Szijjártó Péter Németországba utazott, hogy Essenben és Stuttgartban folytasson tárgyalásokat német nagyvállalatok, mint a ThyssenKrupp, a Bosch, a Daimler és az SAP vezetőivel.

A külgazdasági és külügyminiszter ma az MTI-nek jelentkezett be a helyszínről, és beszélt a német nagyvállalatok és a magyar gazdaság gyümölcsöző kapcsolatáról.

Szijjártó elmondta, hogy a német cégek már több, mint 300 ezer embert foglalkoztatnak Magyarországon, ez a „kölcsönös együttműködés” pedig bővülhet a jövőben, és újabb német nagyvállalati beruházásokra lehet számítani az országban.

A német vállalatok nagy segítséget adnak szerinte abban, hogy „a magyar gazdaságot egy új dimenzióba léptethessük” azzal, hogy növelik a kutatás-fejlesztés arányát a magyar munkahelyeken.

A miniszter szerint a német vállalatok a világgazdaságban történő változások tempójának diktálásában komoly szerepet játszanak, a vonzó magyar beruházási környezetben pedig olyan beruházásokat tudnak végrehajtani, amelyek erősítik a világgazdaságban betöltött szerepüket. Szerinte ez azért jó hír, mert a német és a közép-európai gazdaságok, és ezen belül a német és a magyar gazdaság jelentős mértékben összenőtt.

Egy, a német Spiegelben megjelent cikk azonban pont ellentétes tendenciáról számol be a német nagyvállalatok világgazdasági szerepével kapcsolatban, mint amiről a miniszter beszél. A lap által közölt adatok szerint a német nagyvállalatok egyre jobban elmaradnak a világ élvonalától: 2018-ban az előző évhez képest átlagosan csak 1,2 százalékkal növelték forgalmukat, az üzemi eredményük pedig 10 százalékkal visszaesett.

Míg ezzel szemben a legnagyobb észak-amerikai cégek átlagosan 10,5 százalékkal, az ázsiaiak pedig 10,1 százalékkal tudták növelni forgalmukat, de a visszaeső európai átlag is 7,7 százalék volt.

A német nagyvállalatok teljesítményének visszaeséséről beszélt a lapnak a könyvvizsgálással és üzleti tanácsadással foglalkozó Ernst & Young vezetőségi tagja is, aki szerint a pár eredményes év után tapasztalható visszaesés a német gazdaság kereskedelmi feszültségeknek (pl. USA-Kína) való kitettségével magyarázható.

A német nagyvállalatok és a magyar gazdaság összefonódásáról mi is többször írtunk: a nagy, jellemzően külföldi cégek – melyek derékhadát a német autóipar és beszállítóik adják – különmegállapodások és különböző kedvezmények miatt még a hivatalosnál is kevesebb, mindössze öt százalék körüli adót fizetnek.

Gerőcs Tamás pedig március végén írt arról, hogy egy esetleges német recesszió a magyar gazdaságot milyen mértékben rántaná magával:

„[J]ól látszik, hogy a Fidesz kormány gazdaságpolitikáját ugyanolyan globális függőségek mozgatják, mint amilyenek már az 1930-as években felerősödtek Trianon következtében, és amelyek az 1970-es évek világgazdasági szerkezetváltásával kezdtek újra kibontakozni. Ezzel a függőséggel szembenézni már csak azért is fontos lenne,  mert a német iparvállalatok is ki vannak téve a világgazdasági ciklusoknak, és a térségbeli tevékenységük ennek az alkalmazkodási folyamatnak az eredménye. Hogy mi történik a világgazdaságban és ez hogyan hat vissza a német vállalatokra, nagyban meghatározza a magyar gazdaság fejlődési pályáját és benne a gazdaságpolitika mozgásterét”.