Felmérést készített a Szülői Hang közösség az iskolaérettség elbírálásának rendszeréről, vagyis arról, hogyan döntött az Oktatási Hivatal azon esetekben, mikor egy szülő kérvényezte, hogy gyereke még egy évet óvodába járhasson, mielőtt elkezdi az iskolát.

A felmérésből kiderül, hogy az OH területi és időalapon igencsak önkényesen és ad hoc módon bírálta el a kérelmeket.

Annak ellenére, hogy az új rendszert az egységességre hivatkozva vezették be, jellegzetes mintázatok mutatják, hogy a rendszer minden, csak nem egységes. A Szülői Hang közleménye szerint felmérésüket 935 szülő töltötte ki, ezekből a szervezet nyilvános adatbázist épített, melyben a hivatal döntését össze lehet vetni a szülői indoklásokkal és csatolt dokumentumokkal, így a 10 874 beadott kérelemből nagyjából minden tizenkettedik megtalálható.

A felmérésből több trend is kimutatható:

• Az OH az esetek többségében (55%) nem tudott saját hatáskörben dönteni, és szakszolgálati felülvizsgálatra küldte a gyermeket. Az OH kevés esetben (3%) utasította el a szülők kérelmét szakszolgálati felülvizsgálat nélkül, a többi esetben (42%) pedig egyből helyt adott a szülők kérésének.
• Az elutasítások jelentős része épp a legkiszolgáltatottabb SNI-s gyerekeket érintette, tőlük ugyanis indoklás és egyeztetés nélkül elvették azt a lehetőséget, hogy a többiekhez képest még egy évet óvodába maradhassanak annak ellenére, hogy ez szakmailag indokolt, és a szakértői bizottságok sem látták iskolaérettnek ezeket a gyermekeket.
• A szülői visszajelzések alapján látható, hogy sokszor nem egységesen döntött az OH. Az, hogy az OH kért-e szakszolgálati vizsgálatot, nagy mértékben függött attól, hogy mikor adták be a kérvényt. Január első hetében 81% volt a szakszolgálatra küldöttek aránya, míg január utolsó hetében csak 24%, így az járt jól aki a lehető legkésőbb kérvényezett. Az is sokat számított, hogy hol adták be a kérvényt: voltak pozitív megyék, mint pl. Budapest vagy Győr-Moson-Sopron, ahol csak 18%-ban kértek szakszolgálati felülvizsgálatot, míg más negatív megyékben, pl. Baranyában 77%-ban. Érdemes megjegyezni, hogy az előbbi kettő jellemzően gazdagabb része az országnak, míg Baranya a szegényebb megyék közé tartozik úgy költségvetés, mint a lakosság helyzete tekintetében.
• Az OH bizalmatlan volt a szülők írásban csatolt fejlesztői igazolásaival szemben, csak kis mértékben vette figyelembe ezeket (csak 5%-ban nőtt az egyből elfogadás aránya, ha volt ilyen dokumentum), míg a szakszolgálati és orvosi papíroknak jóval nagyobb jelentősége volt (14% illetve 27%) annak ellenére, hogy az iskolaérettség elsősorban nem orvosi kérdés. De ebben sem volt egységes az OH országosan, a pozitív megyékben sokkal nagyobb mértékben figyelembe vették a fejlesztői véleményeket (13%). Ez ugyanúgy korrelálhat a lakosság osztályhelyzetével és a társadalmi pozíciójukból fakadó érdekérvényesítő képességükkel.
• A szülők elsöprő többsége (98%) rosszabbnak tartja az új rendszert, mint a régit. A nagy többség (92%) szerint a kormányzat nem adott megfelelő indoklást az új rendszer bevezetésére, az OH döntési kritériumairól pedig szintén nem volt megfelelő tájékoztatás (95%). A kormányzat részéről nem volt olyan szakértő, aki nyilvánosan vállalta volna a szakmai felelősséget az új rendszerért, a kormányzati kommunikáció ellentmondásos volt, és az egyes kormányzati szervek egymásra hivatkozva hárították el a felelősséget.
• Bár az óvodák jelentős részben együttműködtek a szülőkkel, voltak sajnálatos kivételek is, ami esélyegyenlőtlenséget okozott. A szülők 18%-a nem kapott megfelelő tájékoztatást az óvodában, 7%-ban pedig az óvoda kifejezetten nem volt együttműködő a dokumentumok beszerzésében.
• A szakszolgálatok jelentős része odafigyelt a szülők véleményére és méltányolta a szülők kéréseit, de előfordultak negatív példák is. Egyes szakszolgálatok nem hallgatták meg érdemben a szülőt, és csak sablonos vizsgálatot végeztek, ami nem tudott választ adni a szülők által jelzett problémákra. Nem voltak egységesek a szakszolgálatok abban a tekintetben sem, hogy az elvégzett vizsgálatok alapján egy gyermeket iskolaérettnek minősítenek-e; egyes szakszolgálatok akkor is iskolaérettnek minősítettek gyerekeket, ha a vizsgálat jelentős hiányosságokat tárt fel. Így a szülők ki vannak szolgáltatva, és sokszor a szerencsén múlik az eredmény, attól függően, hogy a szülő épp hova kerül és milyen alaposan vizsgálják meg a gyermeket.

Közleményében a szervezet kifejti, hogy noha a kérelmek nagyobbik részének helyt adtak, véleményük szerint a korábbi rendszer az újnál megfelelőbb volt, most ugyanis nagyobb a szerepe az önkénynek, és a szülőknek nincs fellebbezési lehetőségük, ahogy nincs nyilvános döntési kritériumrendszer sem – ezzel szemben korábban a szülők és az óvoda közösen dönthettek.

Ráadásul sokakat ki is zárnak a gyakorlatban a halasztás kérvényezői közül, ahogy a közlemény írja,

„a költséges és bizonytalan bírósági jogorvoslat pedig a gyakorlatban a családok túlnyomó többsége számára irreális.”

Ráadásul ahogy a fentiekből kiderül, hiába az egységesítési szándék, jelentős területi és időbeni eltérések mutatkoznak a kérvények elbírálásának tekintetében – nem elég, hogy egyes szakszolgálatok és óvodák nem működnek egységesen, de január végén sokkal több volt a pozitív elbírálás, mint a hónap elején, és egyes megyékben is tendenciózusan eltérő módon működött az elbírálás.

Az pedig, hogy a szakszolgálatokra terhelték az elbírálást – miután az OH gyakorlatilag a postás szerepét látja el a szülők és a szakszolgálat között – nem csupán egy rosszabbul működő rendszert hozott magával, hanem az elbíráló szervek túlterheltségét is, ami csak súlyosbodni fog, miután jövőre csak a január, vagyis még szűkebb időablak fog a szülők rendelkezésére állni.

Az új rendszerben tehát a társadalmi egyenlőtlenségeknek még nagyobb a szerepük, mint korábban volt, ráadásul az olyan tulajdonságok miatt is tovább nő az esélyegyenlőtlenség, mint a sajátos nevelési igény, vagy a koraszülöttség, amit szintén nem kompenzál a rendszer, a megkövetelt vizsgálatok pedig feltételezik a szülő átlagon felüli anyagi hátterét és érdekérvényesítő képességét.

Ezek a gyerekek tehát – akár azok, akik más okok miatt nem iskolaérettek – egyszerre ülnek be az iskolapadba azokkal, akik már megértek az iskola látogatására, így az osztályterem küszöbének az átlépésétől kezdve hátrányban vannak társaikkal szemben.

Így még kevésbé teljesül az oktatás azon funkciója, hogy csökkentse a társadalmi egyenlőtlenségeket – ez persze a Fidesz eddigi tízéves kormányzása alatt sem volt jellemző, gondolhatunk itt akár a tankötelezettség korhatárának leszállítására, vagy az egyre szegregálódó közoktatásra.

Az elbírálási rendszer problémáira csak rátesz egy lapáttal a koronavírus-járvány: a szervezet emiatt azt kéri a kormányzattól, hogy a jelenleg futó kérelmeket automatikusan pozitívan bírálják el, és biztosítsák az SNI-seknek az egy évvel több óvodát, a koraszülötteknek pedig a korkompenzációt.

Ezzel párhuzamosan felszólítják a kormányt, hogy vonja vissza a jelenlegi rendszert, és szakértők valamint érintettek részvételével dolgozzanak ki egy olyat, ami jobb a gyerekeknek.