Értesüléseink szerint a Wescast oroszlányi kipufogógyárában elkezdték elküldeni a még ott dolgozó nagyjából 800, határozatlan idejű szerződéses munkás jelentős részét, erről csütörtökön tájékoztatták a gyárban működő Vasas szakszervezetet, pénteken pedig a Vasas Szakszervezeti Szövetség országos vezetése is konzultált mind a helyi alapszervvel, mind a gyár vezetőségével.

Noha eleinte a gyár igazgatója azt mondta, 250 fő elbocsátását tervezik végkielégítéssel, felmondási idővel, a törvényi kereteknek megfelelően, több aggályos pontja is van a cég viselkedésének, erről László Zoltán, a Vasas alelnöke beszélt nekünk telefonon.

Noha a végkielégítést valóban kézhez kapják a távozó alkalmazottak, a gyárban egyenként hívják be az embereket, és javarészt közös megegyezéssel távoznak – egyes esetben munkáltatói döntéssel – de ez még nem is olyan súlyosan problémás, sokkal inkább a velejáró körülmények.

Az üzem igazgatója csütörtökön még úgy nyilatkozott, hogy azért nem jelentették a munkaügyi hatóságnál az elbocsátásokat, mert még szervezés alatt áll a leépítés, ennek ellenére már pénteken megkezdődtek a kirúgások. Ez azonban szabálytalan; mivel több, mint harminc embert eresztenek szélnek, csoportos létszámleépítésről van szó, amit a hatóságnak harminc nappal előre kellett volna jeleznie a cégnek, hogy fel tudjanak készülni a szervnél a munkanélküliek tömegére.

Azonban a Wescast ezt nem jelentette be, holott amennyiben közös megegyezéssel távoznak a munkások – mint László elmondta, nagy cégeknél ez bevett módszer, és az optikája is jobb, mint a tömeges kirúgásoknak – akkor is kötelessége lett volna, mivel előre eltervezett módon küldenek el embereket sőt, az üzemi tanáccsal is hivatalosan konzultálnia kellett volna a cég vezetésének, amit szintén elmulasztottak.

Ami pedig talán ennél is problémásabb, hogy miután a cégnél április 15. óta nincs termelés, az azóta eltelt időszakra állásidőt kellene fizetnie a munkáltatónak, azonban vis maiorra hivatkozva nem fizet semmit – miközben László szerint a vis maior nem állja meg a helyét jogi szempontból.

Ennek ellenére se a most elküldöttek, se a maradók nem kapják meg még az alapbérüket se erre az időszakra, a darabszám után járó bérezés pedig álló üzem mellett értelemszerűen kiesik. László elmondta,

„a vis maior helyzet azért nem állja meg a helyét, ugyanis a krízisre hivatkozik, de a járványhelyzet nem vis maior, az a természeti csapás vagy ha a rendőrség záratja be a gyárat például. Ebbe a kategóriába nem esik bele hogy járvány van, vagy bezuhannak a megrendelések, ezt üzleti kockázatnak érinti a törvény.”

Az ügyben hétfőn tud lépni a Vasas, konzultálnak a munkáltatóval, és ha úgy adódik, akkor a hatóságokkal is kapcsolatba lépnek, hogy a törvénytelen, a munkásokat kirívóan negatívan érintő helyzetek ellen fellépjenek.

Jelenleg a cégtől már a határozatlan idejű szerződéssel foglalkoztatott munkásokat bocsátják el, miután a kölcsönzött munkaerőt és a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottaktól már korábban megvált az oroszlányi kipufogógyár. A Vasasnak arról is van információja, hogy április 15. előtt és azóta is a munkáltató mindent elkövet, hogy valamilyen formában segítséghez, támogatáshoz jusson, hogy ki tudja fizetni az embereket, de egyelőre semmilyen segítséget nem kaptak.

A gyár egyébként fémöntvényeket készít, és meg is munkálja őket, az előállított termékei pedig kipufogóalkatrészek. Technológiájuk László szerint viszonylag kuriózumnak számít, mert már kevesen használják a leömlők és kipufogócsonkok gyártásában, pedig a termék jobb minőségű, mint az eltérő technológiákkal előállított, jelenleg azonban az ott dolgozó, szinte már egyedi tudással rendelkező szakemberek egy részét is szélnek ereszti a beszállító.

Az Európa-szerte bezáró autógyárak sorra visszamondott megrendelései miatt kétséges, mikor indulhat újra a gyártás, azonban a cég egyelőre nem úgy néz ki, hogy bért fizetne akár a maradóknak az állásidőre, ami sokak egzisztenciáját veszélyezteti.

Az ügyben a céget is kerestük e-mailben, amint válaszolnak, cikkünket frissítjük.