A Magyar Tudományos Akadémia tegnapi közleményében egy újabb a magyar őshonos fajokra veszélyes fűfaj drasztikus gyorsaságú terjedésére hívja fel a figyelmet. A növény azért nagyon veszélyes, mivel folyamatosan szorítja ki a hazai fajokat és a legelő állatok sem fogyasztják. Kiemelték, hogy elterjedésének oka egyértelműen a klímaváltozás okozta folyamatosan és egyre drasztikusabban melegebb és szárazabb időjárás.
Az Észak-Amerikában őshonos homoki prérifű 2017 óta folyamatosan terjed a kiskunsági homokterületeken, ma már más növényfajt alig tartalmazó összefüggő néhol többhektáros állományokban is megtalálható.
Már korábban is írtunk arról, hogy a klímaváltozás miatt egyre gyakoribb forróság és szárazság ökológiai katasztrófával fenyeget. A melegebb égövek határai északabbra tolódnak melynek hatására a flóra, fauna és az élővilág is átalakulóban van. A nálunk ismert, mérsékelt égövi növényzet helyét fokozatosan át fogja venni a délebbi, melegebb területeken honos, mely jobban tűri a hőt és a szárazságot.
Ezekre a folyamatokra jó példa a sokak által ismert márványpoloska, amivel manapság már napi szinten lehet találkozni akár a saját lakásunkban is. A Magyarországon ma már leggyakoribb katicabogár fajként számon tartott harlenkatica sem őshonos az országunkban, sőt folyamatos veszélyt jelent a Magyarországon őshonos rovarokra, mindezen felül károkat okoz a mezőgazdaságban és egészségügyi problémákat a lakásokban.
Ezeket az idegenhonos fajokat invazív fajoknak nevezzük, arról ismertek, hogy az új élőhelyükön könnyen szaporodnak és mivel az őshonos fajok az idegen organizmusokkal szemben gyakran kevésbé vagy semennyire sem rendelkeznek természetes védelemmel így azok könnyen kipusztíthatják őket.
Amikor pedig ezek a fajok túlsúlyba kerülnek, az az egész ökoszisztémára kihat. Melynek komoly gazdasági és egészségügyi hatásai is vannak. Az Európai Unió ma évente legkevesebb 12 milliárd eurót költ az invazív fajok elleni védelemre, és az általuk okozott károkra.
Ilyen invazív faj a mostanra komoly veszélyt jelentő homoki prérifű is. A homoki prérifű erőteljes csomókat képző, sekély gyökérzetű évelő növény. Könnyen felismerhető a levélhüvely peremén található, sűrű és elálló fehéres szőrkoszorúról és arról, hogy virágai ritkán bomlanak ki teljesen. A fajnak igen apró, alig egy milliméteres, könnyen terjedő magjai vannak, amelyek nagy valószínűséggel tartós magbankot is képeznek, melynek köszönhetően nagyon hatékonyan és gyorsan szaporodik. Elterjedéséhez nagyban hozzájárulhat, hogy jól tűri a taposást és a szárazságot is.
A legnagyobb problémát pedig az jelenti, hogy a környezetükbe olyan anyagokat juttatnak, melyekkel más fajok megtelepedését és növekedését gátolják. Így fordulhat elő, hogy többhektáros területeken egyeduralkodóként tud élni.
A kiskunsági homokterületeken korábbi parlagokon és elsődleges homoki gyepekben fordul elő, valamint Debrecen belterületén, fajszegény leromlott gyepekben megtelepedve, gyakorlatilag más növényfaj nélkül. Terjedéséhez az is nagy előnyt jelent, hogy a legelő állatok nem vagy alig fogyasztják.
A ma már súlyosnak mondható természetvédelmi problémára reagálván idén nyáron az MTA, a Debreceni Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Montana Tech University és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság közösen a két kontinensre kiterjedő kutatási projektbe kezdett, melynek célja a növény termőhelyi körülményeinek és környezeti igényeinek feltárása. Emellett a növény társulási és terjedési képességeit, szaporodásbiológiáját és magbankképzési sajosságait tervezik vizsgálni és igyekeznek behatárolni azokat az élőhelyeket és élőhelytípusokat, ahol az elkövetkezendő években a spontán megjelenésére számítani lehet.
A kutatók a lakosság segítségét is kikérték a homoki prérifű előfordulására vonatkozó új adatokkal kapcsolatban, melyek várhatóan segíthetnek tisztázni a terjedése körülményeit, és megalapozhatják a jövőben a visszaszorítására tett kísérleteket. Mivel a faj kifejezetten a száraz és meleg termőhelyekhez van szokva így a további terjedését a klímakatasztrófa által várhatóan bekövetkező szárazodás és hőmérséklet-emelkedés is segíteni fogja.
Fontos kiemelni, hogy nem a homoki prérifű az első komoly veszélyeket magával hordozó invazív faj, amely megjelent Magyarországon. Korábban már írtunk arról, hogy a Hyalomma marginatum néven, a krími-kongói vérzéses láz terjesztőjeként ismert kullancsfaj egy élő, kifejlett példányát találták meg a Margitszigeten, melyre szintén igaz, hogy korábban melegebb égövekben élt, azonban a klímaváltozás miatt jelenhettek meg hazánkban is. Az Index pedig korábban számot adott arról, hogy több négyzetmétert beborító Amerikában őshonos fügekaktuszt kellett irtani a Vértes egyik fokozottan védett völgyében, mivel komoly veszélyt jelent az őshonos növényekre és állatokra.
