A napokban küldte el a kormány a Magyarország gazdasági helyzetét bemutató konvergenciaprogramot az Európai Uniónak, amely részben a tavalyi év teljesítményéről számol be, ugyanakkor előrejelzést is nyújt a következő évtizedekre. Az mfor cikke szerint ebből két igencsak aggasztó adatsor nyerhető ki.

A program kitér a nyugdíjak alakulására is, és úgy tűnik, nem számíthatunk túl sok jóra. Bár a kormány folyamatosan azt hangoztatja, mennyire megbecsüli a nyugdíjasokat, akik sok-sok átdolgozott év után megérdemlik a biztonságot, a Mércén viszont rendszerint arról számolunk be, hogy egyre csak romlik a nyugdíjasok helyzete: többek közt az egyik legaggasztóbb adat, hogy tovább növekedett a nyugdíjasok körében a relatív jövedelmi szegények aránya, ami azt jelenti, hogy közel negyedmillió nyugdíjas él 93 ezer forintnál kevesebből.

2010 óta így gyakorlatilag duplájára emelkedett a relatív jövedelmi szegénységben élő nyugdíjasok száma a fizetésemelések és a nyugdíjemelések közötti szakadék miatt. Mivel hosszú távon az árak a fizetőképes kereslethez alkalmazkodnak, a  nyugdíjasokat kiemelten sújtja például az élelmiszerárak 7-8 százalékos emelkedése, hiszen az idősek fogyasztásában nagyobb arányt tesz ki ez a termékkör.

Mint az ismert, a kormány minden évben az inflációval megegyező mértékben emeli a nyugdíjakat,  és ha az magasabbnak bizonyul, mint amivel eredetileg számolt, novemberben egy összegben kiegészíti az egész éves különbözetet. Ezzel viszont az a probléma, hogy legalább tíz hónapig éppen a legszegényebbek, a létminimumon vagy az alig felette élők finanszírozzák az állami költségvetés egy részét.

A 2020-as költségvetésben 2,8 százalékos inflációval számolt a kormány, a nyugdíjas szervezetek szerint azonban jóval az infláció feletti, 3,5 százalékos nyugdíjemelésre, illetve annak igazságosabb számítására lenne szükség. A koronavírus okozta válsághelyzet miatt 2020-ban jó esetben 3 százalékkal zuhan a gazdaság, rosszabb esetben akár 7 százalékos is lehet a recesszió. Az adatok szerint míg 2016-ban az állami nyugdíjkiadások a GDP 9,7 százalékát tették ki, addig idén csak a 9 százalékát fogják, miközben egyébként a koronavírus miatti gazdasági összeomlás a jövedelmek közül a nyugdíjakat nem sújtja, mivel abból nem vesznek el, azok folyósítása zavartalan.

A következő évtizedeket illetően azonban még borúsabb képet fest a konvergenciaprogram: az előrejelzés szerint 2030-ra már csak a GDP 8,4 százalékát fogják kitenni az állami nyugdíjkiadások (miközben a kormány vállalása szerint 2021-től négy év alatt visszaépül a 13. havi nyugdíj, ami közel 300 milliárd forintos többletkiadást fog jelenteni).

Sőt, még 2040-ben sem fogjuk elérni a 2016-os mutatót, erre csak 2050 táján kerülhet sor. Akkoriban viszont már túl leszünk egy jelentős belépési hullámon a nyugdíjrendszerbe, így kritikus szintet fog elérni az egy keresőre jutó ellátottak száma – írja az mfor.

A program emellett még egy szomorú adatot jelez előre. A nagy ellátórendszerek közül az oktatási kiadásoknál is hasonló folyamatok játszódnak le: a négy évvel ezelőtti 3,6 százalékos részesedés idén 3,4 százalékra csökken, majd 2030-ban 3,3 százalékra, és csak 2050-ben tér vissza a 2016-os szintre ez az arány.

Ahogy arról korábban írtunk, az alap-közép-és felsőfokú oktatásra költött pénz az Orbán-kormány hivatalba lépése óta folyamatosan egyre kisebb részét teszi ki a költségvetésnek, így

a Fidesz elviekben hatékonyságnövelést és költségcsökkentést megcélzó központosító oktatáspolitikája az oktatás színvonalának romlása mellett a pedagógusok béreinek csökkenését is eredményezte.

Ez azonban nagyon nem szerencsés, hiszen épp az oktatás az egyik olyan ágazat, amely elősegíti a gazdasági versenyképesség hosszútávú növekedését, illetve nem utolsó sorban segíti az emberek boldogulását.