A mai ausztráliai választáson, melyen a szavazók az alsóház összetételéről dönthetnek, az ország gazdaságát, élővilágát és napjainkra egyértelműen érezhetően a helyiek mindennapjait erősen befolyásoló klímaváltozás, és az ahhoz kapcsolódó politikai álláspontok a legfontosabb témák között vannak.
Az elmúlt években Tony Abbott, Michael Turnbull, majd tavaly óta Scott Morrison Liberális pártból, valamint a körülötte szerveződő koalícióból álló jobboldali kormánya volt hatalmon, és az elmúlt időszakban – habár a világ jelentős részén egyre komolyabban veszik a problémát – az ausztrál kormány nem tett lényegi lépéseket a klímaváltozás elleni küzdelemben.
Sőt, Abbott maga is a klímaszkeptikusok táborát erősíti, nem sokkal a választások előtt egy fogadással borzolta a kedélyeket, melynek keretében 100 dollárt tett arra, hogy a klíma nem fog az elkövetkezendő tíz évben nem fog megváltozni.
Míg Turnbull fontosnak tartotta a klímaváltozás elleni fellépést, az ő idején sem történtek szignifikáns változások – ahogy tavalyi visszavonulása után fogalmazott, azért, mert
„igazság szerint a liberálisok és a koalíció nem alkalmasak arra, hogy a klímaváltozással foglalkozzanak”
– utalva ezzel a pártjában szignifikáns erőt képviselő klímaszkeptikus csoportokra.
Scott Morrison jelenlegi kormányfő eddigi rövidke hivatali ideje alatt pedig hozzávetőlegesen egy elszabadult hajóágyú következetességével állt a kérdéshez.
Tavaly bejelentette, hogy ugyan nem kívánnak kiszállni a Párizsi Egyezményből, és a továbbiakban nem fogja támogatni a nemzetközi klímaalapot, ahogy nem tervezi tartani a korábban vállalt, 2005-ös kibocsátási szinthez képesti 26-28 százalékos CO2-kibocsátás-csökkentést.
„Nem, nem fogjuk (…) nem fogjuk magunkat egyikhez sem tartani. Ahogy arra se kötelez minket semmi, hogy menjünk és pénzt tömjünk abba a nagy klímaalapba. Egyiket se fogjuk tenni. Nem fogok globális klímakonferenciákra és egyéb értelmetlen dolgokra költeni.”
Ezzel szemben idén februárban – fenti kijelentései után alig fél évvel – bejelentette, mégis tartani szeretné a 26-28 százalékos vállalást (bár ez valószínűleg nem fog sikerülni), továbbá bejelentette, hogy kétmilliárd dollárt fordítanak a kibocsátáscsökkentésre. Vélhetően nem függetlenül egy friss felméréstől, mely szerint az ausztrál cégvezetők jelentős része szerint a klímaváltozás a legsúlyosabb probléma, mellyel a kormányzatnak hosszú távon foglalkoznia kellene, és ekkor már a hangvétele is egész más volt a témában:
„Kormányunk jelentős, praktikus, érzékeny és felelősségteljes lépéseket tesz, és fog tenni a klímaváltozással kapcsolatban, anélkül hogy károsítaná a gazdaságunkat, vagy a családok kasszáit.”
Mindeközben ahogy a világ más részein, úgy Ausztráliában is egyértelműen érezni a klímaváltozás hatásait.
Az idei nyáron (mely Ausztráliában az északi félteke téli időszakával van egyidőben) rekordmelegeket mértek, a Nagy Korallzátony megállíthatatlanul pusztul az óceán hőmérsékletének emelkedése miatt, korábban nem látott intenzitású bozóttüzek pusztítanak szerte az országban, a farmerek pedig gyakorlatilag a túlélésért küzdenek a történelmi szárazság miatt.
Ugyan jelenleg úgy tűnik, a fenti okok miatt a nagy pártok – legalábbis kommunikációs szinten – foglalkoznak a klímaváltozással, és a kormánykoalíció is elkezdett újabban a kérdéssel foglalkozni, nem látszik, hogy a közeljövőben valódi változás állna be.
Tekintve hogy a jobboldali Koalíció által vállalt csökkentés – mely egyébként nem fog teljesülni – 2030-ig nem elegendő ahhoz, hogy Ausztrália kivegye a részét a globális hőmérsékletemelkedés Párizsi Egyezményben foglalt, legfeljebb 1,5 fokon tartásához – ahhoz ugyanis szakértők véleménye szerint a 2005-ös CO2-kibocsátáshoz képest 45-63 százalékos csökkentésre volna szükség.
A Munkáspárt némiképp ambiciózusabb tervei szerint 45 százalékos csökkenést érnének el 2030-ra, mely a szakértők szerint a legalacsonyabb mértékű CO2 kibocsátás-csökkentés, mely mellett megvan az esélye, hogy 1,5 fok alatt marad a globális felmelegedés az évszázad végéig – ami persze teoretikus, mivel feltételezi, hogy a Föld többi részén is megfelelő ütemben csökkentik a kibocsátásokat.
Ez azonban az elkövetkező pár évet tekintve teljes mértékben érdektelen, ahogy a Zöldpárt ambiciózus céljai is, ugyanis jelen állás szerint a Koalíció elsöprő győzelmet fog aratni a választáson, így minden bizonnyal a jobboldali pártok koncepciói fognak érvényesülni a klímakatasztrófa elleni küzdelem terén (is).
Most pedig nézzük meg, ahogy Scott Morrison – még miniszterelnöksége előtt, képviselőként – az Ausztráliában az utóbbi időben komoly vitákat generáló szénbányászattal- és energiatermeléssel kapcsolatban egy darab szén társaságában elmélkedik környezetvédelmi és gazdasági kérdésekről:
