Kevesebb mint 2 hét múlva, szeptember 2-án kezdődik az új tanév. Attól függően, hogy a gyerek elsőosztályos, alsós, felsős vagy középiskolás, az iskolakezdés különböző mértékben terheli meg anyagilag a szülőket, de abban nincs különbség, hogy mindenképp plusz kiadásokkal jár. Ezek kirívó esetekben akár a 100 ezer forintot is elérhetik, tehát a magyar családok jelentős százaléka számára nem elhanyagolható összegről van szó.

Ezt a terhet súlyosbította az idei tanévkezdésre a kafetéria tavaly bevezetett módosítása.

2018 nyarán jelentette be a kormány, hogy az idei évre a SZÉP-kártya kivételével szinte teljesen felszámolja a béren kívüli juttatások rendszerét. Olyan támogatások szűntek meg vagy alakultak át sokkal súlyosabb adóteherrel járó juttatásokká, mint a bölcsődei és óvodai költségekre igényelhető támogatás, a diákhitel és a lakáscélú hitel törlesztése, valamint a lakbér támogatása.

A megváltozott juttatások körébe tartozott az iskolakezdési támogatás is. Míg korábban 40,71 százalékos adóteher volt rajta, addig ez idén már 81,95 százalékra növekedett annak köszönhetően, hogy jövedelemként kell a támogatás összege után adózni –

márpedig ekkora teherrel már a legtöbb munkáltató számára nem éri meg ezt a juttatást a dolgozói számára elérhetővé tenni.

Az iskolakezdési támogatás összege a bruttó minimálbér 30 százalékáig adható, vagyis 2019-ben egy gyerek után évi 44 700 forintot jelent, két gyerek után 89 400-at, három gyerek után pedig 134 100 forintot. Az összeg után a munkáltatónak ki kell fizetni a jövedelemhez kapcsolódó munkáltatói terheket és a dolgozó következő béréből le kell vonnia és be kell fizetnie az államkasszába a munkavállalói terheket. A kafetéria módosítása következtében ezek az adóterhek növekedtek meg úgy, hogy 1000 forint juttatás után 210  forint munkáltatói, és 335 forint munkavállalói terhet kell befizetni.

Tehát látható, hogy viszonylag magas összegről van szó mind a munkáltató, mind a dolgozó részéről. A Pénzcentrum.hu Fata László kafetéria-szakértővel készített interjúja pedig azt támasztja alá, hogy ezt a munkáltatók többsége nem is vállalja be.

Fata szerint „a munkavállalók egy része bizony azt érzékeli, hogy munkáltatója nem ad már ilyen támogatást, vagy éppen más formában, értékben biztosítja ezt.”

Nem mondhatni éppen családbarát lépésnek, az biztos.