Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Már a társalapítója szerint is fel kéne darabolni a Facebookot

Ez a cikk több mint 4 éves.

„Mark [Zuckerberg] jó, kedves ember. De dühös vagyok, amiért a növekedés iránti vágya a biztonság és udvariasság feláldozásához vezetett kattintásokért cserébe. Csalódott vagyok magamban és a korai Facebook-csapatban, amiért nem gondolkodtunk többen azon, a Hírfolyamunk algoritmusa hogyan változtathatja meg a kultúránkat, befolyásolhatja a választásokat és erősítheti meg a nacionalista vezetőket. És aggódom, hogy Mark egy olyan csapattal vette körbe magát, amely megerősíti az elképzeléseit ahelyett, hogy vitatkozna velük.”

Ezeket a sorokat a Chris Hughes, a Facebook társalapítója, Mark Zuckerberg kollégiumi szobatársa írta csütörtöki publicisztikájában, mely a New York Times-ban jelent meg. Hughes amellett érvel, hogy az amerikai kormányzatnak fel kéne darabolnia a közösségi médiaóriást, és erősebben kellene szabályoznia a nagy technológiai vállalkozásokat, a Facebook mellett például a Google-t vagy az Amazont is.

Az idén 15 éves cégből már egy évtizede kiszállt társalapító szerint Mark Zuckerberg Facebook-vezér kezében olyan hatalom összpontosul, amely sem a gazdaságban, sem a politikában nem adatik meg egyetlen más embernek sem. A vállalat részvényeinek 60 százalékát birtokló Zuckerberg egyedül meghatározhatja, mit lássanak az emberek a hírfolyamukban, milyen adatvédelmi beállításokat használhatnak, de akár azt is, hogy milyen magánüzeneteket juttathatnak célba. Ő fekteti le annak szabályait, mi számít erőszakos beszédnek vagy csak simán sértő tartalomnak, és dönthet úgy, hogy kivégez egy versenytársat felvásárlással, kiszorítással vagy épp lemásolással.

Hughes több érvet is felsorakoztat azért, hogy bizonyítsa: ez a fajta monopólium káros.

Az egyik legfontosabb – amely egyébként a szabad piac és a kapitalizmus elkötelezett hívei számára is megfontolandó – az, hogy a Facebook-típusú monopóliumok súlyosan hátráltatják a versenyt és az innovációt. Hughes szerint látványos, ahogyan a nagy monopóliumok által dominált területeken, mint a közösségi média (Facebook), e-kereskedelem (Amazon) vagy épp az internetes keresés (Google), lassan egy évtizede semmilyen jelentős innováció nem történik, nem jelennek meg új szereplők. Eközben más területek, mint például a városi közlekedés (Lyt, Uber, Lime, Bird) folyamatosan pörög az innováció, hiszen itt nincs egyetlen domináns szereplő.

Ez nem véletlen, hiszen a közösségi médiás bevételek 80 százalékát elkönyvelő Facebook mindent megtesz, hogy ellehetetlenítse az alulról építkező versenytársakat. Olykor alacsony áron felvásárolja őket, ahogy az az Instagram és a WhatsApp esetében történt. Máskor a domináns pozícióját használja arra, hogy lenyomja a versenytársakat, vagy egyszerűen csak lemásolja azokat – ez történt például a Snapchat esetében.

Ilyen körülmények mellett senki nem akar beszállni új, jobb ötletekkel, befektetők nem akarnak tőkét fordítani rájuk, hiszen úgyis kudarcra vannak ítélve.

Emellett Hughes úgy érvel, a monopólium megléte a fogyasztók/felhasználók számára is hátrányos. Bár az utóbbi években egyre több botrány robban ki a Facebook körül, legyen szó a választási manipulálásra szakosodott cégeknek odaadott felhasználói adatokról vagy épp az erőszakra buzdító üzenetek burjánzásáról, a felhasználók előtt mégsem nyílnak alternatívák. Hiába ígérik sokan egy-egy botrány után, hogy letörlik magukat a közösségi hálóról, a felmérések szerint kevesen tesznek eleget ígéretüknek, nincs ugyanis választék. A verseny elősegítené a szolgáltatások minőségének javulását: ha például egy másik cég átláthatóbb és szigorúbb adatvédelmi elveket követne, a fogyasztók oda vándorolhatnának, és így a Facebooknak is javulni kellene. Ez a helyzet azonban nem áll fenn.

A harmadik probléma, hogy Zuckerberg kezében majdnem korlátlan hatalom áll a szólásszabadság meghatározására. Hughes szerint egyetlen ember kezében sem szabadna ilyen hatalmat összpontosítani, hogy ő dönthesse el, milyen tartalmak számítanak elfogadható közlésnek, és melyek tiltandók. A Facebooknak emellett arra is lehetősége van, hogy a privát üzeneteket is blokkolja, tehát még egy Messengeren keresztüli beszélgetésről is dönthet a cég.

Hughes ezért azt javasolja, hogy az amerikai kormányzatnak fel kéne darabolni a Facebookot, kezdve azzal, hogy visszacsináltatja az Instagram 2012-es és a WhatsApp 2014-es megvásárlását. Emellett egy olyan szabályozó szerv felállítását is szorgalmazza, amely egyrészt a felhasználók adatainak védelmét látná el, illetve irányelveket fogalmazna meg a szólásszabadság bonyolult dilemmáira.

A társalapító emlékeztet: csak manapság tűnik lehetetlennek egy ilyen állami fellépés, holott az USA-ban és a világ más részein is hosszú hagyománya van a tröszt- és monopóliumellenes fellépésnek, és a túlzott piaci részesedésre szert tevő vállalatok kormányzati feldarabolására.

Szerinte az 1970-es évek óta egy szűk közgazdászcsoport és az általuk létrehozott intézetek, think-tankek hintették el az elképzelést, miszerint a piaci tevékenység szükségszerűen hatékony és a szabadságot szolgálja, az állam pedig bürokratikus és nem hatékony. Hughes szerint ezzel a tévképzettel le kell számolni.

Arra is figyelmeztet: ne higgyük azt, hogy a Facebook ingyenes. Bár pénzben nem fizetünk a platform használatáért, személyes adatainkkal és figyelmünkkel bőven kompenzáljuk azt, monopolhelyzetének köszönhetően Zuckerbergék tehát azt az „árat” is folyamatosan emelni tudják, amelyért megváltjuk a platform használatának jogát.

Nem Hughes az egyedüli, aki hasonló intézkedéseket szorgalmaz a nagy techcégekkel szemben. Az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltségéért induló Elizabeth Warren márciusban tette közzé a Facebook társalapítójáéhoz nagyon hasonló javaslatait, ezekről bővebben itt írtunk.