A tavasszal elfogadott új nemzeti alaptantervet (NAT) követve kutyafuttában készültek el az új történelem és magyar tankönyvek, számszerint négy-négy verzió (kettő az ötödikeseknek, kettő a kilencedikeseknek) mindkét tantárgyból. A hvg.hu által megszólaltatott pedagógusok nagyon elégedetlenek ezekkel, szerintük azok még az új NAT célkitűzéseinek sem felelnek meg.
Az alaptanterv ugyanis a nemzettudat erősítését, a gyerekközpontúságot és a 21. századiságot jelöli meg célként, a nyilatkozó tanárok azonban úgy látják, utóbbi kettő teljes egészében a nemzettudatnak rendelődik alá, és még a korábbi tankönyvekhez képest is kevésbé érvényesülnek.
„Már az előző, 2012-es Nat alapján készültek is rettenetesek voltak, de ezek egyenesen gyerek-, nyelv- és 21. század ellenesek” – értékelte az új magyar nyelv- és irodalomkönyveket Schiller Mariann, a Magyartanárok Egyesületének választmányi tagja.
Elmondása szerint mindkét évfolyam mindkét könyvváltozata „avítt és lapos, a hosszú és unalmas szövegek mellett pedig semmi olyan nem található bennük, ami akár egy tanárt, akár egy gyereket megmozgatna.”
Készség- és kompetenciafejlesztésnek szerinte nyoma sincs a könyvben, ráadásul az sem igaz, hogy csökkent volna a tananyag. Bár a könyvek lapszáma csökkent, ez főként azzal magyarázható, hogy kevesebb lett a választási lehetőség, és kevesebb képességfejlesztést tartalmaznak, de az elsajátítandó tananyag mértéke nem változott.
Hasonló jelenséget figyeltek meg a történelemtanárok is: kevesebb lapszám mellett zsúfoltabbak lettek a leckék és az lényeges dolgokra, mint a képességfejlesztésre és a történelmi források elemzésére, nem marad idő.
Repárszky Ildikó, a Történelemtanárok Egyletének (TTE) alelnöke szerint a leckék olyan zsúfoltak, hogy a kijelölt időkeretben egyszerűen megtaníthatatlanok. A pedagógus megszámolta, a Róma alapításától Neróig tartó időszakot felölelő lecke főszövegében 23 megtanulandó esemény és 33 fogalom szerepel, köztük olyan kifejezések, amelyek eddig nem számítottak tananyagnak – és mindezt két tanóra alatt kellene teljesíteni.
„Vajon mit ért meg ennyi rá zúdított információból egy gyerek?! Abban a pillanatban, hogy nem csak szigorúan „leadom”, hanem elkezdem magyarázni is, már nem férek bele az órakeretbe. És mikor lenne idő a forráselemzésre és -összevetésre?!” – tette hozzá.
Ráadásul a tankönyvek sok esetben téves, pontatlan információkat, vagy egyenesen megcáfolt elméleteket tartalmaznak. Erre példa, hogy a tankönyv evidenciaként kezeli a hun-magyar eredetet, vagy azt, hogy a honfoglaló magyarok szándékosan érkeztek a Kárpát-medencébe, nem téve említést a menekülésüket alátámasztó bizonyítékokról.
A Történelemtanárok Egyletének közleménye szerint a tankönyvek nem veszik figyelembe a tanulók életkori sajátosságokat. Az elemzés egy súlyos etikai problémára is felhívja a figyelmet:
„a 4 tankönyv tananyagfejlesztői, szakértői és lektorai ugyanazon alkotói körből kerülnek ki. Az egyik tankönyv szerzője a másik változatnak a társszerzője („tananyagfejlesztője”), aki közben szerzői és tudományos szakértői feladatot is ellát egyben. Tankönyvi szövegrészek lettek átemelve (még az 5. évfolyamos könyv és a 9. évfolyam között is van egyezés),illetve problémásnak véljük,ha az egyik tankönyv szerzője a másik változat lektora(ez az 5. és 9. évfolyam tankönyveinél is így van).”
Mind a magyar-, mind a történelemtanárok azt is tragikusnak tartják, hogy ezek a felületes, rosszul szerkesztett tankönyvek az egyedüliek, amiből tanítani szabad.
Korábban tankönyvek alapjául szolgáló nemzeti alaptanterv is komoly kritikákat váltott ki szakmai körökben: pedagógusok és oktatási szakértők is gyerekellenesnek és pedagógusellenesnek minősítették azt, szerintük a NAT „tudás- és gyerekszemlélete részben elavult, részben egy soha nem is létezett felfogást tükröz.” Ráadásul az érintettek azt is kifogásolták, hogy a koronavírus-járványt figyelmen kívül hagyva a kormány megfelelő felkészülési időt sem hagyva erőltette át az új tanterv és tankönyvek bevezetését.
