Bár a hét elején a Fidesz-frakció is kiadott egy ejnye-bejnye közleményt Pócs János 2009-es videója kapcsán, és az ellenzékiséggel nehezen vádolható Országos Roma Önkormányzat is lemondásra szólította fel Pócsot, eddig semmilyen következménye nincs a kiszivárgott videónak.

Mint emlékezetes, Pócs János egy olyan videót készített, amelyen cigány származású munkavállalóját alázza meg, zárja be egy kazánba, majd a gyúlékony anyagokkal teli helyre bedob egy égő gyújtóst. A videót Pócs viccesnek szánta, de kétségtelen, ettől függetlenül megalázó a helyzet, amelybe munkavállalóját tette főnökként a fideszes képviselő.

Egy héttel a videó napvilágra kerülése után pedig úgy látszik, Pócs János megússza az esetet. Pedig ha van valahol, ahol a társadalomnak határvonalat kéne húznia, az egy ilyen videó. Ahol egy dolgozót megaláznak és azzal vicceskednek, hogy cigányokat kazánban égetnek el.

Persze sok határvonal meghúzásáról lemaradtunk az elmúlt években, a korrupció kapcsán például már semmilyen határ sincsen. A szélsőjobboldali beszéd kapcsán pedig nem csupán a kormánypárt migránskampányainál, hanem a Jobbikról előkerülő videóknál, vagy a Mi Hazánk Mozgalom nyílt buzizásánál és cigányozásánál is elmulasztottuk ezek meghúzását.

Márpedig ez nem csupán értelmiségi bájolgás. Amikor egy ilyen videó, vagy más hasonló cselekedetek következmények nélkül maradnak, ha még egy tüntetés se szerveződik, ahol páran elmondják, ezt nem szabad csinálni, akkor mehetünk tovább, jöhetnek a sokkal durvább állítások. Ahogyan már a 2000-es évek közepe óta haladunk egyre durvábban előre ebbe az irányba. Vagyis hát nem előre megyünk, hanem zuhanunk. A kérdés pedig az, hogyan állítható meg ez a zuhanás?

Mert annak talán tényleg a minimumnak kéne lennie, hogy a hatalom birtokosai nem nevetnek ki, nem aláznak meg dolgozókat, cigányokat, saját választóikat, úgymond, nem röhögnek a szemükbe.