Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A türingiai CDU a pártközpont ellenében választott a szélsőjobbos AfD-vel együtt miniszterelnököt

Ez a cikk több mint 4 éves.

A Német Szövetségi Köztársaság történetében először történt meg, hogy a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) párttal együtt választottak a politikai térben elfogadottnak számító pártok, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Szabad Demokrata Párt (FDP) tartományi miniszterelnököt az FDP-s Thomas L. Kemmerich személyében. Ráadásul egy olyan tartományban, a volt keletnémet Türingiában, ahol eddig a baloldali Linke (Balpárt) miniszterelnöke, Bodo Ramelow kiemelkedően népszerű volt.

A német politikai spektrum minden – szinte – minden pontjáról érkeztek kritikák az esetre, még Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU elnöke is úgy nyilatkozott, hogy ezzel a párt helyi szervezete szembement a pártközponttal.

A türingiai CDU természetesen abszolút korrekt demokratikus metódusnak tartja a lépést, és hasonlóan természetesen hasonlóan vélekedik az AfD is, de a magát liberálisként pozicionáló, jobboldali FDP országos elnöksége is kiállt a lépés mellett, ezzel az elmúlt években látványosan jobbra tolódó párt a német politikai térben hivatalosan is nevetségessé téve liberális önmeghatározását.

Martin Schulz, az SPD kancellárjelöltje szerint a háború utáni német politika mélyrepülése, hogy a CDU és az FDP képesek voltak összefogni a még az AfD-n belül is szélsőségesen jobboldalinak számító türingiai AfD-vel.

 

Kevin Kühnert, az SPD alelnöke, és a párt ifjúsági szervezetének elnöke a CDU székháza előtt tartott sajtótájékoztatót, az FDP berlini székháza előtt pedig nagyobb tömeg gyűlt össze, hogy a türingiai CDU és FDP döntése ellen tiltakozzanak.

Markus Söder, a bajor Keresztényszocialista Unió (CSU) elnöke, Bajorország volt miniszterelnöke sincs elragadtatva, hogy testvérpártjuk, a CDU egyik tartományi szervezete épp azon szélsőjobboldali erőkkel kötött szövetséget, melyektől igyekeznek jobboldali pártokként a lehető legélesebben elhatárolni magukat.

 

Jénában, Türingia második legnépesebb városában pedig épp spontán több ezres tömegtüntetés bontakozik ki, miután a magukat eddig szalonképes mérsékelt jobboldali (vagy liberális) pártként hirdető politikai erők sikeresen szalonképessé tették az AfD-t, miközben eddig valamennyi párt kerülte, mint ördög a tömjénfüstöt. Egy másik olvasat szerint az eddig magukat mérsékeltként pozicionáló pártok tették szalonképtelenné önmagukat.

 

Az alábbi, tüntetésen résztvevő dolgozók miatt bezárt üzleten az AfD-ből és az FDP-ből alkotott betű-szójáték olvasható:

 

Kemmerich-hel még csak a kisebbik gond, hogy az AfD támogatásával vált miniszterelnökké, azonban ennél komolyabb problémákat is felvet legitimitása, és a módszer, ahogy pozícióba került. Az októberi tartományi választásokat ugyan megnyerte a Linke, azonban koalíciós partnerei, az SPD és a Zöldek nem tudtak olyan eredményt hozni, hogy kormányt tudjanak alakítani és összesen 42 helyet szereztek a 90 fős parlamentben, míg a helyben még az országosnál is széljobbosabb AfD 22 helyet szerzett, viszont velük – akkor még – senki nem akart összefogni, nehogy összenácizódjon.

Noha volt arra lehetőség, hogy a CDU és az FDP néhány képviselője átszavaz Ramelowra, hogy kisebbségi kormányt tudjon alakítani, végül nem ez történt, és se első, se második miniszterelnök-választási körben nem sikerült miniszterelnököt választani közüle és az AfD támogatását élvező Christoph Kindervater közül. Ugyanakkor a harmadik fordulóban már csak relatív többségre van szükség a miniszterelnök megválasztásához, és ekkor jelentkezett be az FDP-s Kemmerich, aki a CDU és az AfD szavazataival megszerezte a relatív többséget, így noha pártja támogatottsága ahhoz is alig volt elegendő, hogy képviselőket küldjön a parlamentbe, most mégis megpróbálkozhat a kormányalakítással. Hogy kikkel, az egyelőre nem világos, mivel ugyan bejelentette, hogy szívesen kormányozna a CDU-val, az SPD-vel és a Zöldekkel, utóbbi kettő kategorikusan elzárkózott a lehetőségtől.

A CDU egyes részein, az AfD-n és az FDP-n kívül valamennyi párt, valamint civil szervezetek képviselői felszólaltak új választások kiírása érdekében, ehhez azonban kétharmados többség, vagyis a 90-ből hatvan türingiai tartományi parlamenti képviselő szavazatára lenne szükség, ami jelen helyzetben aligha lehetséges. A másik lehetőség, hogy bizalmatlansági szavazást indítványoznak a miniszterelnök ellen, ez esetben egyszerű többség is elegendő a megbuktatásához.

via Azonnali / SZ / W&M