Épp csütörtökön jelent meg az a hír, amely szerint uniós viszonylatban újra Magyarországon drágultak leginkább a lakások. Az Eurostat adatai szerint az idei első negyedévben itthon 11,3 százalékkal nőttek a lakásárak, miközben az uniós átlag csak négy százalék volt. Ugyancsak ebből a statisztikából az látszik, hogy 2015 és 2018 között összesen 32 százalékkal növekedtek a lakásárak nálunk.

Ugyanezen a napon kérdezte a Magyar Nemzet Tarlós Istvánt, hogy reagáljon már Karácsony Gergely és a Párbeszéd azon állításaira, amely szerint a fővárosi önkormányzatnak is van felelőssége a budapesti lakásárak emelkedésében. A főpolgármester szerint ezek a kijelentések a „vicc kategóriájába tartoznak”, az ingatlanárak alakulásához pedig nincs köze a főpolgármesternek.

Ezzel a félmondattal Tarlós István ki is fejtette, hogy milyen lakhatási programmal készül az őszi önkormányzati választásokra:

konkrétan semmivel, amivel a budapesti lakók irgalmatlanul magas lakhatási költségeit enyhítené. Ami persze nem újdonság, hiszen az elmúlt 9 év alatt is ugyanígy járt el. Mindenesetre a jegyzőkönyv kedvéért érdemes rögzíteni.

Tarlós a legjóhiszeműbb olvasat szerint is badarságokat beszél. Még ha el is fogadjuk, hogy a főpolgármesternek nem állnak rendelkezésére eszközök a lakásárak alakítására, választott vezetőként kérdéshez még így is lenne köze. A lakhatás ma a főváros lakóinak egy jelentős része számára komoly problémát jelent, talán a legnagyobbat, így egy választott politikus nem kerülheti meg, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel.

A lakásárak emelkedésével összefüggésben a lakbérek is jelentősen emelkedtek, a legnagyobb mértékben persze Budapesten és a többi nagyvárosban. Itt az elmúlt öt évben gyakorlatilag duplájára nőtt egy átlagos lakbér. Ezek a kérdések országosan többmillió embert érintenek és Budapesten is sok százezres nagyságrendben terhelik az embereket a lakhatási költségek.

Egy főpolgármesternek ilyenkor igenis van köze ahhoz, hogy milyen körülmények között laknak az általa vezetett város lakói. Megengedhetetlen, hogy egy család jövedelmének akár 50-60 százalékát is felemésztik a lakhatás költségei.

És itt érkezünk el ahhoz a kérdéshez, hogy vajon Budapest vezető politikusának állnak-e rendelkezésére olyan eszközök, amelyekkel mérsékelheti az ingatlanok árát vagy a lakbéreket.

A helyzet az, hogy bármennyire is mossa a kezeit Tarlós, a fővárosi önkormányzat rengeteg dolgot tehetne, ha el szeretné látni ezt a feladatot.

A lehetséges megoldások a lágyabb piaci beavatkozásoktól a keményebb szabályozási eszközökig terjednek, bőven van választási lehetőség, csak politikai akarat kell hozzá.

Mondjunk pár példát is, hogy milyen módon lehetne köze Tarlósnak az árak alakulásához. Budapesten, főként a belső kerületekben hatalmas szeletet hasított ki magának az AirBnB típusú rövidtávú, főként turisztikai célú lakásbérlés. Ennek hatására fogynak a budapestiek rendelkezésére álló lakások, az ingatlanok értéke pedig a könnyű jövedelemszerzési lehetőség miatt megugrik. A világban többféle megoldás létezik az AirBnB-szolgáltatások megregulázására, a fővárosi önkormányzatnak csak le kellene másolnia a számára szimpatikusabbat, vagy a magyar viszonyokhoz jobban alkalmazkodót.

Ez egy egyszerű piaci beavatkozás csupán, nem kell hozzá baloldalinak lenni, vagy ilyesminek, csak épp a kínálati oldal enyhe átalakításával lefele lehet nyomni az árakat.

Hasonló a helyzet a befektetési céllal végzett lakásvásárlásokkal: egyre gyakrabban találkozunk üresen hagyott, pénzügyi befektetésként értelmezett ingatlanvásárlásokkal. Itt szintén a kínálati oldalról esnek ki lakások, amely szintén áremelkedéshez vezet. Rengeteg példa van az ilyen típusú üres lakások megadóztatására, amely ellenérdekeltté teszi a tulajdonosokat, hogy parlagon hagyják ingatlanjaikat. De ha igazán radikális hangulatában van az önkormányzat, akár az üres lakások kisajátítása sem lenne példátlan javaslat.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 2016-os statisztikák szerint kb. 107 ezer budapesti üres lakás közül sok önkormányzati tulajdonban van, akkor újabb cselekvési irányt azonosíthatunk. Ahelyett, hogy szándékosan lerohasztaná ezeket a lakásokat, hogy utána haveroknak lehessen eladni potomáron, az önkormányzat válhatna a közvagyon jó gazdájává, felújításokkal, szociális alapú bérbeadásokkal tovább lehetne mérsékelni a budapestiek lakhatási költségeit.

Nem rendelkezem várospolitikai ambíciókkal, de ha még én is be tudok azonosítani olyan eszközöket, amelyekkel a főváros vezetése befolyással lehetne a lakásárak és lakbérek alakulására, akkor tényleg felmerül a kérdés, hogy Tarlós István mit is keres a Városházán.

Ha csak azért van ott, hogy komótosan végignézze, ahogy Budapest egyes részei lakhatatlanná és élhetetlenné válnak a helyiek számára, és asszisztáljon a közösségi lakásvagyon lerohasztásához és aprópénzért történő haveri privatizálásának, akkor jobb, ha lelép.

Nekünk budapestieknek ugyanis korszerű és igazságos lakáspolitikára van szükségünk, amely megakadályozza, hogy pár éven belül az ingünk-gatyánk rámenjen arra, hogy valahol lakhassunk. Amely megakadályozza, hogy a főváros narancsoligarchák és a nekik tejelő turisták kizárólagos játszótere legyen.

Ha Tarlós Istvánnak még ambíciója sincs arra, hogy valamit kezdjen ezzel a problémahalmazzal, akkor a legalapvetőbb főpolgármesteri alkalmassági vizsgán bukik meg.