Egy év alatt immár másodjára nem kerülhet sor a szociális ágazatban dolgozók munkabeszüntetésére, a március 14-re hirdetett után most az október 10-re időzített is meghiúsult – derül ki a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének (SZÁD) és a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) friss közleményéből.

A szakszervezetek emlékeztetnek: a márciusi sztrájkbejelentés után a kormány azt ígérte, hogy két lépcsőben teljesíti a munkavállalók kéréseit, ennek az ígéretének azonban nem tett eleget, így merült fel újra a munkabeszüntetés gondolata.

Ezután a kormány újra tárgyalni hívta a dolgozók képviselőit, október 2-án, illetve ma, 8-án is sor került egyeztetésekre.

„(A) Kormány azonban semmilyen ajánlatot nem tett, noha minden joga és lehetősége meg lett volna arra, hogy rendezze a béreket” – áll a közleményben.

A mai tárgyaláson a kormány azt is megakadályozta, hogy megállapodás szülessen az elégséges szolgáltatásokról. Mivel a Fidesz által módosított sztrájktörvény előírja, hogy jogszerűen csak akkor lehet munkabeszüntetést tartani, ha a felek megállapodnak a sztrájk napján fenntartandó, minimálisan szükséges munkamennyiség szintjéről, így a tiltakozó akció jogszerűen már nem tartható meg.

A szakszervezetek nem vállalják a vadsztrájkot, így most elhalasztják a sztrájkot október 10-ről november 13-ra.

„Ekkor lesz 2 éves a Kormány ígérete az ágazati keresetek 233.000 Ft-ra emeléséről” – zárul a közlemény.

A SZÁD és az MKKSZ korábban 12 pontban fogalmazta meg követeléseit a kormány felé, melyeknek csupán egy része a béremelés – bár figyelembe véve, hogy a szociális dolgozók ma a legalacsonyabban fizetett munkavállalói kategóriába tartoznak, ez sem mellékes szempont.

A megalázó bérek mellett a méltatlan munkakörülmények is tovább növelik a szociális ágazatban uralkodó általános elégedetlenséget: a szakszervezetek szerint biztonságnövelő stratégia kidolgozására is szükség lenne, mert a dolgozók munkájuk során sokszor erőszak veszélyének vannak kitéve. Ezen kívül plusz 5 nap szabadságért és rendszeres szupervízióért is harcolnak, a dolgozók ugyanis minden nap találkoznak a szegénység, az elesettség, az ápolási szükséglet, a hajléktalanság, a szenvedélybetegség, a családi problémák, az egyéni pszichés gondok sokaságával, ami jó eséllyel kiégéshez vezet.

De a korkedvezményes nyugdíj sem utolsó szempont – tekintve, hogy a szociális ágazatban végzett munka mind fizikálisan, mind mentálisan nagyon megterhelő, így meglehetősen sokan meg sem érik a nyugdíjkorhatárt.