Egyre több magyar stratégiai ipari vállalat vág bele komoly beruházásokba, hogy minél több munkakörbe bevonja a dolgozók helyett a robotokat. Ez derült ki a Magyar Nemzeti Bank december 19-én publikált, friss inflációs jelentéséből. A jelentés növekedést állapít meg a „versenyszférában” foglalkoztatottak körében, ugyanakkor elárulja, ez a növekedés a szakértelmet nem igazán igénylő szolgáltatóipari szektorban keletkezett, míg  például a feldolgozóiparban úgy növekedett a termelékenység, hogy közben a foglalkoztatás csökkent, tehát általánosan a leépítések jellemzőek a szektorra.

A jelenség magyarázata nem más, minthogy Magyarországon is egyre nagyobb mértékben dübörög a gyárcsarnokok robotizációja, és a szalagmunkások gépekre való lecserélése. Az így automatizált munkák tehát továbbra is termelik a bevételt, miközben számos dolgozó veszíti el az állását.

Balatoni András, a jegybank igazgatója a jelentést bemutató sajtótájékoztatón arról beszélt, a vállalatok eleve a tőkeállomány növelésével próbálnak enyhíteni a munkaerőhiány okozta, kialakult helyzeten. Ennek során pedig szinte a teljes feldolgozó- és élelmiszeripar is ugyancsak tőkeigényes nagyberuházásokba kezdett, ez pedig most szinte kizárólag automatizációt, tehát az egyszerűbb munkafolyamatok robotokra való átállítását jelenti.

Ez ugyan most rengeteg pénzbe kerül, de minden tőkés azt várja az átalakításoktól, hogy kikerülhet a képből az egyszerűbb de mégis munkaigényesebb folyamatoknál a dolgozó, és a szakszervezet is, így nem kell majd annyira tartaniuk sztrájkoktól, és a bérmegállapodásokon is kevesebb lehet a nyomás.

A jegybanki jelentés ugyanezt a problémát úgy fogalmazza meg:

„A tőke-munka helyettesítést azoknál az ágazatoknál látjuk igazolhatónak, ahol a kibocsátás nem csökken, a foglalkoztatás viszont mérséklődik, miközben az elmúlt években jelentős beruházási aktivitást regisztráltunk”

Az adatok egyértelműen arra mutatnak tehát, hogy miközben a kormánynál nem látszik egységes társadalompolitikai eszköz, amellyel a helyzetet kezelhetnék, az iparból kieső munkaerő részére egyelőre a magánszféra „szolgáltatói állásai” állnak csupán rendelkezésre, miközben az állami foglalkoztatottak – ideértve a közmunkások – száma továbbra is egyre csökken, 2019 végén a közmunka-programban például már csak 108 ezer fő volt benne.

Az automatizáció egyre általánosabban elterjedt válasz arra, hogy míg a dolgozókra fordított költségek megspórolását általában nem akarják visszaszorítani a nagy cégek, a válasz egyre több helyen az üzemekben a dolgozók robotokra cserélése lett. Magyarországon az ősz folyamán nagymértékű automatizációs fejlesztés történt például a győri Audi elektromotorokat gyártó üzemében, és az Electrolux jászberényi gyárában is.

A jegybank jelentése szerint azonban az első fecskék után egyes iparágakat immár általánosan is átvehet a robotizáció, az ebből adódó munkanélküliség feszültségeit pedig egyelőre felszívják más munkaadók, az új munkák azonban jellemzően bizonytalanok, és rendkívül kitettek akár egy enyhe válsgának is.

Valter Sánches, a világ 50 millió ipari dolgozóját tömörítő IndustriAll Global szakszervezeti szövetség főtitkára a Mércének korábban hangsúlyozta, nem önmagában a robotizációs fejlesztésekkel van a probléma, hanem azzal, hogy a kapitalista nagyvállalatok és kormányok sem törődnek az átállás társadalmi hatásaival: nem képzik át a dolgozókat, menedzsereket, és nem készülnek fel arra a sem, hogy a jövőben éppen a robotok tömeggyártása lehet az az iparág, amellyel egy-egy ország gazdasága talpon maradhat, és szintent tarthatná termelékenységét is.