Habár a centrumországokban – leginkább az Európai Unióban, mint tudjuk az Egyesült Államok Trump elnök vezetése alatt nem nagyon igyekszik – egyre-másra jelentik be a kormányok a nagyszabású terveket a fosszilis energiaforrások elhagyására, a globális szén-dioxid kibocsátás folyamatosan növekszik, tavaly 2011 óta a legnagyobb mértékben – írja a Guardian.
A norvég parlament megszavazta, hogy az ország befektetési alapja hagyja el a fosszilis forrásokat – ami nem jelenti azt, hogy felhagyna az ország hatalmas olajkészleteinek kiaknázásával – Nagy-Britannia pedig a tervek szerint 2025-ig kivezeti a szenet az ország energiatermeléséből.
Ezek a lépések azonban fabatkát sem érnek.
A gazdag centrumországokban gazdaságszerkezetéből fakadóan nincs szükség a megtermelt energia radikális növelésére, emellett ezekben az országokban az elmúlt években rengeteg energiahatékonysági célú fejlesztést hajtottak végre.
Ahogy a lap írja, nemrég jött ki a British Petroleum olajvállalat éves energiaipari elemzése, mely leírja, a globális energiaigény az elmúlt évben 2,9 százalékkal nőtt, a növekvő igénynek pedig számottevő részét szénenergiával elégítik ki, három éves esés után tavaly második éve folyamatosan nőtt a globális szénfelhasználás.
Spencer Dale, a vállalat szakértője elmondta,
„sokan hitték, hogy a globális szénfogyasztás 2013-ban volt a csúcson, ez most azonban kevésbé tűnik biztosnak.” Hozzátette, „még néhány évnyi, a tavalyihoz hasonló szintű növekedés, és a fogyasztás bőven a 2013-as szint fölé emelkedhet.”
Miközben pedig a fejlett gazdaságok egy részének energiaigénye stabilizálódni látszódik, a fejlődő országokban, a fél-periférián és a periférián az igény rohamosan növekszik,
amit a nem-fosszilis energiaforrások telepítése nem tud kielégíteni, így folyamatosan nő a szén, mint az egyik legolcsóbb energiaforrás felhasználása.
Nem szabad eközben elfelejteni, hogy az ázsiai, valamint kisebb részben afrikai országok ipara jellemzően a centrumországok tőkéjének érdekeit szolgálja ki, az ott folyó energiaigényes termelés után keletkező profit végső soron – ha nem is teljes mértékben – de a centrumországok gazdaságaiban csapódik le.
Miközben a globális szél- és napenergia-termelés tavaly 14,5 százalékkal nőtt – javarészt kínai állami ösztönzők hatására – ez nem volt elegendő, hogy ellensúlyozza az energia iránti igény növekedését, mondta el a BP szakértője.
Hozzátette, a globális energiamix összetétele nagyjából húsz éve változatlan,
- 38 százalék szén,
- 36 százalék nem-fosszilis (jelen számítás esetén beleértve a nukleáris energiát),
- a maradék pedig olaj és gáz,
ami gyakorlatilag megegyezik az 1998-as értékekkel.
A szakértő elmondta,
„amennyiben a növekvő igényt megújulókból elégítették volna ki, azok telepítését több, mint kétszeres tempóban kellett volna végrehajtani, mint az elmúlt három évben történt”
– majd kifejtette, hasonló mértékű szén-dioxid kibocsátást lehetett volna megspórolni, amennyiben a szén-szektor egytizedét földgáz-erőművekre cserélik.
Ez utóbbival kapcsolatban nem szabad elfeledni, hogy a gázbizniszben is érdekelt BP szakértője beszélt az olajvállalat éves energetikai elemzése kapcsán, azonban az is tény, hogy a gázüzemű energiatermelés nagyjából feleakkora kibocsátással jár, mint a szénenergia – azonban szénhidrogénként ugyanúgy ott van az a kibocsátás.
Az energiaigény növekedésével kapcsolatban fontos kiemelni, hogy az a rendszer működéséből fakad.
A globális tőkés rendszernek ugyanis folyamatosan növekednie kell, hogy ne omoljon össze; az egymással versengő privát cégeknek folyamatosan növekedniük kell, hogy ne bukjanak el egymással szemben, ehhez pedig folyamatosan növekvő mennyiségű energia előállítására van szükség.
Ahogy azt pedig Pogátsa Zoltán szociológus elmondta pénteken a Fridays For Future Magyarország rendezvényén, ez a folyamatos növekedés nem fenntartható, mivel bolygónk erőforrásai végesek, és már jelenleg is többet használ fel belőlük az emberiség, mint amennyi fenntartható lenne.
A rengeteg erőforrás felhasználásából pedig globálisan csupán egy nagyon szűk csoport részesül, miközben a negatív hatások leginkább a szegényebb országokban, valamint az alsóbb társadalmi osztályokban jelentkeznek a szociológus okfejtése szerint.
