Ugyan a veszélyhelyzet elmúlik, a dolgozók még súlyosabb kizsigerelését lehetővé tévő rabszolgatörvény 2.0 velünk marad, ha az országgyűlés elfogadja (miért ne tenné) Semjén Zsolt kedd éjjel benyújtott törvényjavaslatait. A miniszterelnök-helyettes ugyanis a veszélyhelyzet megszüntetése mellett benyújtott egy másik törvényjavaslatot is, melynek értelmében a Munka Törvénykönyvét továbbra sem kell levennünk a polcról – írja a Népszava.
A törvényjavaslat egy különösen fontos eleméről mi is beszámoltunk, ennek értelmében lényegtelen, hogy a kormány visszaadja a különleges felhatalmazást, ugyanis a javaslat értelmében elvileg fél évig, gyakorlatilag határozatlan ideig rendeleti úton hozhat döntéseket, és csak saját belátásán múlik, meddig tart ez az állapot – akár a 2015 óta tartó migrációs válsághelyzet esetében.
A 247 oldalas törvényjavaslat, ami címe szerint „A veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről” rendelkezik, valójában egy salátatörvény, ami többek között lehetővé teszi, hogy a veszélyhelyzet alatt bevezetett lazább munkajogi szabályozást a jövőben is alkalmazzák, ehhez miniszteri döntésre lesz szükség.
Vagyis Palkovics miniszter dönthet arról, hogy egy cégnek alkalmaznia kell-e a munkajogi szabályozásokat, ami abból a szempontból igen aggasztó, hogy a kormány jellemzően eddig sem a munkások oldalára állt a cégekkel szemben.
Erről ír Facebook oldalán Szél Bernadett független országgyűlési képviselő is:
Ahogy a képviselő írja,
„Elolvastam a »veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről« szóló törvényt, és szemet szúrt a két éves munkaidőkeretre vonatkozó rész. A törvénytervezet szerint »A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter engedélyezheti, hogy a munkáltató új munkahelyteremő beruházás esetén munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot – az Mt. vonatkozó rendelkezéseiben foglaltakra figyelemmel – legfeljebb huszonnégy hónap alapulvételével alkalmazzon, amennyiben a beruházás megvalósítása nemzetgazdasági érdek.«”
Ez magyarul – az elmúlt évek tapasztalatai alapján – azt jelenti, hogy amennyiben a kormány fontosnak ítél egy beruházást, akkor a cég figyelmen kívül hagyhatja a munkajogi szabályozást, mert Palkovics miniszter erre engedélyt ad – a feltétel annyi, hogy legyen kapacitás- és létszámbővítés az adott cégnél.
Erről Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke nyilatkozott a Népszavának, véleménye szerint ez egy olyan gumiszabály, amely a nemzetgazdasági érdekre hivatkozva már egy új gyártósor telepítése és néhány új dolgozó felvétele esetén is szabad kezet adna a munkavállalók kizsigerelésére. A szakszervezeti vezető elmondta, értetlenül állnak a javaslat előtt, nem egyeztettek a munkavállalói érdekképviselettel, és a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának hetente megtartott ülésein sem esett róla szó, pedig a kormánynak lett volna alkalma beszélni a tervezetről.
Pedig nem utolsó kérdés, hogy a munkáltató elrendelhet-e egyoldalúan kétéves munkaidőkeretet, vagy egyeztetnie kell a szakszervezettel.
A törvényjavaslat értelmében a korábbi rendelet, miszerint a válság elleni küzdelem ürügyén a munkáltatónak nem kell egyeztetnie a szakszervezettel kétéves munkaidőkeret elrendelése esetén, ami jelentősen korlátozza a munkás érdekképviseletet, és a tulajdonosok malmára hajtja a vizet.
A jelenleg hatályos törvények alapján a munkáltató féléves munkaidőkeretet rendelhet el, ennél hosszabb időtartamú – akár hároméves – elrendeléséhez kollektív szerződéssel kell rendelkeznie, vagyis olyan alkut kell kötnie, aminek keretében a munkásokat valamilyen módon kompenzálja. A törvényjavaslat elfogadásával azonban az a különös – bár nem egyedülálló – helyzet fog előállni, hogy a törvények alapján a miniszter mentességet adhat egy másik törvény alól, erről Kordás a Népszavának úgy nyilatkozott,
„Az egyedi döntéssel engedélyezhető emelt munkaidőkeret egy jogi nonszensz, mert egy miniszteri rendelettel nem lehet törvényeket felülírni”.
Mindazonáltal a fenti javaslat értelmében, ha a munkáltatónak arra van szüksége, hogy a munkásait „rugalmasabban” dolgoztassa, értsd: túlóráztassa, mikor a piaci helyzet úgy kívánja meg, megteheti, utána viszont nem kell kifizetnie a túlórákat, csak kibekkelni, míg jön némi visszaesés a megrendelések terén, és akkor két éven belül le lehet pihentetni a ledolgozott órákat.
