jogellenes cselekmények számát a fekete lakosság körében.”

Suha Nikolett felvezetőjében azzal indított, hogy az óvodai farsangok egyik legnépszerűbb jelmeze továbbra is a rendőr, ez mutatja a társadalmilag elfogadott, konstansnak hitt „jó” szerepüket is.

Hozzátette, 1990 óta ugyan jóval szigorúbb jogszabályok irányítják a rendőrség munkáját, mint a Kádár-rendszerben, de az utóbbi évtized mégis valamelyes visszafordulást jelentett a rendőrség eredeti, hatalmi struktúrában elfoglalt szerepéhez, miközben a hivatás társadalmi megbecsültsége jelenleg elég alacsony, és emiatt még olyan hírek is érkeztek, hogy a rendőrség állományának feltöltése is egyre nehezebb.

És noha a fegyverhasználat, fegyverviselés terén nyilvánvalóan Magyarországon sokkal jobb a helyzet, Suha szerint továbbra is a legaggasztóbb jelenség, hogyan használják a rendőröket „a társadalom kettészakítására”. Példaként a 2012 óta hatályos szabálysértési törvényt is említi, amelynek számos eleme gyakorlatilag a szegénységet bünteti.

„Olyan, hogy tisztességes szegénység, egyszerűen nem létezik”

– kezdte Márton Joci is, aki kiemelte, a rendőrség és az állam „moralizálja” a nyomorgók életét, miközben a fagyhaláltól veszélyeztetettek vagy a nélkülözésben élők nyilvánvalóan nehezebben fognak „tisztességes életet” élni. Kiemelte, hogy az idős, vidéki emberektől való kismértékű tolvajlás valódi probléma, de ez az állapot akkor lenne felszámolható, ha annak valódi okait próbálnánk megszüntetni. Viszont a szélsőjobboldali rendpártiság alapja, hogy ezek a szociális problémák  tartósan megmaradjanak és lehessen rájuk hivatkozni.

Hozzátette, miközben Amerikában felismerték, hogy a rendőrség túlhatalmát csökkenteni kell, aközben Magyarországon éppen fordított folyamat kezdődött, egyre növelik annak hatalmát, sőt különböző „politikai elképzelések terhét rója a rendőrségre” a kormány, mint az iskolarendőrség bevezetése, a hajléktalan emberek vegzálása, vagy Facebook-kommentelők előállítása.

Továbbá a belügyi vezetés éppen börtönépítési projektbe is kezdett, miközben a magyar büntetés-végrehajtási rendszer az európai normáknak sem felel meg.

A rendszer dönti el, ki lesz különösen gyanús

Ignácz Judit arra hívta fel a figyelmet, hogy a teljes társadalomban továbbra is igen elterjedtek a romákkal szembeni sztereotípiák, szokványos „cigányproblémáról”, „cigánykérdésről” értekezni. Ugyanakkor viszont a regnáló hatalom mára szinte egyetlen eszközt ismer arra, hogy ebben a társadalmi beágyazottságban – ahol az előítéletek a rendőrök körében is gyakoriak – gondokat kezeljen, ez pedig éppen a rendőri fellépés.

Ez Ignácz szerint pont azért probléma, mert érzékenyítő tréningeken rendre kiderült, hogy intézkedő rendőrök rendszeresen „a roma kultúrára” vezetik vissza a bűncselekmények széles skáláját. Az előítéletekkel ellentétben a magyar roma közösség nagyon összetett, „sokszor még mi sem tudjuk, mi is az a roma kultúra”, azonban a többségi társadalom, és így a rendőrök nem is úgy néznek rájuk, mint más állampolgárokra, más reflexek jönnek elő intézkedés közben.

Ebben a helyzetben ő „különösen rémisztőnek tartja, hogy gumibotos, bilincses rendőrök jelenhetnek meg 500, kiválasztott iskolában”.

„Ez egy tipikus látszatmegoldás, ami megfélemlítést és fizikai büntetést alkalmaz.”

Azt viszont Ignácz szerint kevesen kérdezik meg, valójában mire is lenne szüksége a magyar iskoláknak. Szerinte elsősorban a megelőzésre kellene fókuszálni, pszichológusok, szociális segítők kellenének ehhez, és minél több, minél jobban képzett pedagógus is.

A beszélgetést vezető Fedorkó Boglárka is kiemelte, tapasztalatai szerint mind a rasszizmus, mind a nők elleni erőszak kérdéskörében igen nehéz a magyar rendőrséggel dolgozni.

Jóni Tibi, roma „szivárvány-aktivista”, az LMBT-jogokkal kapcsolatban először is azt emelte ki, hogy ideális esetben a rendőrökre szövetségesként kellene tekinteni. Ez azonban jelenleg nem mondható el. Megemlítette, hogy 2014-ben a roma kamiont támadás érte a Budapest Pride-on, egy ellentüntető felugrott a kamionjukra, a Pride-szervezőknek kellett megoldani a helyzetet, míg a rendőrök csak jóval később intézkedett.

„Nemcsak azt éreztem, hogy a rendőrség nem véd meg minket, hanem ők is körülbelül úgy gondolkoznak rólunk, mint aki a kamionra felugrott. Borzalmas, kiábrándító és felháborító, hogy nem tudom magam biztonságban érezni Magyarországon.”

Kiemelte, egy nem-roma, középosztálybeli, heteroszexuális férfinek természetesen sokkal kisebb eséllyel lesz gondja a rendőrökkel, miközben vannak a „rendszer által kipécézett csoportok”: LMBT-közösség tagjai, romák, szegények, megtámadott nők, akik kevesebb empátiára, védelemre számíthatnak.

2018-ban csupán 194 gyűlöletbűncselekményt regisztráltak, Magyarországon, ugyanakkor a probléma jóval nagyobb, viszont nincs meg az a bizalom, például megtámadott romák körében a rendőrség felé, hogy ezeket az atrocitásokat megfelelően fel lehessen deríteni.

Példaként említették a Csenyétén történteket, ahol a szélsőjobboldal által is felkapott eset során a mentők roma faluba próbáltak bejutni, még januárban, egy életveszélyben lévő emberhez, azonban „fenyegetésre hivatkozva” megálltak a település határán, így időben oda sem értek.

Suha Nikolett az esettel kapcsolatban kiemelte, a nyomozás részleteit még egyáltalán nem ismertek, az viszont tény, hogy a mentők késlekedése tragédiához vezetett. Suha arra is kitért, hogy ennek lehetséges jogalapja egy egészségügyi miniszteri rendelet – amely 20 éves -, és amelynek alapján a mentőirányító diszpécser feladata volt határozni az esetről.

De, mint hozzátette, egyetlen jogszabály sem vonatkozik arra, hogy a segélyt kérő – nem a beteg – telefonos fenyegetései erre milyen jogalapot adnak. Szerinte az elzárt településeken a megfelelő információk és tájékoztatás maradt el a mentősök részéről, viszont a helyzetért a felelősség kérdése elsősorban a mentésirányítással és a rendőrökkel kapcsolatban merül fel.

„A teljes társadalomnak meg kell változnia”

Végül a megoldások amerikai palettájára (Defund the police) terelődött a szó, és arra, mennyire lehet reális bármiféle rendőrségi reform.

Márton Joci ezzel kapcsolatban elmondta, a probléma Amerikában feketéket, fehéreket ugyanúgy érint, a bűntől visszatartó ereje azonban az erőszakos rendőri fellépésnek az USA-ban sincsen. Ahhoz, hogy változás történjen, Márton szerint „a teljes társadalomnak kell megváltoznia.”

Ugyanezt láthatjuk a nők elleni erőszak esetén is, emelte ki.

Hozzátette, azokban az országokban, ahol kisebb a társadalmi egyenlőtlenség, ott kevesebb a köztörvényes bűncselekmény és az erőszak is. Így az ebbe való befektetés, az egyenlőtlenségek elleni küzdelem léphet csupán túl a tüneti kezelésen.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mennyire működhet itthon az az amerikai modell, amely alapján a rendőrség, hadsereg a kisebbségek számára jelenthet kitörést, ez mostanra Márton Joci szerint bizonyítható módon nem működik. Arról beszélt, kimutatások szerint a fekete bőrű rendőrök nagyobb nyomást éreznek a megfelelésre, ezért gyakorta túlkompenzálnak a feladataik során.

A „sokszínűség a rendőrségben” elképzelés az utóbbi években már Magyarországon is megjelent, de Márton szerint kifejezetten kontraproduktív egy rossz rendszerbe roma származású egyéneket bevinni. Ezzel a hozzáállás nem változik, és ezeket a rendőröket csupán „kivételes példaként” mutatják fel, miközben a munka rájuk plusz terheket rak, és a rendőri, valamint roma identitás közül szinte mindig az előző diadalmaskodik.

Jóni Tibor mindemellett megemlítette, ha a cigányok elleni ,rendőri megkülönböztetést kikérjük magunknak, akkor „a szexmunkások, transzneműek problémáival is foglalkoznunk kell”.

A teljes beszélgetésről készült élő videót itt lehet visszanézni: