Pénteken hozta nyilvánosságra a kormány a gazdaságvédelmi akcióterv egyik új részletét, aminek értelmében a cégek innentől kezdve egyoldalúan elrendelhetnek 24 hónapos munkaidőkeretet – azaz úgy, hogy nem kell kollektív szerződést kötniük a munkavállalóikkal.

Ez annyit jelent, hogy a munkáltató két éven belül rugalmasan variálhatja a dolgozói munkaidejét: tehát

ha a munkavállaló néhány hónapon keresztül kevesebbet dolgozik (mondjuk egy világjárvány miatt), akkor ezt két éven belül bármikor ledolgoztathatja vele a munkáltatója. Így ha heti hat napokat kell dolgoznia egy ideig, akkor se jár érte túlóradíj, hiszen ez a munkamennyiség benne van a szerződésében.

Munkaidőkeretet egyébként olyan munkahelyeken alkalmaznak, ahol nem napi 8 órában folyik a munka, hanem annak mennyiségétől függően osztják be a dolgozókat, illetve műszakokban dolgoznak. A bérezés mértéke nem változik hónapról hónapra, tehát a kereten belül meghatározott munkamennyiségért kapja a dolgozó a fizetését – ugyanannyit kap azért a hónapért, amikor kevesebbet dolgozott, mint amikor többet.

A 2018 végén bevezetett rabszolgatörvény egyébként ennél hosszabb maximális munkaidőkeretet tett lehetővé (36 hónaposat), azonban volt egy nagyon fontos különbség: hogy kollektív szerződés nélkül csak hat hónapos keretet rendelhetett el a munkáltató, ha ennél hosszabb keretet akart meghatározni, arról meg kellett állapodnia a szakszervezettel. („A kollektív szerződés kizárólag a munkáltató és a munkavállalói szakszervezet egyetértésével köthető meg és eltérést enged az Mt-től mind a munkáltatók mind a munkavállalók javára.”)

Dr. Fodor T. Gábor munkajogász a Mérce megkeresésére elmondta, hogy a rabszolgatörvény bevezetése óta ő mindössze egy olyan céggel találkozott, ahol a szakszervezet belement a törvény által lehetővé tett hosszabb munkaidőkeret szerződésbe foglalásába.

A mostani rendeletben azonban az is helyet kapott, hogy a hatálya alatt nem lehet a benne foglaltaktól eltérő kollektív szerződéseket alkalmazni, azaz, ahogy korábban írtuk, „a kormány a vészhelyzetre hivatkozva felülírta a szakszervezetek és a munkáltatók közötti megállapodásokat.” László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke szerint ez azt jelenti, hogy a munkáltató „gyakorlatilag bármit csinálhat, ez minden határon túlmegy”.

A Vasas péntek esti közleményében kiemelte, hogy a jelenlegi szabályozás lehetővé teszi a

• havi egy pihenőnap kiadását;
• heti 60 óra munkavégzést;
• a ledolgozott órák helyett pihenőnapok kiadását, tehát a túlórapótlékok kikerülését;
• a dolgozók röghöz kötését, mivel „aki most nem végez munkát, annak negatív órái, tartozása halmozódik fel, amit vissza kell fizetnie, amikor munkahelyet akar váltani vagy nyugdíjba szeretne vonulni.”

Dr. Fodor T. Gábor munkajogász is röghöz kötésként értékeli a rendeletet, mivel ha valakinek munkaidő többlete van és felmond a munkaidőkeret lejárta előtt, akkor még neki kell a cégnek kifizetnie a ledolgozatlan óráit.

Ha például valaki két hónapon keresztül csak heti 32 órát dolgozik a 8 órás munkaidővel számolt heti 40 helyett, akkor valamikor a jövőben vagy le kell dolgoznia plusz 64 órát, vagy visszafizetnie az azért már kifizetett alapbért. Ez nem jelentéktelen összeg: több mint egy havi bérnek a harmada.

Tehát a határozat nyilvánvalóan akadályt képezhet abban, hogy egy dolgozó munkahelyet váltson vagy nyugdíjba menjen a munkaidőkerete letöltése előtt.

A Vasas ehelyett „közös teherviselést” javasolna a válság átvészelésére: „ahol a munkáltatók visszaadnak abból, amit a korábbi években, évtizedekben kivettek profitként, az állam a közös pénzünket pedig most tényleg kizárólag a munkavállalók megsegítésére fordítja, az egyéb, most nem fontos beruházásokat pedig leállítja.”

A szakszervezet teljes közleménye itt olvasható: