Ahogy arról szerdán elsőként beszámoltunk, a nyolcadik kerületben összefutott Pikó András, az ellenzék és Sára Botond, a kormánypárt nyolcadik kerületi polgármesterjelöltje. A találkozáson Pikó megkérdezte, Sára miért nem válaszolt a jelöltvitáról szóló megkeresésére, és ott helyben megkérdezte, leül-e vele vitázni a regnáló polgármester. Sára azt válaszolta, nem kell vita, majd a választók eldöntik, ki a jobb.

Ez a válasz körülbelül olyan, mintha egy boltban egy termék iránt érdeklődnél annál a dolgozónál, akinek a feladata, hogy elmagyarázza, mit tud egyik vagy másik termék, melyik felel meg az igényeidnek. És ő azt válaszolná, majd maga eldönti, hogy melyiket akarja  megvenni.

Ugyanis a választás elvileg egy olyan dolog lenne, ahol minél több információt birtokolva hoznak minél helyesebb döntést a választók. Egy vita pedig egy olyan információforrás, ahol meg lehet nézni a két jelölt közötti különbséget.

Tehát a vita a politikai piac termékeinek alapvető mustrája, ha pedig egy jelölt nem akarja megmutatni a termékét, akkor ugye joggal feltételezhetjük, hogy az a termék rossz. Egész egyszerűen, aki nem vesz részt a vitán, az nem akarja, hogy a választók információhoz jussanak. Ez a választók informálásának ellehetetlenítése, a politikai verseny tudatos torzítása.

Persze lehetne gyávaságról is értekezni, hiszen itt arról van szó, hogy nem akarják kiengedni a saját világukba elzárt Fidesz-szavazókat ebből a mesterségesen kreált információs szegénységből, nem akarják, hogy ezek a szavazók plusz információt kapjanak a nem fideszes jelöltről.

És igen, a Józsefvárosban feltehetőleg vezető Sára Botond egyszerűen nem akar esélyt adni az ellenfelének, hogy megismerjék őt a választók. Miközben a kerületi újságba épphogy csak bekerülhet Pikó András, abba a kerületi újságba, ahol lapszámonként cikkek tömege szól Sára Botondról. Arról pedig ne is beszéljünk, mekkora  a kampányok pénzügyi- és így hirdetési lehetőségei közötti különbség, milyen más esélyei vannak a két jelöltnek arra, hogy eljussanak a választókhoz.

De persze nem csak a nyolcadik kerületben nincs vita. Tarlós István se hajlandó vitázni, és a többi kerületben vagy városban sincs vita. A választók a földig le vannak nézve.

A helyzet azért érthetetlen, mert ha erősen kommunikálva van egy jelölt által, hogy a másik nem akar vitát, akkor azzal akár választást is lehet nyerni, de százalékokat, szavazókat mindenképpen lehet szerezni.

Nemzetközileg talán erre a legjobb példa a 2017-es brit előrehozott választás, ahol Theresa May 10-15 százalékpontos előnnyel vezetett a választások kiírásakor, majd Jeremy Corbyn kampánya, amely sokat épített arra, hogy May nem hajlandó vitázni, 2 százalékos hátrányra hozta be a Munkáspártot, a konzervatívok pedig hajszál híján elvesztették többségüket.

És mégsem látjuk Magyarországon se azt, hogy a jelöltek, se azt, hogy az állampolgárok vitát követelnének. Utoljára igazi politikusi vitát 2006-ban láthatott a magyar közvélemény, így azóta felnőtt egy teljes generáció, amely még élő politikai vitát nem láthatott magyarországi választási kampányban.