Az ATV készített két interjút, két színházigazgatóval az új színházi törvény kapcsán.
Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója például azzal magyarázta, hogy miért nem vett részt a hétfői tüntetésen (ahol a törvénymódosítás ellen tiltakozott néhány ezer ember, és nem mellesleg több színház is), hogy meggyőződése szerint „szakmai úton” kell elintézni, ami helyett szerinte ezen a demonstráción a „politikai diskurzus” került előtérbe.
Eszenyi eszmefuttatása leginkább azért érdekes, mert többen is jelezték: szakmai eszmecserére nem volt lehetőség a színházak és a kormány között.
Eszenyi Enikő amúgy a szerdán megszavazott törvényről annyit mondott csupán: megfelelő szakemberek bevonásával elemzi a kialakult helyzetet.
Azt is elmondta: mivel a törvény előírja, hogy a kormány és a fővárosi önkormányzat által közösen finanszírozott intézmények esetében a finanszírozók állapodjanak meg a színházak működési rendjében,
„a két fél közötti megállapodás kialakításában hogy úgy mondjam tevőlegesen szívesen részt veszek”.
Eszenyi tehát felajánlkozott a közvetítő szerepére, és szakmai diskurzusban hisz. A színházigazgató mandátuma egyébként épp jövő év elején jár le, ezzel kapcsolatban jelezte, hogy amennyiben igényt tartanak a munkájára, akkor természetesen folytatja.
Kálomista Gábor, a Thália Színház igazgatója ennél is erősebben fogalmazott a hétfői tüntetéssel kapcsolatban, szerinte ugyanis azok közt, akik részt vettek a demonstráción, sokan nemrég még „Tarlós Istvánt simogatták”. De megemlítette még Ungár Péter LMP-s országgyűlési képviselőt is, mint aki ott volt a tüntetésen, de Kálomista szerint az eddigi legkomolyabb kulturális teljesítménye az, hogy kimászott egy sátorból.
Mindkét igazgató beszélt egyébként a színházi zaklatások ügyéről is.
Eszenyi ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: mint nő és mint színházigazgató is elfogadhatatlannak tartja az ilyen eseteket, és a a Vígszínházban azon dolgozik, hogy ne forduljon elő hasonló. Úgy fogalmazott:
„Azt is elfogadhatatlannak tartom, hogy egy intézményt vagy egy színházat megbélyegeznek azzal hogy zaklató. Mi ezt átéltük, tudjuk mit jelent, úgyhogy ez ellen minden porcikám tiltakozik, és ezt elfogadhatatlannak tartom”.
Kálomista viszont épp ellenkezőleg, arról beszélt, hogy mivel „egy színházban egy éve köztudottan, bevallottan történik egy zaklatás, és ugyanaz a rendező ottmarad, rendez, és új darabokat kap, és közben filmet rendez, és tanít a Színház- és Filmművészeti egyetemen…, akkor azért azt gondolom, hogy innentől politikai alapon bele is fér az, hogy valaki ilyen nevet ad ennek a történetnek”. Ilyen név alatt Kálomista a zaklatószínház elnevezésre utalt, ami a kormány propagandalapjain végigsöpört kifejezés.
Miközben tehát a Marton-ügyben érintett Vígszínház igazgatója visszautasította a zaklatószínház kifejezés létjogosultságát (ne felejtsük el, Marton László hosszú évtizedekig tevékenykedett az intézményben, többek közt igazgatóként és főrendezőként is), Kálomista viszont, aki maga is elmondta, hogy érdekeltségén keresztül 6,7 milliárd forint értékben kötött szerződést a közmédiával, teljesen elfogadhatónak tartja az elnevezést, viszont azt problematikusnak látja, hogy a Katonában történt eset „átsugárzik” a többi színházra is.
A kormányzati kommunikáció egyébként az új színházi törvény átnyomásakor is előszeretettel vette elő a zaklatószínházakat, mint elsődleges magyarázatot arra, miért akarnak nagyobb kontrollt gyakorolni az intézmények felett (mostantól például már a miniszternek is beleszólása lett a színházigazgatók kinevezésébe).
Kálomista egyébként beszélt arról is, hogy szerinte reális veszély, hogy a fenntartó politikai és nem szakmai alapon szól bele az egyes színházak működésébe. Példaként azt hozta, hogy Karácsony Gergely főpolgármester nekiment Dörner Györgynek, mondván, az Újszínház igazgatója pályázata alapján nem lehetett volna vezető, méghozzá szakmai okokból, ebből pedig azt a következtetést vonta le, hogy Dörner nem kap majd lehetőséget egy újabb igazgatói mandátum kitöltésére.
Az új színházi törvényt szerdán szavazták meg, kisebb meglepetésre némileg enyhébb verzióban, mint amiről előzetesen tudni lehetett. Nem szerepel benne a Nemzeti Kulturális Alap átalakítása, viszony a színházaknak közös fenntartási megállapodást kell kötniük a kormánnyal. A tiltakozás tehát csak részsikert hozott – de azt legalább igen, épp tegnap este ismerte el Demeter Szilárd, hogy ennek hatására miatt maradt ki a törvényből az NKA beszántása.
Hogy miért akarja maga alá gyűrni a színházakat a kormány, arról Zubek Adriennel, a Stúdió K színház egykori ügyvezetőjével és a Független Előadó-művészeti Szövetség társelnökével beszélgettünk. Az interjú ide kattintva olvasható.
Az ATV Eszenyi Enikővel készült interjúja itt, a Kálomista Gáborral készült pedig ide kattintva nézhető meg.
