A Magyarországon elérhető nettó átlagbér a kelet-európai mezőny középső részén helyezkedik el a Mazars évente megjelenő, Közép- és Kelet-európai Adóbrosúrája szerint, melyet a G7 szemlézett.

A brosúrából ugyanakkor az is kiderül, hogy az Európai Unióban mindössze három országban – Lettországban, Romániában és Bulgáriában – alacsonyabb a nettó átlagkereset.

Az összesítések szerint ráadásul a vizsgált országok közül Magyarországon kívül Ukrajnában, Romániában, Bulgáriában, Szerbiában és Macedóniában van egykulcsos jövedelemadó, noha utóbbiban a várakozások szerint 2023-ban bevezetik a progresszív személyi jövedelem-adórendszert. Ráadásul a fenti országok közül csak Ukrajnában magasabb az szja kulcsa, mint Magyarországon, 18 százalék, szemben a nálunk hatályban lévő 15-tel.

Tehát a kimutatásból kitűnik, hogy a többkulcsos vagy progresszív adórendszert használó országokban jellemzően magasabb a nettó átlagbér, ahogy az is látszik, hogy Horvátországban és Litvániában magasabb átlagbér mellett még nominálisan is kevesebb teher rakódik a bérekre – vagyis több kézhez kapott pénz mellett az átlagbér után kevesebbet kell összesen adózni.

Az viszont nem különösebben meglepő, hogy az uniós tagországok közül mindben magasabb az átlagkereset, mint az Unión kívüli legjobb értéket produkáló Oroszországban, ahol 553 euró, ami kevesebb, mint a bolgár 595, Magyarország pedig jóval lehagyja a nálunk mért 769 eurós értékkel.

A listát – ha Ausztriát nem számoljuk – Szlovénia, az egykori Jugoszlávia leggazdagabb utódállama vezeti 1241 euróval, a sereghajtó pedig a szintén jugoszláv utódállam, de a közelmúlt történelmének viharaitól jócskán megtépázott, unión kívüli Koszovó, ahol az átlagbér mindössze nettó 361 euró, vagyis a magyar érték kevesebb, mint fele. Az osztrák átlag nettó 2131 euró, vagyis látványos a különbség az EU perifériája és centruma között (vagyis Ausztria esetében lehet, hogy inkább érdemes fél-perifériáról beszélni), ahogy az EU-s és Unión kívüli országok különbsége is feltűnő.

Az is érdekesség – és a magyar adórendszer antiszociális jellegét tükrözi, hogy 500 eurós bruttó bér esetén csak Montenegróban kell nagyobb arányban csengetni az államkasszába, miután Magyarországon a nettó 179 százaléka a bruttó – még ilyen alacsony kereset mellett is. Egészen addig persze, míg nincs valakinek három gyereke, mert abban az esetben csak Koszovóban és Csehországban rakódik kevesebb közteher a fizetésekre.

A magyar adórendszer komoly szépséghibája, hogy míg a keresetek nagyságára vak, a nagycsaládosok adókedvezményét éppúgy vonatkozik a magas fizetésekre, mint az alacsonyakra.

Ami azt jelenti, hogy perverz módon magasabb kereseteknek adott esetben kisebb részét kell befizetni az államkasszába, mint az alacsonyaknak, de azt is, hogy még a nagycsaládosok közül is a magasabb keresetűek aránytalanul jobban járnak, hisz nagyobb adóalapból nagyobb kedvezményt lehet kapni. A Fidesz ebben ugyanakkor konzekvens: az egykulcsos szja-t első intézkedései között vezette be 2010 után a második Orbán-kormány, azonban a családi pótlék immár egy évtizede nem emelkedett, holott már a „fülkeforradalom” előtt sem volt elégséges az összege, azóta pedig jócskán veszített vásárlóértékéből a forint.

Ugyanakkor nem mehetünk el a rekordmagas, 27 százalékos ÁFA-kulcs mellett sem szó nélkül – ez ugyanis praktikusan mindenkire vonatkozik, és a szegényeket akárcsak az egykulcsos jövedelemadó, aránytalanul sújtja, hisz az alacsonyabb fizetésűek jövedelmük jelentősebb részét költik mindennapi megélhetésre.

A fenti jelenségek miatt a társadalmi egyenlőtlenségek rohamosan nőnek Magyarországon, miközben az EU többi országában az elmúlt tíz évben legfeljebb mindössze csekély növekedés, de jellemzően inkább csökkenés volt megfigyelhető.