Kedden elfoglalták a munkások a nagy múltú belfasti Harland and Wolff hajógyárat, melyet jelenleg csaknem százhatvan év működés után a bezárás fenyeget – írja a Union News brit szakszervezeti hírportál.
A több, mint félmillió taggal rendelkező GMB általános szakszervezet helyi szervezője, Michael Mulholland elmondta,
„[a] Harland and Wolff az Egyesült Királyság hajóépítési hagyományának fontos része – egy darab történelem, melyet nem hagyhatjuk, hogy arra a sorsra jusson, mint oly sok más hajógyár az utóbbi években. A GMB követeli a Harland and Wolff újraállamosítását, mellyel állások százait lehetne megmenteni, valamint meg lehetne tartani Belfastot a hajóépítés egyik globális központjaként.”
A GMB főtitkára, Tim Roache Twitteren jelezte támogatását, miszerint
„Hogy juthattunk idáig. Teljes nemtörődömség egy gondatlan kormányzattól, az átfogó ipari stratégia hiánya, a saját hajógyáraink felé való elköteleződés teljes hiánya.”
A munkások szerdán levelet küldtek Boris Johnsonnak,
az Egyesült Királyság frissen beiktatott konzervatív miniszterelnökének, melyben követelik, hogy államosítsák újra a gyárat, kiemelve, hogy
„a ma meglévő tudások el fognak veszni, ahogy az esély is, hogy biztosítsuk a világszínvonalú hajóépítés [jövőjét] az Egyesült Királyságban”.
Péntekre válságtanácsot hívtak össze a Belfasti Tanácsban a hajógyár szorult helyzete miatt, az ír Szociáldemokrata és Munkáspárt a Zöldpárttal közösen egy fórum összehívását kezdeményezte az ügyben, Tony Lloyd északír árnyékminiszter pedig úgy nyilatkozott, a hajógyár „fel van szerelve, hogy a jövő hajóit építse”.
Lloyd azt is elmondta,
„tudjuk, hogy az elkövetkező hetekben, hónapokban Őfelsége Haditengerészete font milliárdokért fog hajókat építtetni. Nagyon, nagyon fontosnak tűnik, hogy ezeket az Egyesült Királyságban építsék meg. Ha jön egy privát vevő, az remek. Azonban a kormányzat nem nézheti végig, ahogy eltűnik a tudás, ahogy a Harland and Wolff infrastruktúrájából ócskavas lesz.”
A kormány azonban tisztán üzleti ügyként kezeli a problémát.
A konzervatív brit kormány gazdaságpolitikájába nem illik bele ipari üzemek államosítása, miképp a korábban állami tulajdonban lévő üzemet is a neoliberális gazdaságpolitika diadalmenete során, 1989-ben privatizálták, akkor vásárolta meg a jelenlegi, pénzügyi gondokkal küzdő norvég tulajdonos.
A kormány ennek megfelelően megüzente,
„minden együttérzésünk a Harland and Wolff munkásoké ezekben a személyes létbiztonságukat fenyegető időkben. Westminsteri [a kormányzati negyed London központjában – KSÁ] és északír partnereinkkel dolgozni fogunk a szituáció megértésén, és minden tőlünk telhető támogatást megadunk, azonban ez színtiszta üzleti ügy.”
A szakszervezetek azonban tántoríthatatlanul kitartanak a munkások mellett. A Union szakszervezet főtitkára, McCluskey azt üzente a hajógyárat blokád alatt tartó dokkmunkásoknak:
„Szellemetek és elkötelezettségetek inspiráció teljes mozgalmunknak. Ha Boris Johnsonban és Andrea Leadsomban egy fikarcnyi is lenne bátorságotokból és elhivatottságotokból, ez a telep biztonságban lenne ma és a jövőben.
A szakszervezetetek teljes mértékben támogatja követeléseteket, hogy államosítsák a Harland and Wolffot. Ez egy életképes vállalat, és ti, a munkások – kik legjobban ismeritek a helyzetet – megláttátok a potenciális üzletet, mely sorsfordító lehet a hajógyár számára.
Ti vezettek minket. Visszavágtok – nem hagyjátok, hogy elcsendesedjenek a gyáratok és utcáitok – és utatok minden lépésén magatok mellett tudhatjátok a szakszervezetet”.
A Harland and Wolff hajógyár Nagy-Britannia egyik nagy múltú hajógyára, hatalmas darui a hajógyárról híres Belfast jelképeivé váltak. 1861-ben jött létre, és fénykorában az óceánokat átszelő hatalmas utasszállítókat – többek között a Titanicot – építették itt, a két világháború alatt számtalan hadihajót, majd a XX. század második felétől kezdve döntően teherhajókat, azonban részt vett haditengerészeti projektekben is.
A flottafejlesztés következő üteme miatt további hadiipari megrendelések is kinéznének a gyárnak, melyek biztosíthatnák a fennmaradását – azonban jelen gazdasági körülmények között egyáltalán nem biztos, hogy kihúzza addig.
