A napokban Pölöskei Gáborné, a szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár Magyar Nemzetben tett bejelentése nyomán felreppent a hír: megszűnik az Országos Képzési Jegyzék, az OKJ. Helyette egy új jegyzék készül az alapszakmákról, amelyeket csak iskolában lehet majd tanulni, a felnőttképzésben megszerezhető szakmai képesítések pedig nem lesznek jegyzékbe foglalva.

Mivel hozzászoktunk, hogy az oktatásban minden változtatás a központosítást, a tanszabadság korlátozását, a pénzek lenyúlását szolgálja, a kormánykritikus média itt is hasonló célokat sejtett a háttérben. Ebben az esetben azonban árnyaltabb a kép.

Az állam által elismert szakképesítések jegyzékének „újraszabását”, az iskolában tanulható, széles alapozású szakmák kiemelését, külön kezelését a szakképzési szakemberek és a gazdaság szereplői is támogatják, csakúgy, mint a felnőttképzés rugalmasabbá tételét is. Az, hogy ezt az új jegyzéket nem hívják OKJ-nak, biztosan zavart okoz majd, hiszen mára már közismertté vált az OKJ szakképesítés fogalma. Az, hogy az alapszakmákat csak iskolai rendszerben lehet majd tanulni, nem okoz gondot, ha a tárca ígéretéhez híven gondoskodnak a felnőttek előzetes tudásának beszámításáról, és lehetővé teszik a rugalmasságot a tananyag és a tanulásszervezés terén.

Az azonban nagy probléma, hogy az átalakításra – mint a szakképzés küszöbön álló átalakítására általában – túlságosan gyors tempóban, kellő előkészítés és ellenőrzés nélkül kerül sor, és az új rendszerre való érdemi felkészülésre sem áll majd rendelkezésre elég idő. Hab a tortán, hogy a humán szakmák esetén még az sem látszik, hogyan is fogják – és egyáltalán fogják-e – meghatározni a jegyzékbe kerülő szakképesítéseket. Az átalakítást az ITM (a Palkovics vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium) és a gazdasági kamara vezényli le a gazdasági szereplők bevonásával. Míg az agrártárca hasonló rendszerben kezeli a szakképesítéseket, tudomásunk szerint az EMMI-vel nincs semmi megállapodás.

Egy elavult rendszer

Az Országos Képzési Jegyzék 1993-ban váltotta fel a szakmunkásképzési, technikus és szakközépiskolai képesítések jegyzékét. Az OKJ a korábban csak iskolában tanulható „komoly” szakképesítések mellett számos ezekre épülő specializációt és hosszabb-rövidebb idő alatt megszerezhető egyéb szakmai képesítést is tartalmazott, a benne szereplő állam által elismert szakképesítések száma megközelítette az ezret.

Az OKJ nagy érdeme a kimeneti szabályozás: minden szakképesítéshez szakmai és vizsgakövetelmények (SZVK) tartoznak, ezeket a követelményeket kérik számon a szakmai vizsgán – függetlenül attól, hogy ki hol tanulta a szakmát, iskolában vagy tanfolyamon – sokáig több szakképesítésből még képzésben való részvétel nélkül, egyéni felkészülés után is le lehetett vizsgázni.

Bár az OKJ már negyedszázada létezik, a benne lévő szakmák listája gyakran változott, és többször megváltozott a jegyzék szerkezete is. Ez meglehetősen nehézzé tette a tanulni vágyók és a szakképzett munkaerőt kereső munkáltatók helyzetét.

Míg az alapszakmák esetén a stabilitás az érték, a gazdaság változásával szükségessé váló speciális ismeretek esetén az a cél, hogy az új képzéseket gyorsan be lehessen vezetni.

Az ilyen végzettségeknél az OKJ-ba kerülés nehézkessége akadályozza az igényekhez való rugalmas igazodást. Ezt az érvet a jegyzék eltörlését bejelentő helyettes államtitkár is felhozta a változtatás mellett.

Zavart okozott a szakképzettség fogalmának az értelmezése is. Az OKJ bevezetése óta az is OKJ szakképesítéssel rendelkezik, aki egy 60 órás emelőgépkezelő tanfolyam után vizsgázott le, és az is, aki három vagy öt éves nappali képzés után valamilyen hagyományos vagy új szakmából tett sikeres szakmai vizsgát.

Az állam által szabályozott és elismert szakképesítések száma más országokban lényegesebb kisebb, mint nálunk. A hazai nagy szám (a jelenlegi jegyzékben csaknem 500 szakképesítés és kb. 150 részszakképesítés szerepel) a magyar társadalom „papírfétiséből” következik (amiről nincs papírod, azt nem tudod), valamint abból, hogy minden ágazat, szakterület a hozzá tartozó OKJ szakképesítések számával akarja igazolni saját jelentőségét.

Ezzel összefüggésben a magyar OKJ túlságosan specializált: míg a német képzési jegyzék pl. csak egy asztalos képesítést tartalmaz, addig a magyar OKJ-ban asztalos, műbútorasztalos és asztalosipari szerelő is szerepel. Ez, megtoldva azzal, hogy a tanulók 14 éves korban választanak szakmát, és a szakmunkásképzésben gyakorlatilag csak a választott szakma kompetenciáit sajátítják el, az egyszer használatos, eldobható szakmunkások Parragh-féle modelljének kedvez.

Az OKJ szakképesítések számának csökkentését időről időre célul tűzték ki. Különböző hosszúságú listákat irányoztak elő – az előirányzatokat azonban nem, vagy csak formálisan tudták megközelíteni.

Szakképesítések a Szakképzés 4.0 stratégiában

A tavasszal nyilvánosságra került Szakképzés 4.0 stratégia maximum 200 szakképesítést tartalmazó szakképesítés-jegyzéket, „alap-OKJ-t” jelölt meg célként.

Az új jegyzékben csak a hagyományos értelemben vett, széleskörű szakmai ismereteket tartalmazó szakképesítések szerepelnek majd. Egy-egy ágazaton belül minden szakma megszerzéséhez azonos alapkészségeket kell megszerezni. Az iskolai képzés az ágazati alapozással kezdődik majd, ami legalább ágazaton belül lehetővé teszi a szakmák és az iskolatípusok közötti átjárást.

Ez nagyon fontos változás, hiszen a magyar iskolarendszerben a tanulóknak 14 éves korban kell eldönteni, hogy szakmát és érettségit adó ötéves vagy csak szakmai végzettséget adó hároméves képzésben kívánnak tanulni, és a szakterületet is ebben az életkorban kell kiválasztaniuk, és az eddigi rendszerben nem volt lehetőségük választásuk korrigálására.

A többi, felnőttképzésben tanulható szakképesítést nem fogják szakképesítésnek hívni, ez nem lesz része az állam által elismert szakképesítések jegyzékének, azonban ezeknek is standardizált követelményei lesznek, amelyeket egy szabályozott eljárásban el kell ismertetni, így világos lesz, hogy az ezeket megszerzők milyen tudással rendelkeznek.

A felnőttképzésben emellett természetesen bármilyen szabályozatlan, vagy csak bizonyos – vállalati, ágazati stb. – körben szabályozott képzés indítható lesz. Kérdés csak az, hogy ezek indítását, az ebben való részvételt az állam támogatja-e majd valamilyen formában.

Az eredeti elképzeléshez képest most annyi a változás, hogy az alap OKJ-ra nem használják majd az OKJ elnevezést, és hogy az ebben a jegyzékben szereplő szakmákat csak iskolai rendszerben – de természetesen nem csak nappali képzésben – lehet majd tanulni.

Az új jegyzék – akárhogy is hívják majd – átláthatóbb lesz elődeinél, és a külföldi és hazai képzések megfeleltetése is könnyebb lesz majd.

A közoktatásban csak az új jegyzék szerinti széles alapozású szakképesítéseket lehet majd tanulni. Ez prioritásváltást jelez a szakképzésben: míg a szakképzés 2011-es átalakítása a vállalkozások pillanatnyi igényeit kiszolgáló, rögtön alkalmazható, nem feltétlenül időtálló tudással rendelkező „egyszer használatos, eldobható szakmunkások” képzését preferálták, most előtérbe került a technológiaváltozásokhoz alkalmazkodni tudó, megfelelő alapkészségekkel rendelkező munkaerő iránti igény.

A humán szakmák akár ki is kerülhetnek a szakképzések köréből

Az OKJ szakképesítések ágazatokba vannak sorolva, az ágazatokhoz tartozó szakmákat valamelyik minisztérium gondozza.

Az iskolai rendszerben oktatható szakképesítések mintegy feléről az ITM dönt, sok szakképesítés tartozik az Agrárminisztériumhoz, néhány a Pénzügyminisztériumhoz – ezeken a területeken megkezdődött az új lista szakképesítéseinek és az ágazati alapkészségeknek a meghatározása.

Aggasztó, hogy szemben a más minisztériumokhoz tartozó területekkel, semmit sem lehet tudni arról, mi lesz az EMMI-hez tartozó egészségügyi, szociális, közművelődési, pedagógiai, művészeti, a BM-hez, HM-hez tartozó rendészeti, vízügyi, közigazgatási szakképesítések sorsa.

Annyi tudható, hogy az EMMI nem tett még semmit annak érdekében, hogy ezeken a területeken átnézzék, az új rendszerhez igazítsák a szakképesítéseket. Megteszik ezt egyáltalán? Van erre igény a gazdasági szereplők, az ITM részéről? Egyelőre az sem tűnik kizártnak, hogy az államilag elismert szakképesítések jegyzékében nem lesznek humán szakképesítések.

Az elképzelés jó – de sikerül elrontani

Az új rendszer bevezetésével azonban általános problémák is vannak: a reform a jelek szerint a már megszokott sietséggel, előkészítetlenséggel fog történni.

Míg a 2006-os OKJ előkészítésére és bevezetése öt évig tartott és több száz szakértő vett benne részt,

a jelenlegi változásra az ötlet megszületésétől és a teljeskörű bevezetésig sem áll még két év sem rendelkezésre.

Az új szakképesítés-jegyzék szakmáinak és az ágazati alapkövetelményeknek a meghatározása az Ágazati készségtanácsok feladata. 19 készségtanácsot hoztak létre az adott ágazat gazdasági szereplőiből; egy-egy tanácshoz több ágazat is tartozhat. A humán és rendészeti területeken – mondván, hogy itt jellemzően az állam a munkáltató – nem alakultak készségtanácsok.

Ilyen készségtanácsok a világon sokfele léteznek és közvetítik a gazdaság igényeit a szakképzés felé. Nálunk a megalakítás nagyon nehezen ment, a szabályozó rendelet is csak novemberben jelent meg. A készségtanácsok tagjai önkéntesen, ingyen vesznek részt a munkában, nem feltétlenül reprezentálják a szakma teljes spektrumát, nem kötelesek egyeztetni az ágazati szereplőkkel. A szakmai szervezetek – bár erre lenne igény – nem tagjai a készségtanácsoknak.

Bár a tanácsok egy része nagyon komolyan veszi feladatát és nagy energiát fektet a számára kijelölt tennivalókba, összességében nem bízhatunk abban, hogy ilyen körülmények között minden tanács megfelelő minőségben határozza meg az ágazati alapkészségeket és az alapszakképesítésket. Annál kevésbé, mert ehhez nem is kaptak egységes, egyértelmű útmutatást.

Nem figyelmeztették például őket arra sem, hogy javasoljanak a listába a fogyatékkal élő fiatalok számára oktatható részszakképesítéseket is.

Arra pedig, hogy a javaslatokat az ágazat gazdasági és képzési szereplőivel érdemben megvitassák, se szándék, se idő nincs.

Az ITM elképzelése szerint az új jegyzékről ősz folyamán hozzák meg a rendeletet. Eddigre el kell készülni a szakképesítések listájának, besorolásának és rövid meghatározásának. Ez után készülnek el a szakmai és vizsgakövetelmény rendeletek – amelyek tartalmazzák a közös ágazati alapokat – és a kerettantervek (amelyek az ígéretek szerint nem lesznek kötelezőek.) És ezután kellene elkészülni a digitális tananyagoknak.

A tervek szerint 2020 szeptemberétől már ezeket az ágazati alapokat kell majd tanítani az összes szakképző iskolában, és csak ezekben a szakmákban lehet majd képzéseket indítani.

A tanároknak tehát megint mindenféle felkészítés, felkészülési idő, tananyag nélkül kell majd elkezdeni az új rendszerben az oktatást.

Arról, hogy a jegyzékből kikerülő, felnőttképzésben megszerezhető szakmai végzettségek meddig oktathatók, nincs információ – feltételezhető, hogy ezek sem indíthatók 2020 szeptember után. Úgy tűnik, még nem gondolkodtak arról, hogy ezek mi módon alakulnak majd át szakmai végzettséggé, hogyan történik a programengedélyezés, mi garantálja, hogy az új rendszer időben feláll.

Hiába örülhetnének egyébként a változásoknak, a kapkodás nehéz helyzetbe hozza a felnőttképzőket is.