Szabó Zoltán, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Szabó Magda, Kányádi Sándor: lírai hangvételű, idézetekben és természeti képekben tobzódó beszéddel köszöntötte Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a 2020-as évet.
Az tippelt jól (például én, amikor édesanyám megkérdezte), aki arra fogadott, Áder az éjféli mondandójának középpontjába idén a klímavédelem fontosságát helyezi majd.
Persze, nem volt nehéz tippelni: a migránsriogatós korszak elcsitulni látszik, Brüsszel és Soros György sem igazán tematizálja épp a közbeszédet, 2020-ban nem lesz semmilyen létfontosságú választás Magyarországon, a 2019-es eredményekkel igazán nem büszkélkedhet e tekintetben a kormány.
Marad a klíma, illetve mégsem: Áder Jánosnak ugyanis sikerült úgy eldarálnia néhány perces mondandóját, hogy ez a szó egyszer sem hagyta el a száját.
Kaptunk helyette viszont olyan magvas gondolatokat, mint például ez:
„Nincs teljes, egészséges emberi élet a természet egészsége, teljessége nélkül.”
A köztársasági elnök szerint „mindannyiunk személyes felelőssége” a teremtett világ megőrzése, és nemzeti közmegegyezést is szorgalmazott a kérdésben. De még ennél is tovább ment, amikor jelezte:
„Észre kellene venni, hogy ha bajban van a természet, annak részeként az emberiség is bajban van.”
Az államfő idén patakok kiszáradásával, őshonos növények eltűnésével, beéretlenül megperzselődő terméssel riogatott, és arra is figyelmeztetett mindenkit, hogy a „pannon táj” sem mentes a változások következményeitől, ami viszont a mi életünket is befolyásolja, ahhoz viszont, hogy megőrizhessük mindezen értékeket, nem a természetet, hanem „a saját természetünket kell legyőzni.”
Áder igencsak belelendült a képes beszédbe, amikor például úgy fogalmazott, „a káros hatások útlevél nélkül közlekednek az egész Földön”, az ember szinte látta, ahogy ezen káros hatások illegális határátlépőkké, már-már migránsokká alakulnak, amelyek ellen még egy sebtében felhúzott kerítés sem védheti meg a pannon tájakat, de aztán hangsúlyozta azt is, hogy a légkör azért közös, és a vizeink is egymásba folynak.
Ezen a ponton Áder János megfogalmazott néhány kulcskérdést is:
„Lesz-e még ez a táj ugyanígy hazája az utánunk jövőknek? Meg tudjuk-e őrizni és továbbadni úgy, ahogy kaptuk? Lesz-e ugyanolyan tápláló terménye és a terménynek ismerős íze? Vagy a jelenlegi lesz az a nemzedék, amely – alig egyetlen emberöltő alatt – elherdálja évezredes, évmilliós örökségét?”
És lássuk be: a köztársasági elnök kérdései egytől egyig jogosak. Nem véletlen, hogy 2019-ben világszerte egyre többen és többen tüntetnek egyre látványosabban azért, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányokra: lépjenek fel egységesen, és ha lehet, a hamarnál is hamarabb, hogy a klímaváltozást kiváltó káros hatásokat megfékezzék.
És épp ezért csak remélhetjük, hogy Áder János 2020-as évköszöntőjét nézték néhányan a magyar kormány tagjai közül is.
Mert azt azért ne felejtsük el, hogy nyáron többek közt az Orbán-kormány vétójával bukott el az a javaslat, ami 2050-re klímasemlegessé tette volna az Európai Uniót. A magyarázat szerint azért, mert a klímasemlegesség (szén-dioxid-semlegesség) „óriási kiadásokkal járna és hatalmas terheket róna a magyar ipar számára”, a magyar kormánynak meg az a felelőssége, „hogy alacsonyan tartsa a magyar családok rezsikiadásait”. Orbán végül december közepén adta be a derekát, és megszavazta a megállapodást.
És jó, ha Áder szavait annak tükrében is szemrevételezzük, hogyan bojkottálták a kormánypárti képviselők az ellenzék által kezdeményezett klímaügyi rendkívüli parlamenti ülésnapot, távolmaradásukat azzal magyarázva, hogy „az ellenzék kampánycélokból akarja összehívni az Országgyűlést”.
Vagy jusson csak eszünkbe, hogy hogyan igyekezett elsunnyogni a kormány a klímavédelmi konzultációt, majd amikor mégis elkezdték az emberek kitölteni, nagy kelletlenül elismerték, hogy a hátuk közepére sem kívánják azt, igaztából nem is kíváncsiak az emberek véleményére, csupán Brüsszel kottájából játszottak előírásainak tettek eleget.
De jó, ha eszünkbe idézzük azt is: a Kossuth téren, vagy az ország bármely más pontján tartott tavalyi klímasztrájkok közül a köztársasági elnök egyetlen egyen sem vett részt, mint ahogy a Fidesz-KDNP politikusai sem tolongtak ezeken a megmozdulásokon.
Mi viszont elmentünk, a IV. Klímasztrájkról készült Nincs B bolygó, nincs B terv! című videónk ide kattintva nézhető meg.
Visszatérve pedig Áder Jánosra emlékezzünk meg arról is, hogy a köztársasági elnök tavaly csak némi meglepetésre szólalhatott fel New Yorkban az ENSZ különleges klímacsúcsán, ahol a belépési küszöb az volt, hogy világos tervekkel és célokkal kellett érkezni. Mindezek után Áder bejelentett egy sor hangzatos, de valójában sok vizet nem zavaró intézkedést (ezekről itt írtunk bővebben), külön kielemve, hogy a klímára nem nyilatkozatok, kommunikációs versenyek hatnak, hanem csakis a végrehajtott programok.
Ugyanezen a klímacsúcson, Áder előtt egy nappal Greta Thunberg, az iskolai klímasztrájk-mozgalom (Fridays for Future) elindítója éles hangon bírálta a világ országainak vezetőit (erről itt írtunk bővebben), többek közt megjegyezve:
„tömeges kihalás elé néz az emberiség, ti pedig tündérmeséket próbáltok meg eladni az örökké tartó gazdasági növekedésről és profitról.”
Innen nézve egyébként kifejezetten üdvös, hogy egy ország köztársasági elnöke abszolút Greta-kompatibilis módon a klímavédelemre hívja fel a figyelmet újévi köszöntő beszédében – bár igaz, klímavédelem helyett Áder inkább tündérmesét szőtt idézetekből és természeti képekből, a pannon táj bűvöletében.
Izgatottan várjuk, mindezek után a magyar kormány milyen lépésekkel segíti majd ezt a küzdelmet, hogy vajon eztán partnerei lesznek-e a társadalomnak természeti értékeink megőrzésében?
Már csak azért is, mert ugye a decemberben kiadott Éghajlatváltozási Teljesítmény Index alapján (amelyben összehasonlítják, hogy 57 ország és az Európai Unió, mint régió hogyan teljesít a klímavédelemben, és amelyben többek között vizsgálják az üvegházhatású gázok kibocsátását, a megújuló energiából előállított energia arányát, az egy főre jutó energiafogyasztást és a jelenlegi klímapolitikai irányelveket is) Magyarország a már tavaly is kínosnak számító 42. helyről sikeresen leküzdötte magát a 47. helyre; Kína, Mexikó és az EU28 átlagban is jobban teljesített nálunk.
Szóval bőven van hová fejlődni.
