A szavazatok több mint 53 %-ával új vezetést választott magának tegnap a Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD), amely jelenleg a Kereszténydemokrata Unióval (CDU) alkotott nagykoalícióban kormányozza az országot.

A párt gyökeres reformját követelő új társelnökök, Saskia Esken és Norbert Walter-Borjans igen jelentős mértékben győzték le az eddigi vezetést, amelynek képviseletében a pénzügyminiszter és alkancellár Olaf Scholz és társelnökjelöltje, Klara Geywitz a párttagok szavazatainak mindössze 45%-át szerezték meg a december 6. és 8. közötti pártkongresszus előtt tartott szavazáson, míg a győztes páros 53%-ot kapott. (Az elnökválasztási folyamatról itt írtunk bővebben.)

Az eredményt a pártkongresszusnak még hivatalosan is meg kell erősítenie, de minden bizonnyal változatlan marad.

Walter-Borjans és Esken győzelme azonban túlmutat azon is, hogy jócskán sikerült legyőzniük a koalíciós kormányzó párton belüli elitet, és magát Scholz alkancellárt is.

Az új vezetés ígérete szerint ugyanis, amennyiben megerősítik őket, első intézkedésként azonnali hatállyal szavazást írnak ki a kongresszuson a nagykoalíció felmondásáról, míg Scholzék a 2021-ig tartó közös kormányzást támogatták. Így az SPD kiütheti a CDU-t a kormányzó hatalomból. Noha a kijelentést Walter-Borjans tegnap már annyiban finomította a médiában, hogy a koalícióról való tárgyalással „nem kell sietnie” az SPD-nek.

Az általában jól előkészített és flottul lezavart vezetőválasztás helyett tehát, ahogyan azt a Süddeutsche Zeitung nevű, müncheni, liberális politikai napilap kommentára is megjegyezte, a párt nagyon régóta látott, gyökeres reformja következhet az eredmények után, amelynek értelmében az SPD újra karatkeresen baloldalibb, ellenzékibb útra léphet.

Erre utalnak az új társelnökség kampányban tett ígéretei is. Amint korábban írtuk, a legélesebb különbség a reformisták és a régi elitet képviselő Scholz-Geywitz duó közt a költségvetési politikához való hozzáállásuk. A fiskális szigort a konzervatív Wolfgang Schäuble méltó utódjaként felügyelő Scholz pénzügyminiszterségét a balról és a nemzetközi partnerek által is kárhoztatott költségvetési szigor-fétis fémjelzi: a gazdaságélénkítő politikák lehetőségét Scholz az egyre inkább jelentkező válság árnyékában sem hajlandó megfontolni.

A párt még leginkább élénknek mondható szervezetét, a radikálisabb hangot megütő fiatal szocialisták (JuSos) támogatását is megnyerő Esken és Borjans ezzel szemben ellenzik a kiadások és a bevételek éves egyensúlyához való ragaszkodást:

gazdaságélénkítő programot, az infrastruktúrába való befektetést javasolnak, emellett törvényileg szabályoznák a topbéreket is: a menedzserek fizetése elképzelésük szerint egyetlen vállalatban sem haladhatná meg a céges átlagbér 15-szörösét.

Az eredmény azt is bizonyítja, hogy ugyan csupán a 425 ezres párttagság 53 százaléka szavazott a vezetőválasztás első fordulójában, az előzetes híreknek megfelelően az aktív párttagok többsége nem támogatja többé a 2017 végén, Angela Merkel kancellár vezetésével felálló nagykoalíciós kormány további fenntartását, a CDU/CSU pedig alig tudna bármilyen más politikai erőhöz fordulni a jelenlegi Bundestagban, akikkel képes lenne a kormányalakításra.

Noha a párt vezetése eddig lényegében nem fogadta el azokat a tagságon belüli kritikákat, melyek szerint a szociáldemokraták hihetetlen tér- és népszerűségvesztése – elsősorban a német Zöldek javára – kifejezetten annak a politikának köszönhető, amely során erősen ellenzéki kampányok után mindig beállnak végül Merkel mögé kormányozni, Heiko Maas, szociáldemokrata külügyminiszter most leszögezte, bárki is nyeri el az SPD bizalmát, a teljes pártnak, kérdés nélkül az új vezetés mellé kell majd állnia – legalábbis Maas a szavazás előtt így nyilatkozott a DPA hírügynökségnek.

A vezetőválasztásra azután került sor, hogy 2019 májusában, egy siralmas EP-választási szereplés után az SPD előző vezetője, Andrea Nahles lemondott pozíciójáról, miután itt és 2017 szeptemberében is az 1933 óta elér legrosszabb választási eredményeket produkálta a párt, és csupán a harmadik helyre futott be. Az SPD most, a kemény irányváltás előtt pedig már egyenesen 13-14%-ra mérik csak, ezzel még a nagykoalíciós időszakban megmaradt szavazóinak felét is elvesztette mára. A párt egymás után veszti el pozícióit a tartományi parlamentekben is.

Saskia Esken és Norbert-Walter Borjans győzelme azt is jelenti, hogy a balközép párt bázisa végleg olyan vezetőket választhat, akik nem kívánják az SPD utóbbi évtizedekben folytatott, az irányvonalat „fentről lefelé” meghatározó gyakorlatát folytatni, és az új vezetők valódi pártdemokráciát, lényegi váltást ígérnek.

A Süddeutsche Zeitung ezzel kapcsolatban meg is jegyezte, olyan komoly kísérlet előtt áll az SPD, ami számukra teljesen ismeretlen terep és az új vezetés politikai irányvonala is olyan, amire valójában nincs példa a párt hosszú történelmében.

„Most hirtelen minden a levegőben lóg. Az SPD jövője mindenképpen, de, ami ennél is fontosabb, a nagykoalíció jövője még inkább.”

-írta erről a lap munkatársa, Stefan Braun.

A nagykoalíció borulása már csak azért is fontos fejlemény lenne, mert a parlamenti helyek alapján, ha az SPD végül inkább a Zöldekkel és a rendszerkritikus baloldali Linkével fogna össze egy új választás esetén, szavazatarányukban ugyanis a piros-vörös-zöld koalíció akár többségre is számíthatna a törvényhozásban.

A nagykoalíció felrúgása azonban kivívhatja a jobboldali szavazók haragját is, és akár még a CDU/CSU pártszövetséget is radikalizálhatná abba az irányba, hogy immár elgondolkozzon a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) párttal való, szorosabb együttműködésen.

(Deutsche Welle, dpa)