Európában és azon túl az utcák a ‘Rendszerváltozást, ne klímaváltozást!’ mottót visszhangozzák. Amikor Greta Thunberg környezetvédelmi aktivista az Európai Bizottság elnökével, Jean-Claude Junckerrel találkozott, azt ajánlotta neki, hogy kezdeményezzen dialógust a szakértőkkel. De mit kéne a szakértőknek mondania?

Mi, rendszerváltozást sürgető szakértők az akadémiai szférából, a civil társadalomból és a városokból tudunk válaszokkal szolgálni bizonyos kérdésekre. Tavaly ősszel 238 tudós és 90 000 európai állampolgár állt ki Európa gazdasági növekedéstől való függésének a megállításáért, majd ezen felhívás a „Growth in Transition” konferencián Bécsben került konkrétabb megfogalmazásra. A GDP növelése helyett pozitív tervet dolgozunk ki a növekedés utáni gazdaság („post-growth economy”) elősegítésére.

Három kulcsfontosságú javaslatunk van az európai, országos és regionális döntéshozóknak arra vonatkozóan, hogy hogyan kéne egy virágzó társadalmat létrehozni, szem előtt tartva a fenntarthatóságot. Ezek útmutatást adnak az egyre kritikusabbá váló klímaváltozás, a fajok tömeges kipusztulása és a társadalmi egyenlőtlenségek kríziseiben is.

Legyünk őszinték. Sem a párizsi klímaegyezmény, sem az Aichi Biodiverzitás Célok (Aichi Biodiversity Targets), sem a jelenlegi adórendszerek nem képesek kezelni ezeket a fenyegetéseket. A mélyreható változások nem csak szükségesek, hanem kívánatosak is. Egy nemrég készült átfogó európai felmérés szerint az európai állampolgárok többsége úgy gondolja, hogy a környezet védelmének prioritást kell élveznie, még ha az a gazdasági növekedés rovására is történik.

Nagymértékű az egyetértés három nagy, rendszerszintű változás esetében. Ezen megoldások nem zárnak ki más lehetséges utakat, azonban mindhárom igen sürgős, szükséges, nagy horderejű, valamint lehetséges a megvalósításuk. Véghezvitelükhöz nyitottság és leleményesség, valamint a „képes vagyok rá” hozzáállás szükséges, szemben a „ne változtassunk semmin” gondolkodásmóddal, mely a válság jelenlegi állapotához vezetett.

1) GDP király trónfosztása, Jóllét királynő megkoronázása

Az emberek egy élhető világot szeretnének, melyben gyarapodhatnak. A GDP-növekedést elősegítő politikai intézkedések feláldozzák a bolygót és a rajta élő embereket, míg a jóllét elérésére irányuló intézkedések gyógyítólag hatnak.

A jólét lehetséges gazdasági növekedés nélkül. Az a fajta növekedés, amely az erőforrások túlzott kihasználásán, a törvények kijátszásán és környezetszennyezésen alapszik, mind a Földet, mind a rajta élő embereket pusztulásra ítéli. Bhutántól Új-Zélandon át Barcelonáig számos példa mutatja, hogy a társadalmi és környezeti fejlődés GDP elé helyezése valóban működik.

Követelések az Európai Bizottság felé:

• A Stabilitási és Növekedési Paktum (Stability and Growth Pact – SGP) átalakítása Fenntarthatósági és Jólléti Paktummá (Sustainability and Wellbeing Pact – SWP);
• „Munkahelyek, növekedés és befektetés” helyett „Jóllét, munkahelyek és fenntarthatóság”;
• Főigazgatóság létrehozása a Jóllétért és a Jövő Generációiért az első alelnök vezetésével.

Követelések az országok, régiók és önkormányzatok felé:

• A kormányzás középpontjában egy jólléti és jövő generációs portfólió megalkotása.

2) A keveseknek fenntartott adóparadicsomok helyett újraelosztást a tömegeknek!

A vagyonra vonatkozó adóterheket növelni, míg a munkára vonatkozóakat csökkenteni kell. Továbbá fokozatosan adóztassák meg a környezetszennyezést, ne támogassák tovább a szennyezőket.

A két háború utáni évtizedben hatályos 90%-os felső adókulcs mértéke az USA-ban és az Egyesült Királyságban mára (messze) 50% alá csökkent. A legtöbb EU tagállamban hasonló folyamat ment végbe, a tehetős állampolgárok nagy örömére. Ennek eredményeként az egyenlőtlenségek folyamatosan növekszenek, és az (adó) igazságtalanság feltörekvő érzése társadalmi elégedetlenségbe és populizmusba torkollik.

A sárga mellényes mozgalom tüntetései Franciaországban megmutatták, hogy egy tisztességes adórendszer hiányában nem lehet megadóztatni a környezetszennyezést. A szennyezést és erőforrás-túlhasználatot segítő támogatások csapjait haladéktalanul el kell zárni, és a környezetszennyezési/szénadót használni a legszegényebbek jólétének előmozdítására.

Követelések:

• A felső adókulcs szintjét 80% fölé emelni az alacsony és közepes jövedelmű családok javára történő újraelosztás érdekében;
• A légi közlekedés megadóztatása egy hatékonyabb, alacsony költségű, vagy díjmentes tömegközlekedési rendszer javára történő újraelosztásért;^[1];
• Progresszív szén- és nyersanyag adók kivetése a szennyezés forrásánál;
• Adókedvezmények biztosítása újrahasznosított anyagok használatához.

3) Az energia- és nyersanyaghatékony termékek jók, az elegendő megteremtésére irányulók még jobbak

A hatékonyság növelése fontos, de ez csak a teljes megoldás kezdete.

A szociális és kulturális kirekesztés megsemmisítheti a hatékonyságból eredő előnyöket. Nem arra van szükségünk, hogy több fogyasztói terméket adjunk el, hanem, hogy megfelelő megoldásokat találjunk, melyek tartósak.

Bizonyos cégek már szolgáltatásként kínálják a világítást villanykörték helyett, ezzel a tervezett elavulás irányából a hosszú távon is tartós termékek felé elmozdulva. Barcelona zéró hulladék stratégiája magában foglalja a fejlett szelektív hulladékgyűjtő rendszereket és az okos hulladéktárolókat, melyek a felhasználók azonosítására, a háztartási hulladék csökkentésére, valamint a biohulladék hatékony megragadására szolgálnak – ezáltal tovább lépve a szimpla figyelemfelhívásnál, megelőzésnél vagy az újrafelhasználás elősegítésénél.

Követelések:

• Megfelelő üzleti modellek támogatása – pl. termék-szolgáltatás rendszerek (product-service economy);

• Zéró hulladék stratégiák bevezetése a kormányzás mindent szintjén, a működésre és kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó hulladékgazdálkodási hierarchia alapján;
• Az ÁFA csökkentése az olyan munkaigényes szolgáltatásokra, mint például a javítás;

• Hatékonyság helyett a megfelelőségi politikán legyen a hangsúly a fenntartható életmód alapvetéssé tétele érdekében.

Angolról fordította: Párdi Péter.