Ungár Péter (LMP) országgyűlési képviselő közérdekű adatigénylást nyújtott be, hogy megtudja:

• Hány gyógypedagógust képeznek jelenleg az országban?
• Hány SNI-s tanuló vesz részt a közoktatásban?
• Velük hány gyógypedagógus foglalkozik szakterületekre lebontva?
• Tankerületekre lebontva hány betöltetlen gyógypedagógus, illetve utazó gyógypedagógus állás van?

Az első kérdésre az Innovációs és technológiai Minisztérium válaszolt, méghozzá meglehetős alapossággal. Válaszukból kiderült, hogy az ország több egyetemén gyógypedagógiát alapképzésben 4437, mesterképzésben 218 hallgató tanul, míg gyógypedagógiai szakirányú továbbképzésben 271 hallgató vesz részt.

Eddig tiszta sor, ráadásul igen örvendetes is ez a szám, tekintve, hogy országszerte elég komoly hiány van gyógypedagógusokból.

Hogy mekkora, az viszont Ungár adatigénylése kapcsán érdekes módon nem derült ki. A Klebelsberg Központ ugyanis azt a választ küldte az országgyűlési képviselőnek, hogy nem rendelkezik adatokkal a kérdésekben.

Ez pedig az Ungárnak küldött válasz tanúsága szerint úgy lehetséges, hogy mivel a Klebelsberg Intézményfenntartó Központból (ez volt ugye a KLIK) 2017. január elsejével kiváltak területi szervei, és beolvadtak a tankerületi központokba, az azóta csak Klebelsberg Központ néven működő tömörülés a Nemzeti köznevelési törvényben „meghatározott oktatási központ feladatainak ellátására kijelölt szerv”, és így nem lát el intézményfenntartói feladatokat,

„így az Ön által kért adatokkal a Klebelsberg Központ, mint középirányító szerv nem rendelkezik, azoknak az adatoknak nem adatkezelője.”

Vagyis az állítás az, hogy mivel a KK nem intézményfenntartó, hanem az intézményfenntartókat felügyelő szerv, ezért hogy az intézményekben hány gyógypedagógus van, összesen hány gyógypedagógus van, és hány SNI-s gyerekre hány gyógypedagógus jut – ezt ez a középirányító szerv nem tudja megmondani.

És ugyanezt a választ küldték a betöltetlen gyógypedagógusi és utazó gyógypedagógusi állásokra vonatkozóan is mondván: a gyógypedagógusok létszámára vonatkozó adatokat a tankerületi központok kezelik.

Megkérdeztük Ungár Pétert, hogy szerinte hogyan lehetséges, hogy egy középirányító szerv nem ad tájékoztatást egy ilyen kérdésben.

„Ha valami a világon közérdekű adat, akkor ez az: a gyerekeknek joguk van képességeiknek megfelelő oktatásban részesülni, és nyilvánvalóan azzal, hogy nincs elég gyógypedagógus, az ország egyes területein ez nem valósul meg” – mondta Ungár.

Az országgyűlési képviselő szerint ezeket az adatokat azért nem adják ki többszöri nekifutásra sem, „mert nagyon nagy egyes megyékben a hiány, elsősorban a méltatlan bérhelyzet miatt.”

Ungár arra is rámutatott, hogy az oktatás centralizációját évekkel ezelőtt azzal indokolta a kormány, hogy így átláthatóbb lesz majd a rendszer – véleménye szerint azonban mostanra az látszik, hogy a különböző szintű rendszer bürokratikus útvesztőiben épp az információkat lehet könnyebben elrejteni. Példaként megjegyezte: ugyanezeket az adatokat korábban már az Emberi Erőforrások Minisztériumától is kikérte, akik mondtak is számokat, de a területi, megyénkénti leosztást nem voltak hajlandóak kiadni neki. Ungár ebből is arra következtet, hogy akkora területi egyenlőtlenségek vannak a rendszerben, amelyekre még az utazó gyógypedagógusok sem tudnak érdemi megoldást kínálni.

Az LMP országgyűlési képviselője jelezte: ügyvédjével konzultálva jogi lépéseket tesz majd, hogy megszerezze a kikért adatokat.