Ételosztó szervezetek és helyi önkormányzatok egyszerre kongatják a vészharangot az Egyesült Királyságban, miután kiderült, hogy az országos lezárások negyedik hetéhez közeledve a brit lakosok közül mintegy 3 millióan voltak eddig kénytelenek legalább napi egy étkezést kihagyni, és 1,5 millióan az összeset.
„A szociális támogatási rendszerünk törékenysége egyértelműen feltárult: az élelmiszerbankokra nehezedő extrém nyomás csak egy világos példa. A költségvetésünket 2013 óta 63 százalékban vágták vissza.”
– nyilatkozta a brit Guardiannek Jane Corbett, Liverpool város alpolgármestere.
A rászorulók élelmezésével foglalkozó Food Foundation adatai alapján vagy a nehezített hozzáférés, vagy a pénzhiány miatt nem jutnak milliók megfelelő mennyiségű élelemhez.
Több mint egymillióan vesztették el eddig minden bevételi forrásukat a járvány miatt, és ennek a csoportnak az egyharmada vélekedik úgy, hogy nem lesz jogosult semmilyen kormányzati segítségre.
A Food Foundation igazgatója, Anna Taylor szerint ez a krízis túl nagy ahhoz, hogy a megoldását egyszerűen meghagyják az élelmiszerbankok és a helyi önkormányzatok szintjén, kormányzati támogatás nélkül:
„Ennek a helyzetnek a megoldásához sürgős és valódi forrásteremtésre van szükség a központi kormányzat részéről, ami egyenesen azoknak a családoknak a zsebébe tenne pénzt, ahol nem tudják megfizetni az élelmiszert.”
Az új koronavírus okozta járvány Európában is több helyen elmélyíti az eleve meglévő súlyos társadalmi problémákat, így Dél-Olaszországban például, ahol március végére társadalmi válság közelébe került több régió, ahogy arról nemrég a Mérce is beszámolt.
Az amúgy is leszakadó déli tartományokban egyre komolyabb feszültségek kezdenek mutatkozni, már csak azért is, mivel az általában jobb általános körülmények között is munkanélküliséggel és szociális kilátástalansággal sújtott régiókban az embereknek egyre nagyobb gondot okoz a mindennapi létfenntartás.
Márciusban ugyan az olasz kormány már egyszer elfogadott egy 25 milliárd eurós pénzügyi élénkítőcsomagot, ennek hatása egyelőre nem igazán látszik délen.
Szicíliában gyakorivá váltak olasz médiaértesülések szerint a szupermarketekből való fizetés nélküli távozások, ingyenes élelmiszer-átadásra kötelezések kisboltokban, a közösségi portálokon pedig nyíltan toboroznak némely esetben élelmiszerszerző csoportokba tagokat.
Friss adatokat idézve a La Stampa hírlap 300 ezer olyan emberről tud csak a szigeten, akik eddig kizárólag feketemunkából tartották fent magukat, őket most gyakorlatilag hozzá lehet adni a mélyszegény rétegekhez.
A hírportáloknak nyilatkozó helyiek közül többen arról számoltak be, hogy nincs mit enniük. Egy palermoi lakos a La Reppublica közlése szerint üvöltve közölte egy szupermarket eladójával, hogy
„Nem tudunk miből fizetni, de ennünk kell”
Magyarországon is vannak területek már, ahol egyre komolyabb gondot okoz a megfelelő táplálékhoz való hozzájutás. Az Index borsodi településeken készített riportja azt mutatja, hogy több olyan falu is van az észak-magyarországi régióban, ahol konkrét éhezés üti fel lassan a fejét:
Bár osztanak ételt az iskola menzáján, ez közel sem elég. Van, aki három gyermek ebédjeként fél doboznyi, kilenc gyerekre „két kistányérnyi” ebédet kapott, és van, akinek már nem is jutott.
A település, sok másikhoz hasonlóan a környéken, így a civilszervezetekre van utalva. Az Indexnek nyilatkozó Tóth Ákos, az Age of Hope képviselője elmondta: „Volt olyan nap, hogy 28 faluból telefonáltak, hogy sürgős segítségre szorulnak”. Mindeközben a lakossági adományok is megcsappantak, mindenki otthonra tartalékol, magának raktároz, így a szervezet már a gyerekek táboroztatására szánt pénzből is költeni kényszerült a helyzet azonnali enyhítése érdekében.
