A legutóbb publikált Eurobarometer adatok „beszéltek” arról, hogy a magyarok számára az egészségügy és a szociális ellátás a legfontosabb ügyek. Ezen meg sem lepődhet az, aki szorosan követi a magyar belpolitikát, az is gyakran megfogalmazódik, hogy ezek a témák lennének az ellenzéki csodafegyverek. A hazai ellenzék beszél is az egészségügy és a szociális intézményrendszer permanens problémáiról, viszont az ellenzéki áttörés nemcsak a képviselt témán múlik, ezt már megtanulhattuk. A Trumpot szűk másfél év múlva leváltani készülő egyesült államokbeli demokraták dilemmái, ha legtöbb kérdésben nagyon is különböznek a magyar ellenzékétől, abban biztosan nem, hogy az egészségügy körüli diskurzusok ott is játszanak. Természetesen egészen más súllyal, téttel és közpolitikai keretben.

A demokrata jelöltek júniusi és júliusi, valamint a legutóbbi szeptemberi tévévitái már mutatják, hogy van, illetve lesz is jelentősége a közpolitikai programoknak az amerikai választási kampányban. A júliusi és a szeptemberi vitáknak is meghatározó eleme volt ugyanis, hogy melyik jelölt milyen álláspontot képvisel társadalombiztosítási kérdésekben. Másképpen: megvalósíthatónak tartják-e, hogy az Egyesült Államokban is létrejöjjön a mindenkire kiterjedő társadalombiztosítási rendszer.

Az általános egészségbiztosítás hiánya azt is jelenti, hogy továbbra is meghatározó a magánbiztosítás és az egyéni felelősségvállalás Amerikában. Az egészségügyi ellátás, a kórházak többsége továbbra is magánkézben van, a legszélesebb szolgáltatási körhöz továbbra is a magánbiztosítókon keresztül vezet az út. Emellett – kiegészítésként – működnek az állami programok. Mindez persze azt is jelenti, hogy bár az amerikai egészségügyi kiadások a GDP 17 százalékát teszik ki, a nehéz anyagi helyzetben lévők számára – krízis helyzetekben még inkább – az egészségügy megfizethetetlen.

Rögös volt az út az Obamacare-ig

Barack Obama 2010. márciusában írja alá az Obamacare-t (a törvény hivatalos elnevezése: The Patient Protection and Affordable Care Act). Ekkor hangzik el tőle a következő mondat: „A törvény, amelyet most aláírok, olyan reformokat indít el, amelyekért amerikaiak generációi küzdöttek, meneteltek és vágyták a megvalósulásukat.”

A demokrata elnök nyolc éves kormányzásának a legnagyobb sikere volt az Obamacare elfogadtatása a Kongresszussal, hiszen az Egyesült Államokban a második világháborút követően hatalomra kerülő Harry Truman óta jónéhány amerikai elnök bicskája tört bele a társadalombiztosítási reformba. Szemben az európai gyakorlattal nemcsak a mindenkire kiterjedő társadalombiztosítási rendszert nem tudták korábban megalkotni, de folyamatosan egyre több pénzt emésztett fel az egészségügy, egyre kisebb hatékonysággal.

Míg a törvény aláírásának az évében – 2010-ben – az amerikaiak 18.2 százaléka nem rendelkezett társadalombiztosítással, addig 2016-ban ez az arány már csak 10.3 százalék volt.

A jogszabály hatályba lépését követően tehát 20 millió addig nem biztosított amerikai került a „körön belülre”, de közel 30 millió alacsony jövedelmű amerikai állampolgár továbbra sem rendelkezik társadalombiztosítással.

Mint az ismeretes, a republikánusok a törvény elfogadását követően szinte azonnal hadat üzentek az Obamacare-nek. Így fontos állomás volt az amerikai Legfelsőbb Bíróság 2012-es döntése is, amely kimondta a törvény alkotmányosságát.

Felkavart állóvíz

Donald Trump elnökválasztási kampánya és elnöksége alatt is számos támadást indított az Obamacare ellen, majd a sürgetésére többször is kísérletetet tett a republikánus többségű Kongresszus a reformcsomag felszámolására. Az eddigi kezdeményezések azonban szinte kivétel nélkül kudarcot vallottak.

A 2010-ben elfogadott törvény intézkedései fokozatosan – 2014-ig – kerültek bevezetésre. Így 2016-ra már körvonalazódni kezdett a reform pozitív hatása. Mindennek pedig az lett az egyik következménye, hogy a republikánusok egy olyan jogszabályt támadtak folyamatosan, amely egyre népszerűbbé vált az amerikaiak között. A Wesleyan Media Project összeállítása alapján pedig, míg a 2016-os választási évben a demokrata kampányhirdetések mindössze 10 százaléka foglalkozott az egészségüggyel, addig 2018-ban ez az arány már az 50 százalékot is meghaladta.

2016-ban a republikánus hirdetések 16 százaléka fókuszált az egészségügyre, 2018-ban pedig már 30 százalék felett járt az egészségügyi témák aránya.

Ezt követően, 2018-ban az un. félidős kongresszusi választások uralkodó témájává lépett elő a társadalombiztosítás, és számos elemző egybehangzó állítása szerint az egészségügyi reformnak jelentős szerepe volt abban, hogy a demokraták megerősödtek a választást követően a Kongresszusban.

Esély a demokratáknak?

Az amerikai demokraták szerencsés helyzetbe kerültek, hiszen sok év után abban a kivételezett pozícióban érezhetik magukat, hogy nem támadniuk kell valamit, hanem megvédeniük egy egyre nagyobb társadalmi támogatottsággal bíró törvényt.

Ráadásul a kutatások azt mutatják, hogy a demokrata előválasztáson szavazni szándékozók a legfontosabb kérdésként tekintenek az egészségügyre. Például az Egyesült Államokban örökzöld témának számító adócsökkentés, vagy a klímaváltozás elleni küzdelem sem sorolódott annyira előkelő helyre, mint az egészségügy.

A szeptemberi demokrata vita témái között is meghatározó volt az egészségügy. A két népszerű progresszív jelölt – Bernie Sanders és Elizabeth Warren – egy radikális reformot sürgetnének az egészségügy területén, amely többek között azt is jelentené, hogy a magánbiztosítókat kivezetnék a területről. Joe Biden korábbi alelnök, aki még mindig vezeti a demokrata jelöltek népszerűségi versenyét, amellett érvelt a vita során, hogy mindössze az Obamacare fokozatos kiterjesztésére lenne szükség.

Míg Biden részletesen érvelt amellett, hogy a két progresszív szenátor (jelenleg a népszerűségi verseny dobogós helyezettjei) által szorgalmazott elképzelések csak adóemelésekkel lennének finanszírozhatóak, a baloldali jelöltek ezt elismerve azt állítják, a magánbiztosítók rendszerének eltörlésével vagy radikális visszaszorításával sokkal kevesebb pénz szivárogna ki az egészségügyből profitáló biztosítók felé, és összességében olcsóbb és igazságosabb rendszert eredményezne.

A demokraták előválasztási vitáinak tehát meghatározó eleme az egészségügy, illetve annak az eldöntése, hogy melyik jelölt milyen programot valósítana meg ezen a területen. A választók érzékenyen figyelik, kitől mi várható társadalombiztosítási kérdésekben. Persze, ez nem jelentheti azt, hogy pusztán közpolitikai állításokkal lehet nyerni Donald Trump ellenében.

A szerző az IDEA Intézet elemzője.