Végleg leállította tegnap este a munkát az a svájci cég, amely az orosz Északi Áramlat 2. tengeri gázvezeték csőelemeit gyártotta, miután december 20-án Donald Trump amerikai elnök is aláírta azt a törvényt, amelyben az USA szankcionálja azokat a nemzetközi cégeket, amelyek részt vesznek a Gazprom által irányított projektben. Az Allseas nevű cég ma reggel jelentette be, határozatlan időre leállítja a tengeralatti csövek lefektetését, és „teljes mértékben együttműködik majd” az amerikai szabályozási, technikai és környezeti követelményekkel.

A Trump által aláírt szankciók után az Allseas csoport még december 20-án döntött arról, hogy leállítja a munkát. Döntésük nem is meglepő, hiszen az amerikaiak az orosz gázvezeték építésében együttműködő cégek ingó vagyonának lefoglalását is kilátásba helyezték. Ez azt jelenti, hogy a svájci vállalat akár hajói lefoglalásával is szembe kellett volna, hogy nézzen, hiszen azok gyakorta járnak amerikai felségvizeken, és így célpontot jelenthettek volna a haditengerészetnek, hogy a törvény rendelkezéseit végrehajtsák.

A társaságnak ezenkívül komoly központja van a texasi Houstonban, és a szankciók értelmében, amennyiben tovább dolgoznak az oroszokkal, ez is áldozatul eshetett volna a megbízásnak.

A fenyegetést a tegnapi nap folyamán még nyilvánvalóbbá tette egy radikálisan Putyin-ellenes republikánus szenátorok által a svájciaknak küldött levél is, amelyben Ted Cruz texasi szenátor és mások úgy fogalmaztak:

„Hagyjanak fel a munkával MOST, és hagyjátok a gázvezetéket befejezetlenül … vagy botor módon be is fejezhetitk a vezetéket rohammunkában, de ezzel csupán saját cégük csődjét kockáztatják.”

A szankciók elfogadása után korábban Németország, és a Balti-tengeren érintett EU-tagállamok még Moszkvával együtt fogadkoztak, az amerikai beavatkozás nem fogja meghiúsítani a közös energiavállalkozást, amelyre főleg azért van szükség, mert az orosz-ukrán konfliktus elhúzódó hatása miatt mind Berlin, mind pedig az orosz állam kívánatosnak találta, hogy az országot kikerüljék, és a Szentpétervár melletti Uszt-Luga kikötőjéből, a tenger alatt, közvetlenül juttassanak el földgázt Németországba, Greifswaldba.

A projektet az Európai Bizottság élesen elutasította, de Berlin figyelmeztetéseiket egyszerűen figyelmen kívül hagyta, ráadásul a vízi utakon érintett Dánia, Finnország és Svédország kormányai is minden környezeti engedélyt megadtak az 1200 kilométer hosszúra tervezett vezetéknek, ismét csak Brüsszel energiapolitikai elveivel szembemenve.

Az Egyesült Államok törvényhozása azonban éppen Ukrajnával ápolt szoros politikai és katonai szövetsége okán, mindenáron megpróbálja megakadályozni, hogy Vlagyimir Putyin ilyen könnyedén alternatív bevételi forrásokhoz juthasson hozzá, és továbbra is azt szeretnék, ha Oroszországnak nehézségei keletkeznének kőolaj és földgáztartalékai nemzetközi értékesítése során, és hogy az ukrán bevatakozás fenyegetése is megmaradhasson Kijevnek és Washingtonnak, mint politikai eszköz.

Az Északi Áramlat 2, amely főleg Nyugat-Európa energiaéhségét tudta volna csökkenteni, az unió öt legnagyobb energiacége (Engie, OMV, Shell, Uniper, és a Wintershall) összesen 5 milliárd amerikai dolláros befektetéssel indult el, és mostanra majdnem el is készült volna – viszont kétséges, hogy mindez az amerikai szankciók fenyegetése árnyékában hogyan tud valóban megvalósulni.

A gázvezeték elleni szankciók megszavazása után Angela Merkel élesen ítélte el, hogy az USA ilyen módon „erőszakosan beavatkozik” Németország belügyeibe, olyan területeken, ahol közvetlen érdekeltségük nincs is.

Jávor Benedek, a Párbeszéd volt EP-képviselője viszont Facebookon üdvözölte a szankciókról való határozat pozitív hatásait, kiemelve, hogy a Balti-tengeren épített gázvezeték egyébként

„[…] súlyosan sérti a magyar és közép-kelet-európai érdekeket, és a leállításáért a magyar kormánynak kellett volna megtennie mindent.”

Jávor arra gondolhat, hogy jelenleg, az Ukrajnán is áthaladó gázvezetékeket váltotta volna ki a közvetlen német-orosz-skandináv együttműködés, ez pedig előnytelen helyzetet teremtett volna a V4 országok számára, azok azonban, szerinte éppen az orosz befolyás miatt, mégsem emeltek szót a projekt ellen.

Mint arra korábban a BalraÁt blog is emlékeztetett, az amerikaiaknak főleg az fájhatott, hogy a korábbi, még érvényben lévő gazdasági szankciókat próbálta Németország az Északi Áramlat 2-vel enyhíteni, és kiemelték, Gerhard Schröder votl szociáldemokrata német kancellár például az orosz Gazprom igazgatótanácsában is ezekért a célokért tevékenykedett a nyugdíj mellett.

A tervek szerint a vezeték akár 55 milliárd köbméter földgáz továbbítására lenne képes évente, ezzel megduplázná a Németországba érkező földgáz éves mennyiségét.