„Nemrég olvastam egy elragadó könyvet Európának írt szerelmeslevelekről, és ez arra késztetett, hogy megvizsgáljam a Nagy-Britannia iránt érzett szerelmemet”
– kezdi Szerelmeslevelem Britanniának: a családi köteléket semmi sem szünteti meg című visszaemlékezős véleménycikkét Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke a Guardianen.
Timmermans elmeséli, hogy akkoriban, mikor Nagy-Britannia csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez, ő éppen gyerekként egy angol iskolában tanult Rómában, az időszak pedig nagy hatással volt rá – a római Saint George’s English Schoolban töltött ideje alatt Timmermans elmerült a brit kultúrában, így személyes fájdalomként éli meg a január 31-ei brexitet.
„Nincs jobb mód arra, hogy felismerd a saját kultúrádat, mint elmerülni egy másikban. Ugyanakkor ez az elmerülés nyomokat hagy.”
Levele személyes hangvételű, egy megcsalatott öreg szeretőhöz hasonlítja magát, valamint családként ír az európai közösségről:
„Már ismerlek. És szeretlek. Azért, aki vagy és amit adtál nekem. Olyan vagyok, mint egy öreg szerető. Ismerem az erősségeidet és a gyengeségeidet. Tudom, hogy nagylelkű és fukar is tudsz lenni. Tudom, hogy azt hiszed, egyedi és más vagy. És persze, az vagy, de talán kevésbé, mint hiszed. Sosem fogod abbahagyni, hogy ránk, többiekre „a kontinens”-ként utalj – ez segít létrehozni a távolságot, amire hiszed, hogy szükséged van. De egyúttal meg is akadályozza, hogy észrevedd, hogy mindnyájunknak szükségünk van némi távolságra magunk közé. Minden európai nemzet egyedi. A különbségeink csodálat, meglepetés, kellemetlenség, félreértések, nevetség, karikatúrák forrásai, és igen, a szereleméi is.”
Timmermans szerint a legjobb időszakokban éppen az európai nemzetek különbségei tették a közösséget kreatívvá, békéssé és virágzóvá, míg a legrosszabb időkben a különbségeink félelmet szültek, egymással szembeni fölényt hirdettek, hogy ezzel a manipulációval ugrasszanak egymásnak minket. „Családként kötelességünk hirdetni a legjobb időket, hogy a legrosszabbakat távol tartsuk. Eddig az EU a hibáival együtt is hatékony eszköz volt ezen cél elérésében” – írja az Európai Bizottság alelnöke.
You have decided to leave. It breaks my heart, but I respect that decision.
„Úgy döntöttél, távozol. Összetöri a szívem, de tiszteletben tartom ezt a döntést. (…) szomorú vagyok, hogy a családunk egyik tagja el akarja vágni a kötelékünket. De egyúttal meg is nyugszom a gondolattól, hogy a családi kötelékeket valójában sosem lehet igazán elvágni. Mi nem megyünk el és mindig szívesen várunk titeket vissza közénk.”
– fejezte be levelét Timmermans.
December 20-án fogadta el Boris Johnson brexit-tervét a december 12-ei előrehozott választásokat követően újonnan felálló alsóházi képviselőgárda. Nagy-Britannia ezzel úgy tűnik, a több eddigi meghiúsult határidőt követően 2020.január 31-én elhagyja az Európai Uniót. Ezzel egy átállási időszak kezdődik meg, ami alatt Nagy-Britannia továbbra is a vámunió és a közös piac része marad, azonban egyik döntéshozó intézménynek sem lesz többé tagja, valamint ekkor tárgyalnak a két fél között felálló kereskedelmi egyezményekről, biztonságpolitikai és jogi kérdésekről egyaránt. A tárgyalások valószínűleg csak márciusban fognak megkezdődni, azonban Johnson EU-elhagyási törvényének megfelelően ez az átállási időszak nem húzódhat 2020-nál tovább.
