Szombaton országgyűlési választásokat tartanak Szlovákiában, ezen fog eldőlni, hogy mely politikai erők adhatják a miniszterelnököt és a kormányt, majd vezethetik északi szomszédunkat az elkövetkezendő, 2024-ig tartó ciklusban. Mozgalmas időszakon vagyunk túl a szlovák belpolitikában, és korábban nem látott mértékű kampányköltésekkel igyekeztek a pártok elnyerni a választók szimpátiáját a Kuciak-gyilkosság, az erősödő elitellenes politikai mozgalmak és az ismét magára találó szélsőjobboldal árnyékában.
A több, mint négymillió választásra jogosult polgár kiugróan magas, hetven százaléka jelezte a legfrissebb felmérések alapján, hogy élni kíván választójogával. Michal Vašečka szociológus a pozsonyi Új Szó portálon elmondta,
a kampányban az oktatás és az egészségügy szinte elő sem kerültek, míg a szociális kérdések is csak szőrmentén, annál nagyobb szerepet kapott a korrupció, Ján Kuciak meggyilkolt újságíró ügye, meg persze a szélsőjobboldal és a hagyományos pártok adok-kapokja, migránsozással, nácizással, ahogy kell.
A szociológus sajnálatát fejezte ki afelett, hogy az EU, valamint a szűkebb régió jövője nem voltak hangsúlyos témák a kampány során, a pártok programja pedig szinte egyáltalán nem került elő.
A két hetes, közvélemény-kutatások eredményeinek publikálására vonatkozó tilalom előtti utolsó felmérések nem nagy meglepetésre a kormányzó Smer gyenge várható teljesítményét és a szélsőjobb erősödését mutatják. A számok a következőképp alakulnak (zárójelben a változás januárhoz képest):
Smer: 17% (-1) OĽaNO: 13% (+4) ĽSNS: 12% (-1) PS/S: 9% (-1) ZĽ: 8% (-3) SR: 8% KDH: 5% (-1) SaS: 5% (-1) SNS: 4% (-1) Most-Híd: 4% DV: 4% (+1) MKÖ: 4%.
Slovakia, Focus poll:
Smer-S&D: 17% (-1)
OĽaNO-EPP: 13% (+4)
ĽSNS-NI: 12% (-1)
PS/S-RE|EPP: 9% (-1)
ZĽ-EPP: 8% (-3)
SR-ID: 8%
KDH-EPP: 5% (-1)
SaS-ECR: 5% (-1)
SNS-ECR: 4% (-1)
Most-EPP: 4%
DV-*: 4% (+1)
MKÖ-EPP: 4%
…+/- January 2019
FW: 6-12 February 2020
Sample: 1,005 pic.twitter.com/GSx5v8TBTc— Europe Elects (@EuropeElects) February 13, 2020
Tehát látható, hogy míg a hagyományos pártok a kampányhajrában is vesztettek támogatásukból, gyakorlatilag csak a szélsőjobb tudta bővíteni táborát, az OĽaNO közülük egyenesen négy százalékkal – a számokból azonban nem fogjuk megtudni, mi a választás valódi tétje, és mire számíthatunk hosszabb távon. Alena Krempaská-t, a pozsonyi Emberijogi Intézet programigazgatóját kérdeztük arról, mi várható szombaton – és utána.
Krempaská szerint a választási kampányban egy régebbi trendet lehet felfedezni, ugyanis nem annyira az ügyekről szólt, inkább egy nagyon drága reklámhadjáratra hasonlított, eddig nem látott költségekkel – Zuzana Čaputová elnök pártja, a Progresszív Szlovákia kétmillió, a szociáldemokraták egymillió eurót költöttek, és lehetne folytatni a sort.
A társadalom rettenetesen megosztott, ami szintén beleillik az elmúlt évek trendjeibe. A balközép SMER első kormányzása (2006-2010) idején Robert Fico miniszterelnök és a sajtó viszonya igen terhelt volt, ami komoly ellentétekhez vezetett a szocdemeket támogatók és ellenzők között. A rossz viszonyt csak mélyítette Ján Kuciak oknyomozó újságíró és felesége meggyilkolása, miután a narratíva eleinte az volt, hogy a szocdemek és gazdasági köreik állnak a gyilkosság mögött.
A Kuciak-gyilkosság
A leginkább korrupciós ügyekkel foglalkozó Ján Kuciak oknyomozó újságírót és menyasszonyát 2018-ban gyilkolták meg, valószínűsíthetően azért, mert rendszeresen lépett rá oligarchák és a hozzájuk szorosan kötődő politikusok tyúkszemére, és tárta fel sötét ügyeiket. Mikor megölték, épp egy olyan ügyön dolgozott, melynek Marian Kočner nagyvállalkozón keresztül a Smer-SD Robert Fico vezette kormányához is köze volt, az újságíró utolsó SMS-e is erről tanúskodik.
Az ügyből hatalmas botrány lett Szlovákiában, és komoly hatással van a most szombati választásokra is. A Smer a gyilkosság kezelése miatt nagyban veszített támogatásából, és Fico miniszterelnöknek is ciklus közben kellett távoznia, több kormánytaggal egyetemben, Peter Pellegrini pedig nem tudta visszatornászni a párt népszerűségét a korábbi szintre, a liberális Híd-Most szlovák-magyar kormánypárt is meggyengült, bejutása jelenleg kérdéses. A kettős gyilkosság miatti perek még tartanak, azonban épp a napokban született ítélet, a felbujtással vádolt Marian Kočnert 19 évre ültette le a bíróság – egyelőre értékpapír-hamisításért.
Noha a napokban értékpapír-hamisításért elítélt felbujtó a Smer holdudvarába tartozik, hivatalosan a mai napig nincsenek arra vonatkozó bizonyítékok, hogy a gyilkosság a párt és köréhez lenne köthető. Ennek ellenére Fico, az akkori miniszterelnök, valamint a belügyminiszter is le kellett hogy mondjanak az ügyet kísérő, korábban ritkán látott tömegeket megmozgató tömegtüntetések miatt, vagyis súlyos válság előzi meg a szlovák országgyűlési választásokat.
A politikai mező ennek megfelelően három részre tagolódott. Ott vannak a SMER-rel maradó, régi szocdem szimpatizánsok, akiket az úgynevezett szociáldemokrata párt menekültellenes hangulatkeltéssel és kampányvideókkal igyekszik feltüzelni. Velük szemben áll a jobboldali, liberális és konzervatív pártok alkotta erőteljes jobboldali konglomerátum, a politikai képződmény, mely alapvetően a SMER ellenében állt össze (ebben némiképp hasonlít a magyarországi Fidesz-ellenes blokkra), és voltaképpen nincs más mondanivalója, mint hogy ők nem a jelenlegi kormányzó párt, és bizonyosan máshogy kormányoznának. Arról, hogy mit kezdenének kormányon, nem szól a fáma.
A harmadik politikai tömb pedig az elitellenes pártoké, ami jobbára szélsőjobboldali politikai tömörüléseket jelent. Kiemelkedik közülük a Krempaská szerint neonáci jellegű Mi Szlovákiánk Néppárt (LSNS párt). Igyekeznek kimaradni a kormánypárt és az ellenzék közötti politikai csatározásokból, melyek a párt és támogatói szerint valójában lényegtelen belharcok, és ezáltal igyekeznek a klasszikus politikai erőkkel szemben a nép hangjaként és erejeként beállítani magukat, mint egy friss alternatíva a korábban létező bevett politikai pártokhoz képest. Ez a narratíva pedig – köszönhetően a jól képzett és tehetséges kampányszakemberek hathatós közreműködésének – termékeny talajra lelt, így a szélsőjobboldali párt a nép segítőjeként és szószólójaként tetszeleghet a választások előszobájában.
Krempaská szerint a hagyományos pártok ott követték el a legnagyobb hibát, hogy lemondtak az LSNS választóiról, mondván ők rasszisták, neonácik és valamiféle homofób banda. Ez azonban nem igaz.
Sok LSNS szavazó neonáci jellege ellenére választja a pártot. Számukra ez protestszavazat, egy elkeseredett, és néha mérges választás, hogy megmutassák a liberális pártoknak, hogy azok valójában nem foglalkoznak az emberek mindennapi problémáival.
Voltaképpen a szélsőjobboldali uszítás helyettesíti ebben a helyzetben az osztályharcot a tulajdonosok és a tulajdon nélküliek között. Egyik oldalon állnak a kapitalizmus győztesei, akik a városokban élnek, jó kereseteik és lehetőségeik vannak, másik oldalon a rendszer vesztesei, akik nem a tévében látott boldog életet élik, és anyagilag kedvezőtlenebb helyzetben vannak. A hagyományos (jobboldali) pártok nem foglalkoznak olyan problémákkal, mint az emelkedő lakbérek és lakhatási költségek, a társadalom eladósodása, a hosszú munkanapok és alacsony fizetések, így rengeteg választót nem tudnak megszólítani, az LSNS pedig közöttük tud így egyre népszerűbbé válni.
A 2019-es elnökválasztáson Zuzana Čaputová elnök nevével fémjelzett liberális győzelem rövid életűnek mutatkozott. A mögötte álló Progresszív Szlovákia párt folyamatosan veszít támogatottságából, és nem tudtak élni a győzelem adta lehetőséggel. Ez látszik a mögöttünk álló választási kampányból is, melynek során a liberálisok nem tudták magukat egyértelműen a konzervatívokkal szemben pozicionálni, és a progresszív értékeket, valamint azok védelmét eléggé az előtérbe helyezni.
Mindazonáltal a választás még szolgálhat meglepetésekkel, és a helyzet jelenleg igen bizonytalan és változékony. Azok között, akik biztosan szavaznak, a felmérések szerint még mindig harminc százalék a bizonytalanok aránya, tehát ennyien nem tudják megmondani egyelőre, hogy melyik politikai erő mellé fogják húzni az ikszet a szavazólapon, így sok múlik az utolsó pillanatokon és a különböző last minute médiaszerepléseken, a televíziónak különösen erős a szerepe.
A magyarok kimaradhatnak az országgyűlésből
A szombati választást követően először fordulhat elő, hogy a 9-10 %-os magyar kisebbséget nem képviseli etnikai párt a szlovák törvényhozásban. A Fico- majd Pellegrini-kormányban is szerepet vállaló szlovák-magyar interetnikus párt, a liberális Híd-Most megsínylette az elhúzódó kormányválságot, Bugár Béla pártja 2016-ban 6.5 %-kal került be az országgyűlésbe, jelenleg 4% körül mérik, következetesen az 5%-os küszöb alá. A Híd kiválása és parlamentbe jutása óta az országgyűlésen kívül tengődő, de egyes járásokban rendkívül erős, Fidesz-szövetséges Magyar Közösség Pártjának a mérések alapján úgy tűnik, legfeljebb a magyar különverseny megnyerésére van esélye, a parlamentből valószínűleg ezúttal is kimaradnak.
Noha volt szó arról is, hogy a két magyar párt közösen indul, ez leginkább a magyarországi politika miatt nem tudott megvalósulni, mivel a Híd nem ápol kifejezetten jó viszonyt a magyar kormánnyal – ahogy az MKP is gyanúsan méregeti a szlovák kormányban eddig jelenlévő Hidat. Ugyanakkor a magyarokat immár a többi párt is igyekszik megszólítani, ebben a Progresszív Szlovákia járt az élen, mely elsőként alapított magyar tagozatot. A magyar pártok viszonyáról is beszélt Bugár Béla a Népszavának adott interjújában.
A választás várható legnagyobb meglepetése a szélsőjobboldali OLANO – Egyszerű Emberek és Független Személyiségek pártja, amit három hónappal ezelőtt mindössze öt százalékra mértek a kutatások, napjainkra azonban feljöttek tizenkilenc százalékra, köszönhetően kiemelkedően agresszív és látványos kampányuknak.
A pártban sok az eddig ismeretlen, új arc, vallási fundamentalisták, akik nyíltan elnyomják a nők reproduktív jogait és éppígy nyíltan uszítanak az LMBT közösség tagjai és jogai ellen. Népszerűségük növekedése alapján Krempaská szerint az elkövetkezendő években ezen jogok és szabadságok csorbítását leszünk kénytelenek végignézni.
A baloldal állapota pedig egyenesen tragikus, nem volt képes megragadni a szociális problémák és az ezekből, valamint a kormány körüli botrányokból – Kuciak-gyilkosság, korrupció – adódó lehetőségeket, miközben a társadalomban erős az igény a baloldali témák képviseletére – melyeken így a különböző obskúrus, azonban lassan fősodorba kerülő szélsőjobboldali erők élősködnek, akárcsak Magyarországon korábban a Jobbik, mely a vad cigányozás mellett olyan szociális problémákra világított rá, melyeket az emberek a bőrükön éreztek, azonban a hagyományos politikai pártok nem foglalkoztak velük – lehetőséget adva ezzel a szélsőjobboldali erőnek, hogy rasszista üzenetekkel tematizálja a közvéleményt, és közben elterelje a figyelmet a problémák valós gyökereiről.
Így a választás előtt az a helyzet, hogy mindössze két, új baloldali törpepárt szerepel a palettán – és a szavazólapokon – fél százalék alatti támogatottsággal, nagyon alacsony láthatósággal, így a társadalmi közbeszédet gyakorlatilag képtelenek befolyásolni, ez pedig előrevetíti, hogy szereplésük gyakorlatilag értékelhetetlen lesz.
Összességében tehát az európai trendeknek megfelelően Szlovákiában sem várhatunk mást, minthogy az etnicista szélsőjobboldal erősödik, így az elnökválasztás utáni liberális fellángolás teljesen kifúj, és míg a társadalmat a félperiféria kapitalista rendszereire jellemző problémák feszítik, a baloldali erők ott sem voltak képesek előnyt kovácsolni a széleskörű elégedetlenségből, ezért a nép a fent említett, jobboldali populisták felé fordul.
