2018 a családok éve lesz – jelentette be Orbán Viktor 2017 májusban a Családok Budapesti Világtalálkozóján. De mennyire volt valójában a családok, és ezen belül is a gyerekek éve 2018?

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány ebben az évben is elkészítette gyermekjogi jelentését, amely szerint általánosságban elmondható, hogy vannak olyan családok és gyerekcsoportok, akik kedvezményezettjei a bővülő támogatási rendszernek, míg vannak, akik továbbra is láthatatlanok maradtak.

Egyenlőtlen intézkedések

2018-ban komoly források mozdultak meg a gyerekek és a gyerekes családok irányába: duplájára emelkedett például a gyerekek után járó otthongondozási díj, jelentősen nőtt a gyermekétkeztetésre szánt összeg, emelkedett és átalakult a bölcsődei ellátás finanszírozása, emelkedett a gyermekgondozási, valamint a diplomás gyermekgondozás díj összege (utóbbi hossza is), a diákhitel törlesztését pedig felfüggesztik várandós nők esetében, illetve második gyerek vállalása esetén a tartozás felét, harmadik esetén az egészet elengedik.

Elindult a „Köldökzsinór”program,amelynek lényege, hogy a nem Magyarországon született gyerekek után is jár egy egyszeri (64.125 forintos) anyasági támogatás és a Babakötvény, mivel mára nagyságrendileg minden tizedik magyar gyerek külföldön születik meg.

A családtámogatás azonban korántsem jut el mindenkihez:

„Különösen kérdéses azoknak a gyerekeknek a »részesülése a jóból«, akik családjukon kívül nevelkednek, speciális igényeik vagy szükségleteik vannak, illetve halmozottan hátrányos helyzetűek.”

– emlékeztet a jelentés.

A minden család számára elérhető (nagyjából 1,7 millió gyerek kapja) családi pótlék már kerek 10 éve nem emelkedett, és a gyerekkorban fontos szerepet játszó intézményrendszerek (oktatás, gyermekegészségügy, napközbeni ellátások, gyermekvédelem stb.) finanszírozásáról is kevés szó esett.

A rendszeren kívüli gyerekek

2018 szeptember 1-től – az óriási viták és benyújtott javaslatok ellenére – életbe lépett a köznevelésitörvény-módosítás (ismertebb nevén Taigetosz-törvény), melynek értelmében a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel (BTMN) küzdő gyerekek nem kapnak mentességet a különböző tantárgyak, tananyagrészek megtanulása, valamint az osztályzás alól. És bár az Oktatási Jogok Biztosa szerint nem történik hátrányos megkülönböztetés, az Alkotmánybíróság idén mégis beismerte, hogy az állam alkotmányellenesen járt el, amikor úgy alakította át a rendszert, hogy a nem törődött a BTMN-tanulók védelmével.

A nehézségekkel küzdő gyerekek sora azonban nem ér véget velük. A jelentés kiemeli: nincsen elegendő számú fogyatékossággal/speciális nevelési igénnyel (SNI) rendelkező gyerekek ellátására szakosodott nevelőszülő. A legnagyobb hátrányt az ő esetükben is a vidéki és a megyeszékhelyektől távol élők szenvedik el. Az EMMI 2018 áprilisában bejelentette az „Esélyteremtés a köznevelésben” programot a hátrányos helyzetű diákok támogatásáért, ennek azonban egyelőre nem látható az eredménye.

A szak- és készségfejlesztő iskolák kivételével a többi iskolatípusban szinte minden SNI-s tanuló integrált oktatásban részesült. Az azonban kérdéses, hogy ha egy intézmény papíron integráló, a valóságban is rendelkezik-e a gyerekek fejlesztéséhez szükséges feltételekkel (például van-e gyógypedagógus), ahogy az is, hogy a pedagógusok megfelelően figyelembe veszik-e a szakszolgálat által előírtakat, vagy hogy milyen nehézségekbe ütköznek a szülők, amikor csak a lakhelyüktől távoli iskola fogadja a gyermeküket.

A jelentés szerint egyértelmű, hogy

„a tanulási zavarral, nehézséggel és egyéb pszichés tünettel rendelkező gyerekek növekvő számával járó kihívásokat a rendszer egyelőre még nem tudta kielégítően lereagálni.”

A 2017/2018-as tanévben 2400 tanuló fejlesztését 381 pedagógus látta el, számuk egy év alatt 17%-kal csökkent.

Területi egyenlőtlenségek az egészségügyben

Míg Budapest és Pest megyében dolgozik a területi és vegyes védőnők közel 40%-a, addig Nógrád megyében az állások közel harmada (27%) betöltetlen. Ahogy arról a Mérce is beszámolt, a gyermekorvosi ellátás az összeomlás szélén áll: tavaly 89 gyermekorvosi szolgálat maradt betöltetlen, Békés, Nógrád és Tolna megyében a lakosság 14–16%-a számára nem biztosított az ellátás. Közel minden tizedik iskolaorvosi szolgálat betöltetlen (276 db), míg Tolna és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében minden hatodik állás üres (16-17%).

A teljes állásban foglalkoztatott iskolaorvosok átlagosan 10%-kal több tanulót látnak el a maximálisan megengedett ellátottszámhoz képest, míg Vas megyében több mint háromszor (311%), Nógrád megyében több mint kétszer (208%) annyi tanuló ellátásáért felelősek. Magyarországon több mint 60.000 gyerek nem fér hozzá gyermekorvosi ellátáshoz.

A jelentés a gyermek- és ifjúságpszichiátria területén is óriási egyenlőtlenségekre világít rá: Budapesten kívül csak 4 megyében érhető el gyermek- és ifjúságpszichiátriai fekvőbeteg-ellátás, rehabilitáció pedig további 2-ben. A droghasználó fiatalok ellátása kritikus: a Nemzeti Drog Fókuszpont által készített 2018- as országjelentés előző évi adatai szerint mindössze 3, 18 év alatti szerhasználó fiatalokat célzó terápiás kö- zösség működik az országban, összesen 55 ágyon, miközben az ország legszegényebb területein a fillérekért hozzáférhető dizájnerdrogok igencsak elterjedtek a fiatalok körében.

A fejlődési rizikóval érintett (pl. koraszülött) gyerekek egészségügyi, szociális és köznevelési támogatása is komoly nehézségekkel küzd: a Budapesti Korai Fejlesztő Központ adatai szerint

kb. minden hatodik intenzív egészségügyi ellátást kapó újszülött és koraszülött részesül korai fejlesztésben, hiába támasztják alá kutatások a minél korábbi beavatkozás fontosságát.

A 15–19 éves lányok körében nőtt 2011 óta a leginkább (36%-kal) a korcsoport tagjaira jutó születések száma, ami jelentős mértékben korlátozza az érintett fiatal nők életesélyeit. A területi egyenlőtlenségek itt is megmutatkoznak: az észak-magyarországi és az észak-alföldi régióban született a 15–19 éves nők által világra hozott gyerekek több mint fele, utóbbiban 2011 óta ez több mint 50%-kal emelkedett. Mint az a jelentésből kiderül, a 15–19 évesek 10%-a időnként, 7%-a pedig nem védekezik a nem kívánt terhességek ellen.

Gyermekszegénység

Bár a családok évében az előző évhez hasonlóan kevésbé tematizálta a közbeszédet a gyermekszegénység, ugyannakkor az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) jelentése szerint a magyar gyerekek 33,6%-át fenyegeti szegénység vagy társadalmi kirekesztettség. 2018-ban folytatódott A Város Mindenkié kampánya, melynek köszönhetően a közbeszéd része volt a gyermekes családok kilakoltatásának problémája. Bár a gyermekvédelmi törvény kimondja, hogy egy gyereket sem szabad kizárólag anyagi okok miatt a családjától elválasztani, a család adóssága miatt bekövetkező kilakoltatás esetében a gyerek gyakran szakellátásba (állami gondozásba) kerül.

Oktatás

Magyarország még mindig keveset, a magánpénzekkel együtt is a bruttó nemzeti termék 3,8%-át költi az oktatásra, míg az OECD-átlag 5%. Ahogy sok más területen, az oktatásban sem csökkentek az egyenlőtlenségek:

az EU-ban nálunk van a legnagyobb hatással a diákok szociális háttere az iskolai teljesítményre.

A társadalmi háttér ráadásul egyre inkább meghatározó az iskolai életutak tekintetében, vagyis a képzetlenebb szülők gyermekei egyre kevésbé tudják átlépni a közép- és felsőfok szelekciós pontjait.

A diákok túlterheltsége évek óta az egyik leggyakoribb kritika a jelenlegi oktatási rendszerrel szemben, ezzel szemben az oktatási államtitkár szerint a diákok túlterheltsége sztereotip, és az óraszámcsökkentés helyett a tanulás hatékonyabbá tételére és a tananyag súlyozására van szükség, míg a Magyar Tudományos Akadémia szakértői szerint az óraszámok az új Nemzeti Alaptanterv tervezetében is olyannyira magasak, hogy az iskoláskorúak egészséges fejlődését is veszélyeztethetik.

Gyermekek elleni erőszak

2018 legnagyobb hatású gyermekjogi társadalmi vitáját generálta az úgynevezett „szurikátaügy”, amikor is egy vadaskerti iskolalátogatás során egy diák benyúlt a szurikáta kifutóba az állatok közé, egy szurikáta az ujjába harapott, ő pedig – feltehetően az ijedtségtől és a fájdalomtól – a földhöz vágta az állatot, aki elpusztult. Ezt követően az érintett gyerekkel és családjával szemben „az online erőszak minden elképzelhető formája” megvalósult, a brutalitástól vissza nem riadó kommentek az ügyről szóló cikkek alatt megmutatták, hogy a magyar társadalom jó része még mindig a „fogat fogért, szemet szemért” elv alapján képzeli el a gyermeknevelést – áll a jelentésben.

Az iskolák és óvodák biztonságosabbá tételéért 2018 szeptemberében hatályba lépett a szociálismunkás-hálózatok létrehozásáról szóló döntés, melynek lényege, hogy az intézményekben legyenek jelen a gyermekvédelemmel foglalkozó, a gyerekek számára bizalmas felnőttek. És bár a döntés üdvözlendő, némiképpen árnyalja a szociális szféráról alkotott képet, hogy 1000 gyerekenként 1 fő látja el ezt a feladatot, és nem is jut minden intézményre szakember.

Kevés a nevelőszülő

Bár a törvényi kötelezettség szerint 2015. december 31-ig minden családjából kiemelt 6 éven aluli gyereket nevelőszülőnél kellett volna elhelyezni, Magyarország ennek 2017 év végéig sem tudott eleget tenni. 2017-ben 289 0-3 éves korú gyermek élt nevelőotthonban.

A nevelőszülők száma az elmúlt években stagnál, körülbelül 5400-5600 között mozog. A különleges szükségletű (tartósan beteg, fogyatékos vagy 3 év alatti) gyerekek ellátását a nevelőszülők kb. 18%-a tudta vállalni, speciális szükségletű (súlyos pszichés vagy súlyos disszociális tüneteket mutató vagy pszichoaktív szert használó) gyerekeket pedig csupán 15 nevelőszülő tudott fogadni az országban. 2018-ban nevelőszülőséget népszerűsítő kampányt indított a kormány, ennek eredményei várhatóan a 2019-es statisztikai adatokból fognak kiderülni.

Évek óta várunk

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 2018 áprilisában aggodalmát fejezte ki a jogszabályok elfogadásának üteme, átláthatósága, illetve az előkészítés és a hatásvizsgálatok elmaradása miatt, és felszólította a kormányt a civil szervezetek munkájának megnehezítésére alkalmas törvénycsomagok visszavonására és felülvizsgálatára.

A jelentés kritikával illette a roma gyerekek iskolai szegregációját, a fogyatékossággal élő gyerekekkel szemben a gödi Topházban megismert erőszakos bánásmódot, a családon belüli erőszakban élő gyerekek védelmét, az LMBT gyerekek hátrányos megkülönböztetését, illetve a kísérő nélküli kiskorúak és menedékkérő gyerekek fogvatatását.

A jelentés megjelenésével egyidőben azonban Magyarországon épp a kormány ENSZ-ellenes „tájékoztató” plakátjai borították el az országot, ezért miközben 2018-ban lassan kibontakozott a mára már jól ismert családvédelmi akcióterv, addig olyan évek óta a szőnyeg alá söpört nemzetközi egyezményeket nem ratifikált a mai napig a kormány, mint a gyerekek szexuális kizsákmányolása és bántalmazása elleni védelemről szóló Lanzarote Egyezmény, a  nők elleni erőszak, valamint a családon belüli erőszak megelőzését és felszámolását célzó Isztambuli Egyezmény, illetve az ENSZ Gyermekjogi Egyezményéhez kapcsolódó 3. Fakultatív Jegyzőkönyv.

Összességében

A jelentés szerint a 2018-as események arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyerekekről való felelős gondoskodás nemcsak „mennyiségi”, hanem „minőségi” kérdés is. A gyerekeknek nem elég megszületni, nem elég a szülőket abban megerősíteni, hogy vállaljanak gyereket (még több gyereket), arra is szükség van, hogy a szülészektől a gyerekorvosokon át a tanárokig megfelelő számú szakember és elég jó minőségű intézmény legyen elérhető a gyerekek és családjaik számára. Ahogy arra is szükség van, hogy ne csak a gond nélküli terhességekre, a tudatos családtervezésre és a „problémamentes” gyerekekre legyenek felkészülve az ellátórendszerek, hanem azokra a helyzetekre is, amelyek távol esnek az ideálistól.