Mi miatt aggódnak a gyerekek? Mit érzékelnek az ország és a világ problémáiból? Milyen tapasztalatok, élmények, vélemények határozzák majd meg felnőtt életüket? – Többek között ezekre  a kérdésekre kereste a választ a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány, amikor 5300 gyereket kérdezett meg arról, milyen Magyarországon felnőni.

Magyarország első, gyerekek véleménye és érzései alapján készült gyerekjogi jelentése azzal a céllal készült, hogy az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága az ő oldalukat is megismerje, amikor a gyerekek hazai helyzetét vizsgálja. 

Az alapítvány persze nem kizárólag az ENSZ, hanem minden felnőtt és döntéshozó figyelmébe is ajánlja a jelentést, akik a tanulságokat levonva megmutathatják a gyerekeknek, igenis számít a véleményük. A gyerekek 2018. novemberétől 2019. márciusáig hét témában (oktatás, részvétel az ország jövőjével kapcsolatos döntéshozatalban, biztonság, esélyegyenlőség, család, egészség, jövő) osztották meg a tapasztalataikat egy online kérdőívben és fókuszcsoportos beszélgetések alkalmával.

Az oktatás minősége, az iskolai közösségben szerzett élmények, a tanárok viselkedése mind óriási formáló erővel hatnak a gyerekek személyiségére, céljaira, társadalomról alkotott képére, ennek súlyát pedig láthatóan ők maguk is érzik: a fent említett hét téma közül a válaszok alapján a legfontosabbnak egyértelműen az oktatás bizonyult.

A kérdőív oktatással kapcsolatos részében a gyerekeknek négy állítást kellett kiválasztaniuk egy listából, amelyek szerintük legjobban jellemzik az iskolájukat. A válaszok alapján kiderült, leginkább a tananyag hasznosságát kérdőjelezik meg a fiatalok: az általános iskolások még inkább hasznosnak érzik a tananyagot (37%), a gimnazisták nagy része (70%) viszont már úgy gondolja, sok felesleges dolgot kell elsajátítaniuk, többségük szerint (66%) pedig „kimerítő és keserves” a tanuláshoz vezető út.

Iskolatípustól függetlenül a gyerekek kevesebb mint fele (46%) érzi úgy, hogy az iskolája egy vidám hely, ahol barátokat lehet szerezni, 21 százalékuk szerint viszont nagyon sok a zaklatás, bántalmazás, kiközösítés. 35 százalékuk szerint iskolájuk egyik legfőbb jellemzője, hogy tanáraik tisztelettel bánnak velük, 27 százalékuk viszont épp ellenkezőleg érez.

Márpedig az iskolai környezet és a jó tanár-diák viszony kulcsfontosságú szerepet játszik abban, mennyire érzik fontosnak a véleményüket a gyerekek, illetve a tanulási kedvet is nagyban befolyásolja. Sokat számít az is, hogy mennyi támogatást kapnak azok, akik nem érzik magukat biztonságban az iskolájukban, ugyanis már az is sokat segít, ha beszélnek velük arról, mit tehetnek, ha bántják őket. Jelentős részüket azonban sem az iskolában (62%), sem otthon (40%) nem tájékoztatják ezzel kapcsolatban. Legyen szó családról vagy iskoláról, azok, akik nagyobb biztonságban érzik magukat, azt is gondolják, hogy a véleményüket is jobban figyelembe veszik (és ugyanez fordítva is igaz).

A gyerekek szerint elsősorban az tenné biztonságosabbá az iskolát, ha senkivel sem bánnának csak azért rosszabbul, mert különbözik a többiektől, és ha több olyan szakember dolgozna az iskolában, akihez bizalommal fordulhatnak a problémáikkal.

A válaszadók fele érezte már úgy, hogy nem fogadják el iskolatársai, 16 százalékuk találkozott már ilyen bánásmóddal iskolán kívül is, 15 százalékuk pedig a saját családjukban is. A lányok minden esetben nagyobb arányban érezték már úgy, hogy nem fogadják el őket, ami főleg a családban szembetűnő, ahol ez a különbség kétszeres, az LMBQ közösséghez tartozó kitöltők esetében pedig minden téren kétszer-háromszor nagyobb azoknak az aránya, akik úgy érzik, nem fogadják el őket.

A nemek között már gyerekkorban is megmutatkoznak egyenlőtlenségek: a fiúk minden szinten elégedettebbek a véleményük figyelembevételével, mint a lányok, a tájékozódás során kevesebb akadályt érzékelnek, és a lakóhelyükön, illetve az interneten is nagyobb biztonságban érzik magukat.

„A gyerekek elsősorban több elfogadásra és odafigyelésre vágynak annak érdekében, hogy jobb esélyeik legyenek. A válaszadók fele fogalmazta meg a két legfontosabb dolog között, hogy az segítene, ha környezetük elfogadóbb lenne és/vagy ha találnának valakit, aki jobban odafigyel rájuk. A gyerekek negyede olyan lépéseket részesítene előnyben, amelyek több lehetőséghez juttatják a családját és/vagy ha könnyebben hozzáférnének minden szolgáltatáshoz. A maradék negyedük egyszerre vágyik nagyobb elfogadásra és több lehetőségre”

– állapítja meg a jelentés.

Tízből nyolc gyerek úgy érzi, figyelembe veszik a véleményét a családi döntéseknél, az iskolában viszont már csak a gyerekek fele tapasztalja ugyanezt, a helyi, országos ügyekben pedig a negyedük.

Pedig a gyerekeket egyértelműen érdekli az ország jövője, emiatt több beleszólási lehetőséghez szeretnének jutni a döntéshozatalba, amit válaszaik is alátámasztanak: az első helyen álló oktatás után 43 százalékkal a második legfontosabb dolognak tartják a jobb életfeltételek és jövőbeli lehetőségek megteremtését.

A jelentés készítői a döntéshozatalba való beleszólással kapcsolatban az elmúlt idők diáktüntetéseiről is kikérték a gyerekek véleményét. Erről a válaszadók fele támogató hangon beszélt, negyedük negatív véleményt fogalmazott meg (részben azért, mert nem hisznek a hatásában, részben azért, mert félnek annak következményeitől), további  egy negyed részüknek pedig nincs kialakult véleménye a kérdéssel kapcsolatban, vagy úgy érzik, nem érinti őket (ez főleg a 10-14 éves korosztályra, a szakiskolás vagy szakközépiskolás, a faluban élő és a nem megfelelően tájékozódó gyerekekre jellemző).

A gyerekek 84 százaléka fontosnak tartja, hogy képben legyen a legfrissebb információkkal, hírekkel, ugyanakkor 45 százalékuk sok mindent nem ért vagy nem tudja, hol tájékozódjon. A szakiskolások, szakközépiskolások nemcsak a hírekhez való hozzáférésben indulnak hátrányból, de kevesebb szabadidős tevékenységben tudnak részt venni anyagi és hozzáférésbeli okok miatt, gyakoribb az iskolai bántalamzás és kevesebb információhoz férnek hozzá a szexualitással, a drogokkal és az alkohollal kapcsolatban is

– vagyis az is nagyban meghatározza a gyerekek jövőjét, hogy milyen típusú iskolába járnak.

Bár az esélyegyenlőség fontosságát a gyerekek nagy része hangsúlyozta, a menekültekről formált véleményükből kiderül, a kormány menekültellenes kampánya a hozzájuk is elért. A menekültekkel kapcsolatban 3094 gyerek fogalmazott meg szöveges véleményt, melyeknek fele pozitív, valamivel több mint negyede negatív, és kicsit több mint negyede kitérő, hárító volt.

A menekültekhez való viszonyulásukat leginkább lakóhelyük határozta meg: a pozitív vélemények nagyrészt a fővárosi gyerekektől származtak, a negatívak pedig a faluban élőktől.

„Szerintem menjenek máshova. Én értem, hogy háború van náluk, és én is elmennék ebben a helyzetben. Csak azt nem értem, hogy miért akarja ez a Soros György, hogy idejöjjenek”

– írja válaszában egyikőjük.

Az egészségügyben kifejezetten rossz élményeket szerez a gyerekek egy nagy része – és nem a betegségük okozta kellemetlenségek, hanem a rendszer minősége, illetve az orvosok hozzáállása miatt. Minden harmadik válasz az orvos viselkedését, minden negyedik az orvos valamely mulasztását emelte ki, kevesebb mint negyedüknél pedig az egészségügyi szolgáltatás külső körülményeiről fogalmaztak meg kritikát. Emellett 66-an (főleg 15-17 éves lányok) számoltak be olyan esetről, ahol az orvosi élményük során valamilyen szexuális határátlépés történt.

Ahogy arról a 2018-as gyermekjogi jelentés alapján mi is írtunk, a gyermek- és ifjúságpszichiátria területén óriási területi egyenlőtlenségek tapasztalhatók, Budapesten kívül ugyanis csak 4 megyében érhető el gyermek- és ifjúságpszichiátriai fekvőbeteg-ellátás, rehabilitáció további 2-ben, a droghasználó fiatalok ellátása pedig kritikus. Ezt erősítik most meg a gyerekek tapasztalatai is: tízből négy kitöltő érezte, hogy szüksége van segítségre lelki, mentális vagy alkohollal, droggal, függőséggel kapcsolatos problémái miatt, de csak kettő kért segítséget és egy volt elégedett az ellátással. Ötödük azért nem kért segítséget, mert nem tudta, mit tegyen, szégyellte, vagy mert nem volt számára elérhető ellátás. A lányok ráadásul még inkább magukra maradnak kérdéseikkel, problémáikkal:

„18 év alatt szülői engedély kell, hogy segítséget kapjak. Nem mehettem pszichológushoz, pedig kellett volna, és pont a szüleim miatt. Nőgyógyászhoz sem mehettem el, pedig azt hittem, terhes lettem. Nem tudtam senkihez fordulni”

– írja egyikőjük.

„Az odafigyelésnek nagy jelentősége van abban, hogy a gyerekek hogyan kezelik mentális problémáikat. Nagyobb arányban nem kértek segítséget (vagy nem voltak azzal elégedettek) azok, akik több odafigyelésre vágynak az egyenlő esélyek érdekében (40% körül az átlagos 25%-hoz képest)”

– állapítja meg a jelentés.

A gyerekek szerint sem a családokban, sem az iskolában nem túl gyakori téma a szexualitás: míg az iskolában 40 százalékuk vett részt szexuális felvilágosításon, 47 százalékuknál a családjukban merült fel a téma, ami ezek szerint még mindig tabunak számít.

A drogokról és az alkoholról viszont mindkét helyen több szó esik: tízből hat gyerekkel beszéltek már felnőttek erről a témáról, vagyis a drog- és alkoholfogyasztástól való elrettentés fontosabbnak tűnik, mint a szexuális nevelés, ugyanakkor érdemes visszaemlékezni a WHO tavaly nyilvánosságra hozott felmérésére, mely szerint a magyar tizenéves fiúk rúgnak be leggyakrabban Európában, de a magyar lányok is felkerültek a dobogó harmadik fokára az alkoholizálást illetően. Az Átlátszó januári riportjából pedig az is kiderül, az olcsó dizájnerdrogok országszerte népszerűségnek örvendenek a fiatalok körében – vagyis ha beszélnek is erről a gyerekekkel, minden jel arra mutat, hogy nem eleget és/vagy nem megfelelően.

A jövővel kapcsolatban a gyerekek három legfontosabb aggodalmukat választhatták ki egy felsorolásból, melyből az derül ki,

ma leginkább (44%) attól félnek, hogy nem találnak majd munkát, ezt szorosan követi a klímaváltozás miatti szorongás (40%), majd a háborútól vagy terrortámadástól való félelem (33%) következik.

A gyerekek kb. 30 százaléka fél attól, hogy nem lesznek körülötte olyan családtagok, barátok, akik támogatják majd, de az önálló lakhatás bizonytalansága miatt is érezhetően (24%) aggódnak. Az elvándorlás és a bevándorlás is aggodalommal tölti el a gyerekeket, de az előbbi majdnem kétszer annyira jellemző, mint az utóbbi. Szembetűnő, hogy tízből kilenc gyerek azt mondta, aggódik a jövő miatt.

A gyerekek szerint Magyarország azzal tudja leginkább jobbá tenni a helyzetüket most és a jövőben, ha jó minőségű oktatást és álláslehetőségeket biztosít. A második legfontosabb dolognak azt tartják, hogy lehetőséget kapjanak az ország jövőjével kapcsolatos döntések befolyásolására, emellett fontos szerepet tulajdonítanak a környezetvédelmi intézkedéseknek és az egyenlő bánásmódnak, illetve a békének is.

A Hintalovon Gyermekjogi Egyesület szerint mindehhez elsősorban a gyerekek véleményének figyelembevételére van szükség, enélkül ugyanis nem lehetünk sem sikeresek, sem hitelesek jogaik érvényesítésében.