Tegnap direkt nem mentem ki az Orbán-beszédre, és direkt nem mentem az ellenzéki tüntetésre. Az Orbán-beszéd után egy órával végiggyalogoltam a Múzeum körúton (a magyar állam hivatalos megemlékezése ugye 1848 március 15-ről), ahol Oláh Ibolya Magyarországa üvöltött a hangszóróból, miközben Valtonosok meneteltek el tömött oszlopokban a lángososnál álló 50 fős sor mellett, ami mögött népviseletbe öltözött anyóka árulta a dizájn kokárdát, hogy jobbra fordulva felfigyeljek a direkt tájszólással beszélő fiú sosem volt magyar népmeséire, amelyeket egy többek között usankát áruló bódé, és egy gyári pálinka árus között mondott el, majd felbukkanjon mindezek után az éppen nyilatkozó ifjabb Lomniczi Zoltán.
Valami ilyesmivé is vált ez az ünnep, 1490 a grillkolbász, csapjunk hozzá két huszárt, maradhat? Meg hát hány forint is a hideg lángos?
Mert teljesen rendjén való, hogy politikusaink, nemzetünk nagyjai (ejha), elmondják mit gondolnak az országról. De gondolnak valamit? Vagy csak migráns, O1G, mocskos Fidesz, komcsi, és a minden oldalon bevethető hazaárulók?
A tegnapi nap tudósításait olvasva, és pár eseményt a helyszínen megtapasztalva egy kicsi 3-400 fős esemény volt az, ami tudott mondani valamit arról, mi vár erre az országra. Ennek semmi köze nem volt 1848-hoz, mégis ez volt a legméltóbb az ünnephez.
A globális klíma akciónaphoz kapcsolódó tüntetésen éreztem azt, hogy nem áru vagyok a politikai marketing vagy ami még rosszabb, a marketing nélküli vergődés, vagy még ennél is lejjebb van, az 1490 forintos grillkolbász célközönsége.
Mert nem a grillkolbász volt az igazi árú a Múzeum körúton, hanem én, akinek megpróbálták eladni. Ünnep van, fogyasszál!
Mert miközben Orbán Viktor a globális háttérhatalomról beszél, a legszebb globális trendek mentén árusítja ki az ünneplő tömeget a fogyasztás oltárán.
Annak a fogyasztásnak az oltárán, ami éppen ezt a bolygót a végzete felé viszi.
A klímatüntetésen a Batthyány téren borzasztóan béna és átgondolatlan beszédek, elképesztően tehetségtelen szervezés mellett beszéltek arról, hogy olyan baj van, ami mindannyiunkat érint, hogy miért nincs már tavasz és ősz, hogy miért száradnak ki a vizeink, miért drágább az élelmiszer, hogy miért van melegebb, miért vannak hirtelen viharok és hosszú szárazságok, hogy miért alakul át a teljes környezetünk.
A jövőnkről.
Nem 1490 forintos grillkolbászt és egyéb, a húsmaradékból készült politikai terméket próbáltak letolni a torkomon, nem a gyári pálinkával akartak megitatni, és nem akartak semmit rámgyömöszölni, hanem a közös sorsunkról akartak beszélni.
És hát nem ez lenne a fontos, a migráns, az O1G, a mocskos Fidesz, a komcsi és a mindkét oldalon bevethető hazaárulózás helyett?
