• Ma még a Momentum az egyik legkisebb ellenzéki párt, de már most több nemzetközi szövetségese van, mint a magyar kormánynak.
• Hisznek benne, hogy vérfrissítés, politikai kultúra, politikai generációváltás nélkül nem lesz változás Magyarországon.
• Az EP-választás egy lehetőség arra, hogy az ellenzéki választók egy arányos rendszerben kimutathassák, milyen ellenzékre van igényük.
  Donáth Annával, a Momentum EP-képviselőjelöltjével interjúztunk.

Mi a Momentum Európa-víziója?

A tökéletes Európa, amiben mi jól éreznénk magunkat, olyan Európa lenne, ahol nincsenek ekkora különbségek a tagállamok között, illetve az egyes tagállamokon belül sem. Erről egyébként mindig elfelejtkezünk, hogy nem csak Németországhoz meg Hollandiához kell mérnünk magunkat, hanem mondjuk Szabolcs megyét Pest megyéhez. Nyilván mindenhol vannak különbségek, tökéletes egyenlőség sehol sincs, de alapvetően az Európai Unió ebben is tudna segíteni, illetve ha egy tagállam jól használja fel a fejlesztési pénzeket, akkor az országon belüli különbségek is csökkennek. Én épp ezért egy sokkal erősebb Európát képzelnék el, ahol mélyebb az integráció, és bizonyos dolgok tagállami szintről régiós vagy EU-s döntéshozatali szintre kerülhetnének, hogy ezek a különbségek ne múlhassanak egy-egy kormányzaton. Ehhez viszont az európai döntéshozatalt is át kell alakítani.

Miért?

Mert az nem jó, hogy minden az Európa Tanácsban dől el, ugyanis emiatt az egyes kormányfők napi politikai érdekeik alapján tudnak lemeccselni dolgokat. Így azért nem nagyon lehet reformokat átvinni.

Mi az, ami a Momentum programját megkülönbözteti az összes többi ellenzéki pártétól?

Kétségtelen, hogy a programokban vannak átfedések. De ez nem rossz dolog. Sőt, éppen azt mutatja, hogy ha komolyan gondolják az egyes ellenzéki pártok a programjaikat, akkor fogunk tudni együttműködni, és Magyarország érdekében közösen föllépni, függetlenül attól, hogy az ALDE-ben, a S&D-ben, vagy a Zöldeknél vagyunk. Az volna a rossz, ha programjaink szöges ellentétben állnának egymással, és úgy próbálnánk képviselni a magyar választópolgárokat – bár teszem hozzá, az Európai Parlamentben nem csak Magyarországot, hanem az európai polgárokat képviseljük, köztük persze a magyarokét is, miközben Magyarországon meg Európa hangja kell, hogy legyünk.

Ami mit is jelent pontosan?

Nem véletlenül éltünk provokatív szlogennel: az iskola, kórház, munkahely végső soron az egészségügy, oktatás, megélhetés témakörét boncolgatja. Ezeken keresztül el tudjuk mondani például, hogy az Európai Unió hol és miben tudna segíteni, hogy mik azok a lehetőségek, amik adottak lennének, de nem, vagy rosszul használtuk ki őket eddig. Fontos, hogy az emberek ezzel is szembesüljenek, hogy milyen lehetőségeket vesztegettünk el, és hova tudnánk fejlődni.

Hangsúlyos eleme a kampánynak, hogy a Momentum a liberális ALDE frakcióba igyekszik. Miért?

Számunkra fontos, hogy nem csak Magyarországon, hanem európai szinten is elkezdődött az utóbbi években valami: egyre több progresszív, centrista mozgalom mutatja meg magát, mint például Szlovákiában a Progresszív Szlovákia, ami először csak Pozsony polgármesterét adta, egy évvel később pedig az elnököt magát. Számunkra az a legfontosabb, hogy olyan szövetségi kapcsolatot tudjunk kialakítani, olyan barátokat, szövetségeseket tudjunk felmutatni, akikkel közösen is tudunk régiós érdekeket is képviselni. És akkor már nem az lesz a kérdés, hogy Magyarország mit tud tenni a német autólobbival szemben, hanem hogyan tud a régió egységesen fellépni.

Ezek olyan dolgok, amik nem biztos, hogy a hétköznapi választópolgárokat érdeklik, ettől függetlenül mi szeretnénk, ha erről is lenne szó. Szeretnénk megmutatni, hogy ugyan ma még a Momentum egy kis ellenzéki párt, de már most sokkal több szövetségese van, sokkal erősebb nemzetközi szövetségi hálóban van benne, mint akár a magyar kormány (és ezért nagyon keményen megdolgoztunk). Mert erről szól Európa, hogy közösen lépünk fel az olyan problémákkal és kihívásokkal szemben, mint mondjuk a digitalizáció, a robotizáció, és legfőképp a klímavédelem, amiket tagállami szinten nem lehet megoldani.

Mai formájában betölti az Európai Unió azt a funkciót, amire eredetileg kitalálták?

Jelenlegi formájában biztos, hogy nem. De hát akkoriban a cél az volt, hogy a lehető legdemokratikusabb, legkiegyensúlyozottabb módon működjön az EU, hogy a fékek és egyensúlyok mintapéldáját hozzák létre, ezáltal oktatva a tagállamokat, hogy tanulják meg, mi is az a demokrácia. De ez 28 tagállamnál már nem működik. Főleg, ha olyan tagállamok is vannak, mint Magyarország – erre nem volt felkészülve az EU. Persze, most búslakodhatnánk, hogy ugyan miért nem gondoltak akkor erre, de abból kell főznünk, ami van. És nekünk most az a kötelességünk, hogy megtegyünk mindent, hogy ez a jövőben változzon.

Azt gondolom, hogy alapvetően egy csomó lehetőséget, amit az EU biztosít, a legifjabb generációk már ki tudnak használni, ezért abban bízom, hogy az a mentalitásbeli változás, amire mind tagállami, mind európai szinten szükség van, a fiataloknak köszönhetően végbe fog menni.

Hogyan?

Ennek a generációnak már nem okoz problémát utazni, tanulni, az EU-n belüli határnélküliség nekik egy alapállapot, amit nem lehet tőlük elvenni. Számukra nem csak a munkavállalás és a tanulás szabadsága adatik meg, hanem belelátnak abba is, hogy hogy működik egy jól működő demokrácia, és az erre való igényük is nem csak megvan, de ragaszkodnak is hozzá.

A magyar fiatalok jelentős részére többek közt az oktatási rendszer egyenlőtlenségei miatt azért ez nem teljesen igaz.

Így van, ez most még egy 22-es csapdája. Az oktatás jelenleg tagállami szinten van, mondhat bármit az EU, ha az állam nem hajlandó az oktatási rendszerét modernizálni, nem hajlandó a felzárkóztatás ügyében tenni bármit, akkor százezrek, milliók maradnak ki azokból a lehetőségekből, amik alapvetően meglennének. Épp ezért nem csak az európai integráción kell dolgozni, hanem dolgozni kell rajta itthon is.

Mire gondol pontosan?

Kormányt kell váltani. Probléma, hogy jelenleg egyetlen olyan strukturális reformot sem lehet megvalósítani, amelynek rövid időn belül érezhető a hatása. Ehhez kormányváltás kell. És azt gondolom, hogy mire a NER lebontásánál tartunk, addigra már olyan nagy bajok lesznek, hogy egyszerűen nem is lehet majd máshogy, csakis strukturális reformokkal változtatni a helyzeten.

És bármely politikai erőnek, ha kormányra kerül, kötelessége lesz elkezdeni ezeket a reformokat bevezetni.

Ennek a folyamatnak pedig az oktatással kell kezdődnie. Sokan mondják, hogy az egészségügy vagy a megélhetés a fontosabb, és hogy ez csupán korosztályos ügy, de én azt gondolom, hogy ha már a bölcsődénél elkezdődik valami, akkor az ki fog hatni az egészségügyre, és a munkaerőpiaci helyzetre is később. Mindennek az alfája és omegája, hogy az oktatási rendszert rendbe rakjuk.

Mit lehet kezdeni a jelenleg a rendszert bebetonozó, óriási egyenlőtlenségekkel?

Nem gondolom, hogy bizonyos korban gyermek és gyermek között akkora különbség lenne. Ezért biztostani kell, hogy minden gyermek, már az óvodában azonos figyelmet és oktatást kapjon. Mindenkihez egyénileg kell megtalálni az utat, motiválni kell őket, hogy értsék: még akkor is, ha szegénységben szocializálódtak, hogy bár a legfontosabb, hogy holnap reggel ne legyél éhes, de még ennél is fontosabb, hogy tíz év múlva mi lesz. Hogy most tehetsz róla, hogy tíz év múlva már ne azon kelljen gondolkozni, hogy holnap reggel lesz-e reggeli az asztalon. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy legyen egy erős szociális védőháló is.

Mennyire tud a Momentum eljutni egyébként a mélyszegénységben, szegénységben élő emberekhez? Látszólag nem ők az a célcsoport, amit a párt megszólít.

Tény, hogy a legelső momentumosok városi, magasan képzett, több nyelvet beszélő, külföldöt megjárt fiatalok. Nyilvánvalóan az induláskor egy privilegizált közösség voltunk, bár ha megismerjük egyenként a momentumosokat, akkor kiderül, hogy nem feltétlenül azért, mert mindenki olyan kiváló anyagi helyzetből érkezett. És azért alapítottuk a Momentumot, mert azt éreztük, hogy tartozunk annyival a társadalomnak, hogy ez ne privilégium legyen, hanem ahogy például mi tudtuk használni az európai uniós lehetőségeket, úgy bárki más is élhessen velük. Az első szervezeteink külföldön alakultak meg, megyeszékhelyeken, egyetemi városokban, ezeken a helyeken vagyunk most is erősek és látványosak.

Eddig ezért volt látványosabb a fiatal, városi rétegekben a Momentum, viszont régóta, tudatosan dolgozunk azon, hogy ezek a szervezetek erősek legyenek, és az aktivistáink menjenek a kistérségekbe, a környező településekre, mert Budapestről nem lehet megváltani a világot. Persze, most kampány van, így nyilván feltűnik a Momentum országjárása, de ezt mi már két éve, folyamatosan csináljuk. Ez egy nagyon-nagyon lassú munka, ami még a Fidesznek is több, mint tíz évébe telt, pedig ők közben még kormányon is voltak, rengeteg pénz is volt náluk. De nem lehet megspórolni, ha el akarunk jutni az emberekhez.

Az EP-választás hagyományosan kevesebb embert mozgat meg, miközben már javában zajlik a felkészülés az önkormányzati választásokra is. Mi ennek az oka?

Nagyon távol van tőlünk ez a téma – ezért is tudott elkezdeni a Fidesz brüsszelezni -, mert soha senki nem magyarázta el rendesen, hogy mi az Európai Unió lényege.

Főleg a budapesti ellenzéki közegben arra hergeljük magunkat, és egymást, hogy ha itt az EP-választáson 14, vagy akár csak 12 mandátuma lesz a Fidesznek, akkor elfelejthetjük az önkormányzati választásokat. Nem azt mondom, hogy ezek nem valós félelmek, de az embereknek az önkormányzati választás sokkal fontosabb. Ehhez képest egy európai parlamenti választás megfoghatatlan. Persze, ha azt kérdezzük, hogy legyen-e Magyarország az EU tagja, akkor azzal szinte mindenki egyetért. De ha az a kérdés, hogy mit jelent nekik Európa, mit köszönhetünk az EU-s tagságunknak, akkor erre már nem tudnak egyértelműen válaszolni az emberek.

Akkor ne is reménykedjünk?

Ha a Fidesznek 14 mandátuma lesz, az felér egy újabb pofonnal, mert azt tudják majd mondani, hogy ők egy majdnem teljesen arányos rendszerben is képesek a kétharmadra. És hát borzasztóan mozgósít a Fidesz, biztos, hogy több ember megy majd el, mint 5 évvel ezelőtt. De ha hinni lehet a közvélemény-kutatásoknak, és mondjuk tényleg elmegy 40 százaléka a választásra jogosultaknak szavazni, az még mindig azt jelenti, hogy az emberek többségét nem érinti ez a téma.

És akkor vége van a dalnak?

Abban őszintén hiszek, hogy bármilyen eredmény is szülessen holnap, függetlenül attól, hogy a Momentum bekerül-e, vagy sem, hogy a Fidesz mennyit nyer, kutya kötelességünk tovább csinálni, mert nem egy választáson múlik Magyarország sorsa. Az biztos, hogy minden egyes kudarcos választás után sokkal nehezebb a helyzet, de a Momentum saját példája is azt mutatja, hogy ettől nem szabad megijedni. A NOlimpia kampány első napjaiban lesajnáltak minket, egy évvel ezelőtt, az országgyűlési választások után pedig mindenki azt mondta, hogy lehúzhatjuk a rolót. Ehhez képest most sokkal erősebbek vagyunk, mint akkor. Nem az a kérdés, hogy azonnal meg tudjuk-e váltani a világot, hanem hogy meg tudjuk-e mutatni, hogy sok kicsi sokra megy. És el kell kezdeni valami mást, mert az elmúlt kilenc évben önmagát ismétli az ellenzéki kudarcsorozat. Az nyilvánvalóan nem jó út, amin eddig jártak, akkor sem, ha folyton új köntösbe bújtatják. De nekünk elsősorban nem is a többi ellenzéki párttal van dolgunk, hanem azokkal a választókkal, akik már senkiben nem bíznak, akik jelenleg politikai apátiába süllyedtek.

Ha már itt tartunk, most is elég erős a kritika, hogy egy közös listával lehet, hogy eredményesebb lett volna nekimenni a Fidesznek.

Szerintem ez lett volna a legveszélyesebb fegyver. Mert igen, lehet, hogy lett volna belőle egy szimbolikus győzelem belpolitikailag, vagy meg lehetett volna mutatni, hogy legalább 50-50% a két oldal támogatottsága. De egy választás ennél többről szól: hogy kik és milyen víziót, megoldásokat kínálnak nekem, ki mit képvisel? Én pedig a saját világnézetem alapján eldönthetem, hogy engem ez vagy az a párt képvisel. Erről lenevelni az embereket csak azért, mert van egy igazságtalan választási törvény? Az állampolgároknak ciklusonként csak egyszer van lehetőségük arra, hogy a szívük szerint szavazzanak.

Ráadásul azt mindig elfelejtjük, hogy a politikában nem lehet összeadni a szavazókat. Lehet, hogy valaki egy ilyen összefogást azért találna hiteltelennek, mert a Jobbik például benne van, de aki meg őket fogadja el, annak a DK-val lesz baja. Azt gondolom, hogy ez egy lehetőség arra, hogy egy arányos rendszerben kimutathassák az ellenzéki választók, hogy milyen ellenzékre van igényük.

Amikor a Momentum felbukkant, deklaráltan nem akart betagozódni a rendszerbe. Azóta viszont látjuk, ahogy az önkormányzati választáson már koordinálnak, részt vesznek közös megmozdulásokban, és így tovább. Akkor mégis kezdenek betagozódni?

Nem gondolom, hogy betagozódtunk volna, és azt sem gondolom, hogy a kezdeti víziónkat feladtuk volna. A Momentum azért alakult, mert úgy éreztük, hogy minket nem képvisel senki. Azt gondoljuk, hogy vérfrissítés, politikai kultúra, politikai generációváltás nélkül itt nem lesz változás. A Momentumból viszont előbb-utóbb ki fog tudni nőni egy alternatíva. És most már szeretnénk megmutatni, hogy mire vagyunk képesek akkor, ha választott pozícióba kerülünk. Ezzel nem azt mondom, hogy egyből kormányra kell kerülnie a Momentumnak, de önkormányzati képviselői, polgármesterei, európai parlamenti képviselői szinten érdemes próbálkozni, mert ezek a feladatok rengeteg olyan jogosítvánnyal járnak, amelyeket szerintünk nem biztos, hogy jól használnak a többiek. Szeretnénk megmutatni: ahogy az utcai politizálásban tudtunk újat mutatni, politikai pozíciókban is képesek leszünk rá.

De azért nem tartják már ördögtől valónak az együttműködést sem – ahogy az az önkormányzati választásra való készülésből körvonalazódni látszik.

Mi azt mondtuk, hogy együttműködünk különböző ellenzéki pártokkal, de ez nem jelenti azt, hogy bármilyen szinten feladnánk az elveinket. Kapunk az ellenzéktől hideget-meleget azért, mert egyes helyeken együttműködünk velük, de közben kritikát is megfogalmazunk. De álljon meg a menet! Ha ezek a pártok olyat tesznek, ami szembemegy a mi elveinkkel, a víziónkkal, akkor azt igenis ki kell mondani. Például amikor dehumanizálják egyes pártok szavazóit, akkor azt kell mondani, hogy nem, ez nem az a politikai kultúra, amit a Momentum meg akar teremteni. Ha bármi történik Magyarországon, ami kiállásra sarkall minket, miközben a többiek azt mondják, hogy csak mert választási kampány van, ezért ők inkább nem mennek bele ilyen ügyekbe – mint például a héten Törökszentmiklóson -, akkor nem csak, hogy elmegyünk és kiállunk, de azt is mondjuk, hogy aki nincs itt, az szégyellje magát. Függetlenül attól, hogy utána együtt fogunk-e működni bizonyos dolgokban. Szerintem ez lenne a normális. Az együttműködés nem azt jelenti, hogy mindent elfogadunk, amit a másik csinál, hanem azt, hogy megpróbálunk olyan kompromisszumos megoldásokat találni, amivel mindenki tud azonosulni.

Akármi is lesz, az biztos, hogy a Fidesz küldheti ki a legtöbb európai parlamenti képviselőt, de egyelőre az se biztos, hogy milyen frakcióba ülnek majd. Mennyire hozza nehéz helyzetbe az Unión belül Magyarországot, hogy a kormánypárti képviselők helyzete ennyire bizonytalan?

Nem az uniós helyzetük, hanem az, amit NER-nek nevezünk, hozza nagyon bizonytalan helyzetbe Magyarországot európai szinten is.

Nem gondolom, hogy a Fidesznek vagy Orbán Viktornak bármikor is az lenne a célja, hogy kivezesse Magyarországot az EU-ból, de hogy mindent megtesznek azért, hogy az európai döntéshozatalban marginalizáljanak minket, az biztos.

A Fidesz helyzete nem jó, de ők ülnek kormánypártként az Európa Tanácsban, még ha a súlyuk csökken is. Ha kiválnak a Néppártból, és létrehoznak egy szélsőséges frakciót, akkor az mandátumszámok tekintetében a teljes parlamenthez képest jelentéktelen lesz. Az európai döntéshozatalba nem fognak tudni komoly súllyal beleszólni. És mindeközben már az, hogy az eurózónához való csatlakozásunkról szó se esik, érzékletesen mutatja, hogy máris kétsebességes Európában élünk. Épp ezért minél előbb csatlakoznunk kell az euróövezethez.

Nemrég jött ki egy felmérés, hogy a választópolgárok nem annyira szeretnének csatlakozni hozzá.

Igen, mert erről sem beszélünk eleget, hogy milyen előnyei és milyen hátrányai lennének az euró bevezetésének. Mi igyekszünk rámutatni arra, hogy miközben Magyarországnak is csatlakoznia kéne hozzá, azért az eurózóna is reformra szorul – láttuk, mi történt 2008-ban, és tudjuk, hogy egy következő gazdasági válságra sem lehet jó megoldás önmagában a monetáris unió. De ez nem azt jelenti, hogy a megreformálásában, vagy egy közös fiskális politika kidolgozásában ne lenne ráció. Persze ahhoz, hogy ebbe bele tudjunk szólni, ott kellene ülnünk az asztalnál. Amíg nem vagyunk bent, addig kívülről vagyunk nézői és elszenvedői bizonyos döntéseknek. Nem gondolom, hogy a Fidesz mandátumai ilyen szempontból befolyásolhatnák most, hogy mi fog történni Magyarországgal.

Mennyire optimisták?

Én magabiztos vagyok azzal kapcsolatban, hogy a Momentum bent lesz. Az európai választás mindig egy mozgósítási verseny, teljesen mindegy, hogy mit mérnek a számok, 5-6 százalék, a kérdés, hogy a végén hány embert tudunk mozgósítani, hány ember fogja úgy érezni, hogy neki fontos, hogy a Momentumra szavazzon.

Mi ezen dolgozunk, és azt gondoljuk, a Momentumnak igenis ott a helye az Európai Parlamentben, és ott van a helye a politikai térképen. Azt már láttuk, hogy a többi párt mire képes. Nem árt senkinek, sőt, ha új hang, új mentalitás és újfajta lendület jelenik meg az európai és a magyar politikában is.