Emmanuel Macron francia elnök tegnap, a közrádió nemzetközi csatornáján felvetette, a nemzetközi hitelező szervezeteknek a súlyos Covid-19 járványfenyegetés tükrében el kellene engedniük a leginkább kiszolgáltatott, afrikai országos egész éves hiteltartozásait.
Macron szerint a hitelmoratóriumra azért lenne szükség, mert ezeknek a gazdaságoknak most elsősorban „pillanatnyi lélegzetvételhez kellene jutniuk”. Hangsúlyozta továbbá, hogy egy ilyen gesztus a világon is elsőként mutatná meg, van értelme lazábban kezelni az államháztartási kintlévőségeket.
A köztársasági elnök ezúttal nem is a levegőbe beszélt. Gazdasági minisztere korábban bejelentette, szerinte „a megegyezés szélén állnak” a legnagyobb nemzetközi hitelezők egy, a legszegényebb országokra vonatkozó hitelfizetési moratórium körüli tervet illetően.
Mindehhez Macron szerdai rádióinterjújában hozzátette: az ENSZ Biztonsági Tanácsában helyet foglaló nagyhatalmak közül „már öt állandó tagállam vezetését” is azon terve mellé állította, amely szerint az ENSZ egy világszerte egyszerre érvényben lévő, univerzális tűzszünetet is szavatolna, hogy a járvány terjedését így is fékezzék. Macron szerint Hszi Csin-ping kínai vezető és Vlagyimir Putyin orosz elnök is pozitívan fogadta az indítványt. Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára még március 23-án hívta fel erre a háborúban álló államok vezetőit, a francia elnök azonban idejekorán felkarolta a kezdeményezést.
Macron moratórium-tervét francia oldalról viszont nem lehet meglepőnek nevezni. Ahogy arról a Jacobin, amerikai baloldali magazin nemrég széleskörű áttekintést is közölt, a „párhuzamos” frank-pénzrendszer segítségével Párizs a afrikai befolyási övezetében (Françafrique) államai jó részét ma is döntő mértékben gazdasági hatalmában tartja. Ha tehát ezen országok gazdasága a Covid-19 járvány és a globális válság következtében végleg meggyengülne, az az így is drasztikus GDP-eséssel szembenéző francia gazdaság helyzetét egyenesen lehetetlenné tenné.
A gazdasági mellett rendszeresen politikai nyomást is gyakorolt Párizs ezekre az országokra: az 1960-as és 1990-es évek között összesen 122-szer avatkozott be katonailag Afrikában a francia hadsereg, főleg az Idegenlégió bevetésével.
A „frankzóna” rendszerét az afrikai kontinensen még a IV. köztársaság vezetői alakították ki 1945-ben, a volt francia gyarmatok függetlenedése utáni korszakban, politikai és gazdasági befolyásuk hathatós átmentése érdekében.
Az úgynevezett CFA frank-zóna kérdése pedig éppen 2019 decemberében merült fel újra, amikor Macron, egy Alassane Ouattara elefántcsontparti elnökkel közös sajtótájékoztatón a pénzrendszer „gyökeres reformjára” tett ígéretet.
A CFA frank hagyományosan a francia frankhoz volt kötve, 1948-tól hosszú évekig rögzített árfolyamon 1 CFA frank ért 2 francia frankot. Noha a különböző frankofón, afrikai országok (Mali, Elefántcsontpart, Szenegál) a huszadik század második felében folyamatosan megalapították saját jegybankjaikat, rendszer a franciák euró-bevezetése után is ugyanazt a célt szolgálta: olcsó export Párizs felé, és ezzel a francia gazdasági teljesítmény és növekedés fenntartása.
Noha az afrikai adósság-moratórium valóban lényegesen könnyítene ezeknek az országoknak a helyzetén, az elsősorban ismét egy, a reformígéretek ellenére is egyoldalú, francia kizsákmányoló gazdasági rendszer megőrzésére irányuló kísérletként is értelmezhető tehát.
