A kétharmados kormánypárti többség újabb törvényt tolt át sikerrel a törvényhozáson kedden: 133 igen 62 nem és 0 tartózkodás mellett az Országgyűlés elfogadta azt a Semjén Zsolt által benyújtott javaslatot, amelynek következményeképp többek között a kulturális dolgozók elveszítik közalkalmazotti jogviszonyukat november 1-től. 

A kultúra területén dolgozó közalkalmazottak tehát így átkerülnek a Munka törvénykönyve alá, és többek között az alábbi előnyöket veszítik el:

• magasabb felmentési idő,
• nagyobb végkielégítés,
• több pótszabadság,
• nők esetében rosszabb feltételekkel lenne érvényesíthető a 40 éves munkaviszonnyal történő nyugdíjazás;
• az állásfelajánlás kötelezettségre nem lesz mód, valamint
• megszűnnek a közalkalmazottakat egyébként védő felmentési korlátozások.

A „kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti
jogviszonyának átalakulása, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosítása” közel 20 ezer kulturális ágazati dolgozót érint.

A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) már a javaslat benyújtásakor jelezte azt, hogy a kulturális közszolgálatban dolgozók fizetése mindig is alacsonyabb volt, mint a piaci területeken dolgozóké, de ezt valamennyire kompenzálták a közszférának adott szerény kedvezmények, a foglalkoztatottsági biztonság és a kiszámítható életpálya.

Ezzel a módosítással azonban mindez megszűnik, az  érintett szakmák dolgozói számára leépül a korábbi stabil munkajogi helyzet.

A keddi szavazás előtti összegző módosító javaslatok vitáján Bana Tibor független képviselő a magyar kulturális élet kivéreztetése felé tett lépésként értékelte a törvényjavaslatot, amellyel szerinte bizonytalan helyzetbe hozza a kormány az ágazatban dolgozókat.

Gurmai Zita szerint két baj van a törvénnyel: nincs rá szükség, és nincs előkészítve. Azt is mondta a szocialista politikus, hogy ezzel a törvénnyel a Fidesz „elveszi a kultúra közjó jellegét”. A törvénymódosítással a kormány szemében „a múzeumi kutató semmivel sem különbözik majd egy multinacionális vállalat recepciósától, de legalábbis semmivel sem lesz több a közjóhoz hozzáadott értéke” – mondta Gurmai. A képviselő felidézte, hogy Fekete Péter kulturális államtitkár egy bő egyéves, a szakmai szervezetekkel folytatott egyeztetésre hivatkozott, akik azonban Gurmainak azt írták, „bár voltak találkozók, csak éppen a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény ( Kjt.) ilyen szintű változásairól nem volt szó rajtuk”. 

Hiller István egykori kulturális miniszter a vitában hangsúlyozta: a közalkalmazotti státusz nagyobb biztonságot jelentett a dolgozók számára, és bár a törvényjavaslat szigorúan véve a kultúrában és közművelődésben dolgozókról szól, valójában a kormánypártiak elképzelését tükrözi általánosságban a közalkalmazotti jogviszony tételes és szisztematikus felszámolásáról. Az MSZP-s politikus emellett cinikusnak nevezte a törvény előterjesztésének és elfogadásának időpontját, mert a kormány előzetes törvénykezési tervében egy árva szó nem esett erről a módosításról.

Beszélt arról is, hogy szerinte ennek a területnek a versenyképessége és a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése között semmilyen kapcsolat nincs – mert ettől szerinte nem lesz versenyképesebb egy 15. századi forrásokkal dolgozó levéltáros munkája -, így a kormány érvelése is hamis, amikor ezzel akarja legitimálni a módosítást.

Brenner Koloman a Jobbik padsoraiból „élethazugságnak” nevezte azt, hogy a közalkalmazotti státusz vetne gátat a kulturális dolgozók jobb bérezésének – ahogyan annak idején az egyetemi dolgozók jobb bérezésének lehetőségét is az alapítványi modellel kapcsolta össze a a kormány. Ehelyett egyszerűen jobban kéne szerinte finanszírozni ezt a területet, ahelyett, hogy a versenyképesség jelszava mögé bújnának a fideszesek. 

Az LMP-s Ungár Péter arról beszélt, hogy bár nem meglepő, ha egy jobboldali kormány leépíti a közalkalmazotti jogviszonyt, de ha ezt egy olyan kormány teszi, amelynek a politikai legitimitása azon a 2008-as népszavazáson alapul, ami ennek a jobboldali politikának az elutasítása volt, az megmutatja, hogy ez a törvény mennyire kétszínű. A törvényalkotási bizottsági előterjesztőjét idézve Ungár felvetette, hogy a „versenyképesség, a változó piaci viszonyoknak való megfelelés” a hivatkozási alap a módosításra – ezek azonban szerinte olyan szavak, amelyeket Horváth Ágnes SZDSZ-es miniszterasszonytól hallhattunk volna annak idején.

Ungár azt is hozzátette: ma Magyarországon az állam az egyik legrosszabb munkáltató, mert nem fordít arra pénzt, hogy például a közgyűjteményi dolgozók rendes béreket kapjanak.

A fideszes L. Simon László volt államtitkár szerint nem igaz, hogy a kulturális intézményrendszer leépítése zajlana. Szerinte ez a törvénymódosítás arról szól, hogy bizonyos területekről „érdemes kivezetni” a közalkalmazotti státuszt.

Hozzátette: várakozása szerint intézményvezetői oldalról  „sokkal stabilabb gazdálkodást és hatékonyabb humánerőforrás-menedzsmentet” eredményez majd az új szabályozás.

Szerinte a verseny, a versenyhelyzet nem idegen a kultúrától, és nem gondolja, hogy „egy színésznek vagy egy múzeumi szakdolgozónak közalkalmozottnak kell lennie”. Azt is mondta ugyanakkor, hogy a Hiller István által behozott  szempontokat érdemes a későbbiekben megfontolni és visszatérni rá, mert „a kormány sosem félt attól, hogy utólag korrigálja a döntését”.

Fekete Péter kulturális államtitkár záróbeszédében reagált az ellenzéki felvetésekre. Mint mondta, „másfél évvel ezelőtt a kulturális ágazat nekiállt elemezni azt a kérdést, hogy hogyan lehetne komolyabb béreket biztosítani a kulturális ágazatban dolgozó embereknek”. Azzal érvelt, hogy egy rossz rendszerbe közpénzt önteni felelőtlenség, és a változtatás célja az, hogy az intézményvezetők kezébe kerüljön az a bértömeg, amely alapján el tudják dönteni, hogy „ki az intézmény számára a legversenyképesebb levéltáros, könyvtáros vagy közművelődési szakember”.

Aztán Fekete arra is kitért, hogy az érintett területen volt szerinte egy olyan kisebbség, aki nem dolgozott elég aktívan:

„Bizony, vannak  a kulturális szférában is pici létszámban olyan dolgozók, akik a közalkalmazotti biztonságból adódóan nem tettek meg mindent azért, hogy aktívan dolgozzanak. Nekik van egy pici félnivalójuk, ők majd aztán egy picit aktívabban kell, hogy dolgozzanak, esetleg lemorzsolódnak. De szó nincsen arról, hogy ne akarnánk a legkisebb településről olyan szakembert, aki el tudja látni az adott közösség kulturális irányítását”

– mondta Fekete Péter.

A zárószavazás előestéjén a KKDSZ „Az utolsó szó jogán” címmel adott ki közleményt, amelyben azt írják, dacára ígéretének,  a kormány semmiféle egyeztetést nem folytatott a legnagyobb számban érintett dolgozókat képviselő szakmai szakszervezettel, a KKDSZ-el.

„Kivéreztetett és az államnak kiszolgáltatott önkormányzatok, cselédbéren tartott és kiszolgáltatott alkalmazottjai lesznek, csökkenő létszámban. A közgyűjteményekben őrzött értékek átadásához jól képzett, motivált alkalmazottak kellenek. Alulfizetetten, kiszolgáltatott állapotban, a legnagyobb lelkesedéssel sem lehet hosszú ideig színvonalasan dolgozni”

– írják a közleményben.

A KKDSZ teljes írása itt olvasható el: