Ujhelyi Istvánnal, az MSZP európai parlamenti képviselőjével a Tabumentes Országmentés diákcsoport rendezvénye után beszélgettünk a budapesti Ellátó Kertben, ahol Deutsch Tamással vitatkozott aznap este a szocialista EP-képviselő. A vitát, amit élőben közvetített a Mérce, itt lehet visszanézni. A rendezvény végén Ujhelyivel a Fidesz felfüggesztéséről, az MSZP múltjáról és jövőjéről beszélgettünk, és megkérdeztük arról is, hogyan győzné meg a választókat, hogy az MSZP európai listájára szavazzanak.
Mérce: Március 20-án felfüggesztették a Fideszt az európai néppárti tagságából. Mit gondol, hogyan lehet, hogy teljesen máshogy érzékelte és kommentálta – miszerint önként felfüggesztette magát a Fidesz – a Fideszhez közeli, kormányközeli sajtó az eseményt, ahhoz képest mondjuk, ahogy a világsajtónak a nagy része és a kormánytól független magyarországi médiumok többsége is tette?
Ujhelyi István: Orbán Viktor mint európai politikus megbukott, és ezt ő is tudja. De ahhoz, hogy ennek az odakozmálásnak itthon ne legyen a kelleténél nagyobb szaga, hogy ezt a bukást a magyar társadalom ne vehesse észre, azonnal beindították a hazugsággyárat. Előző nap még a Fidesz-közlöny, fedőnevén a Magyar Nemzet is a kormány hazugságaira készítette fel a saját olvasói bázisát. Azt próbálta minden erővel elmagyarázni a jobboldali szavazóközönségnek, hogy ha esetleg kizárják a Fideszt, akkor ez jobb is a kormánypártnak.
Közben pedig Orbán Viktor azon dolgozott, hogy még ha a szégyenpadra is ültetik, de maradhasson, mert ő is tudja, hogy az európai pártcsaládja nélkül nem tud egy métert sem tenni az Európai Unióban. A döntéssel Orbán tehát teljesen világosan egy bukott politikus lett. Az, hogy kínos magyarázkodásukban képesek voltak azt állítani, hogy ezt ők kérték: több, mint nevetséges. Aki megnézte a Néppárt vezetőinek nyilatkozatait, az láthatta, hogy egyértelműen fogalmaztak: a jogállamisági problémák miatt, az orbáni politika miatt függesztették fel a tagságukat.
M.: Ez tehát egy visszajelzés Orbán Viktor hazai és uniós politikájára a saját pártcsaládja felől. Mi az MSZP európai programja, és miben tud alternatívát nyújtani a Fidesz politikájához képest?
U.I.: Nyilvánvalóan kevesebb európai parlamenti képviselőnk lesz a következő ciklusban, mint a Fidesznek – mert kisgömböcként felfalt mindenkit, működik az agymosás -, de még ezzel a kevesebb képviselővel is komolyabb befolyásunk lesz az európai szocialisták bivalyerős közösségében, mint Orbánéknak a néppártban. A Fidesz szövetségeseinek és barátainak a száma folyamatosan csökken, a mi erőnk és befolyásunk pedig folyamatosan nő.
Nekünk több lehetőségünk lesz most befolyásolni például az európai politikát, mint egy szégyenpadon ülő és az érdekérvényesítési képességét elveszítő Orbánnak.
Ezért látom egy óriási lehetőségnek, hogy a „Haza. Szeretet. Európa.” címet viselő programunkat átvigyük. Annak a Szociális Európának a programját, amely végre az emberekbe szeretne fektetni, a mindennapjainkba, az egészségügybe, az oktatásba, a szociális minimum megteremtésébe minden egyes európai polgár számára. És hiába mondta itt Deutsch Tamás, hogy a Szociális Európa Programja arról szól, hogy a gazdagok többet kapnának. Hát azt hittem, ránk szakad a plafon.
A Szociális Európa Programja pont arról szól, hogy a jobboldali elitizmussal szemben mást és másként kell csinálni. Az Orbán-kormány a gazdagoknak többet és többet ad, egy szűk elitet kedvezményez, miközben társadalmi csoportok sokaságát hagyja éhbéren, szociális és méltó egészségügyi-, illetve oktatási ellátás nélkül létminimum alatt megélni.
A mi programunk egy olyan szociális Európa, amelynek a támogatója Frans Timmermans, az európai szocialisták csúcsjelöltje, és bárhogy is alakul az európai parlamenti választás, abban biztos lehet mindenki, hogy én ezért fogok küzdeni a következő öt évben.
M.: Ebben az európai programban több szociáldemokrata, baloldali elem és javaslat is feltűnik. Ehhez adja magát a kérdés: mit jelent ma a párt nevében az, hogy szocialista?
U. I.: Számomra azt jelenti, hogy nem lehet egyetlenegy magyar család sem, amelyik nem tud biztonságos életet teremteni a család minden tagjának, a nagymamának is és a most születendő gyermeknek is. Számomra csak olyan világ képzelhető el, amelyikben ugyanakkora esélye van a jó oktatáshoz hozzájutnia bármelyikünk gyermekeinek. Nekem, a magyar viszonyokhoz képest kiemelkedően magas fizetésű európai parlamenti képviselőnek is, de azoknak a rokonaimnak is, akik pedig közalkalmazottként a magyar közalkalmazotti lét hétköznapjait élik. Mindenkinek ugyanakkora esélyt kell tudjunk adni egészségügytől az oktatásig.
Számomra ma ezt jelenti baloldalinak lenni, ez az a bizonyos szociális pillér, amelyet meg akarunk valósítani, és egy nagyon fontos dolgot hadd tegyek még hozzá. El kell jönnie ismét az érdekképviseletek és benne a szakszervezetek időszakának. Mert lehet, hogy ma már nem a klasszikus, több évtizeddel ezelőtti, gyáripari munkások tömegeit megmozdító, az érdekeiket képviselő szakszervezetek vannak fő hangsúlyban, de a kereskedelemtől a közszféráig rengeteg olyan érdekképviselet működik, ahol sokkal keményebb, határozottabb, harciasabb kiállás kell az emberek hétköznapjainak, a munkavállalók érdekeinek a megvédésére.
M.: Azért kérdeztem ezt, mert több társadalomelméleti publicisztika is egyetért abban, hogy a szimbolikus politizáláson túl a Fidesz és az MSZP ugyanabban a hegemonikus mezőben mozog, ha mondjuk a gazdaságpolitikát nézzük. Mikor fog baloldali fordulatot venni az MSZP, ahogy az történik éppen a brit Munkáspárt esetében, vagy az amerikai Demokratáknál, és számol le neoliberális múltjával?
U. I.: Ismerem ezeknek az írásoknak a jogos, vagy néha szerintem jogtalan, esetleg ránk nézve nem feltétlenül igazságos kritikai mondatait. Nyilván ellenzékiként is más politikai programot megfogalmazni, mint egy gazdasági válság idején kormányzó pártként, egy liberális koalíciós partnerrel. De az MSZP az elmúlt években határozott baloldali fordulatot vett. Említhetem a szociális bérlakásépítéssel, a lakhatással kapcsolatos programpontjainkat, de hivatkozhatok ismét a „Haza. Szeretet. Európa.” címet viselő európai programunkra, amely egy nagyon karakteres és egyértelmű európai, baloldali, magyar program.
M.: Viszont ez a választópolgároknak még nem feltétlenül ment át. Nem gondolja, hogy jobban tudatosítani kellene bennük akkor, hogy az MSZP ismeri és reflektál erre a múltra, és azokra a hibákra, amiket elkövetett, és már nem ugyanaz a párt többé?
U. I.: Hát, ha erre szükség van, akkor nyilván ezt nem tettük meg kellőképpen. De az MSZP a következő európai parlamentben nyilván nem a liberális pártcsaládhoz veszi az útját, hanem egy erős, szocialista, szociáldemokrata pártcsaládban akarja képviseli a magyar érdekeket.
M.: Az Ön által említett baloldali fordulat azt is jelentheti, hogy a szakszervezetek és a munkavállalók számíthatnak az MSZP politikájára és támogatására?
U. I.: Az elmúlt hónapokban ezt nagyon határozottan megmutattuk. A legegyértelműbben mi álltunk a szakszervezetek mellé, és mi kockáztattuk a legtöbbet a parlamentben, például azokkal a parlamenti megmozdulásokkal, amit az MSZP pártelnök-frakcióvezetője indított. A válaszom tehát határozottan igen.
M.: Mit üzenne a választópolgároknak, és a kormány politikája miatt az út szélére sodródott társadalmi csoportoknak, miért szavazzanak a pártra az EP-választáson?
U. I.: Muszáj a programunk esszenciájára visszatérjek. A „Haza. Szeretet. Európa.” hármasban benne van például, hogy a gyűlöletpolitikával, a mai kormány által lenézett társadalmi csoportok felé való gyűlölködő és lenéző politikával szemben mi szeretnénk egy szerethető, és mindenkinek biztonságot nyújtó jövőképet adni, és ezért köti össze számunkra a szeretet kifejezés a haza és az Európa szót, és ezért beszélek ennyit arról, hogy egyébként az Európai Uniónak forrást kell arra biztosítania, hogy létminimum alatt senki ne élhessen; de, hogy még egy példát mondjak, ezért van az, hogy a devizahitelesek különböző érdekképviseleteivel csak mi tartjuk intenzíven a kapcsolatot, csak nálunk van az európai parlamenti listánkon fent a devizahitelesek képviselője. Mi küzdünk az ő jogaikért, nem csak utólag, hanem a jövőre nézve is. Azt hiszem, és abban bízom, hogy látszik végre, hogy amit mi akarunk, az nem az elitek Európája, hanem a minden európai polgár biztonságát nyújtó közösség.
