Ma hirdetett határozatot az Alkotmánybíróság Bene Krisztián, azaz a „lúgos orvos” ügyében, aki hét éve Renner Erikát megtámadta, a nemi szervét és környékét maró lúggal leöntötte, majd magára hagyta – írja az Index.

Mint ismert, 2018-ban, öt évvel a bűncselekmény elkövetése után a Kúria – a Fővárosi Ítélőtábla öt hónappal korábbi megismételt másodfokú ítéletét súlyosbítva – 11 évre ítélte az orvos-kórházigazgató Benét, ám az Alkotmánybíróság úgy vélte, a büntetőeljárás során sérült a jogorvoslathoz fűződő joga.

Ezt hirdette most ki határozatában az AB hivatalosan is, és visszaküldte a Kúriának a harmadfokú, jogerős ítéletet felülvizsgálatra.  A felülvizsgálat módjáról a Kúriának kell döntenie.

Bene végig tagadta, hogy ő lett volna a maszkos-sisakos elkövető, ám a bíróság bizonyítottnak látta bűnösségét, így életveszélyt okozó testi sértés, magánlaksértés, kifosztás, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés, okirattal visszaélés és személyi szabadság megsértése miatt elítélte.

Ezt követően alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, ugyanis miközben zajlott az ügye, új Büntetőeljárási törvény lépett hatályba, ami miatt elesett a valódi felülvizsgálat lehetőségétől, ezért sérült a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való alkotmányos joga. Bene indítványában azt kérte, mind a rá kiszabott ítéletet, mind a vonatkozó törvény bekezdéseit semmisítsék meg.

Amint az az Alkotmánybíróság közleményéből kiderül, az ítéletet nem semmisítették meg, tehát Bene Krisztián nem kerül szabadlábra. A Büntetőeljárási törvény vonatkozó bekezdéseit viszont megsemmisítették, így a Kúriának felülvizsgálatot kell biztosítania.

2019. november 4-én körülbelül 1000 tüntető vonult a Parlament elé, hogy arra emlékeztessék az Alkotmánybíróság testületének tagjait: a „lúgos orvosként” elhíresült Bene Krisztián szabadulása „iszonytató üzenet lenne minden áldozatnak, az összes hozzátartozónak, és az egész társadalomnak”.

Renner Erika ügyével kapcsolatban az egész ország tudomást szerzett arról, hogy az igazságszolgáltatás milyen sokféleképpen tudja még inkább súlyosbítani a nemi erőszakot elszenvedő áldozatok traumáját. Az már önmagában is felháborító, hogy az ügy több mint 7 éve húzódik, de Renner 2018. december 10-én közölt leveléből mindez részletesen kiderül:

„…a legmegdöbbentőbb és a legdurvább árulást természetesen a jog és az igazságszolgáltatás területén éltem meg, de emellett még ott volt az egészségügy is, hisz azonnali műtétekre volt szükségem.

A jogi részben így éreztem például az elsőfokú tárgyaláson, amikor a bíró a tárgyalóteremben feltette azt a kérdést, hogy „ez a fajta sérülés a mindennapjaimban okoz-e nekem bármiféle problémát”. Először nem hittem, hogy valóban azt kérdezi, amit én hallok, próbáltam újra és újra értelmezni ezt a kérdést, de nem ment. Aztán segítségkérően ránéztem a bíró két oldalán ülő ülnökökre. Mindkettő nő volt. De ők rezzenéstelenül ültek ott fent a pulpituson a bíró mellett, várták erre a kérdésre a válaszomat.

Ők kisegíthették volna a bíró urat annak megértésében, vajon egy lúggal szétmaratott hüvely milyen hatással tud lenni a mindennapokra. De ők némák maradtak. Igen, úgy éreztem, hogy ők, akkor, ott elárultak engem, és nem csak engem, hanem velem együtt az összes olyan áldozatot, akinek a tárgyalóteremben megalázó és oda nem illő kérdésekre kell válaszolnia.

Azt gondolom, hogy a vádlott ügyvédje az egész eljárás alatt emberileg és morálisan is a legaljasabb, leggátlástalanabb védelmi módot alkalmazta a tárgyalóteremben.

Kezdve attól, hogy a sérüléseimet bagatellizálta, hogy megvádolta a páromat ennek a súlyos bűncselekménynek az elkövetésével, hogy kiforgatta a vallomásaimat, amiket akkor tettem, mikor még kábult állapotomban hallgattak ki. Mikor az átélt fájdalmaimról beszéltem, odavetette: „én azt nem mondtam, hogy ez nem fájt”. Ezt a megalázást a díszteremben végighallgatták, végigasszisztálták a tanács tagjai, a jog alkalmazói. Kitettek engem, a testemet a díszteremben közboncolgatásra, úgy, hogy közben a vádlott ügyvédje bármit megtehetett velem, és ezt nekem mindvégig tűrnöm, hagynom kellett”

– állt a levélben, amelyet a Mércén is közültünk, és itt elolvasható teljes egészében.