„A mi autónk” – égett bele mindenki agyába még annak idején a hirdetés, amivel a Suzuki pozicionálta magát Magyarországon. De kinek az autója az autó, amelynek gyárában megsértik a dolgozók jogait?

Szombaton a Mérce írta meg elsőként, hogy a Suzuki esztergomi gyárában alakulás alatt álló szakszervezet jövendő vezetőjét – a Vasas Szakszervezet szerint – jogtalanul 14 év munkaviszony után azonnali hatállyal kirúgták a gyárból, így akadályozva a dolgozók jog szerinti önszerveződését.

A Suzuki erre azóta azzal reagált, hogy van üzemi tanács, nem tárgyal a szakszervezetről, a kirúgásról pedig nem beszél személyiségi jogok miatt. Nyilván ez utóbbi nevetséges érv, de az első is szánalmas, egyrészt a törvény nem ezt írja elő, másrészt míg a szakszervezet alulról jövő dolgozói kezdeményezés, „együttműködő” üzemi tanácsot bármelyik gyárvezetés maga is csinálhat, elég csak beültetni például a felső- és középvezetőket.

A helyzet az, hogy itt egy nagy,  a magyar állam által is támogatott cég akadályozza a magyar dolgozók jogos önszerveződését. Mi a teendő ilyenkor?

Bár több ellenzéki párt megszólalt az ügyben, ez sajnos minimális nyomásgyakorlásnak jó és fontos, de érdemi változást nem fog hozni abban, hogy egy nagy multi ma Magyarországon azt gondolhatja, hogy ezt megteheti.

Márpedig azt talán minden magyar állampolgár úgy gondolja – pártpolitikai hovatartozástól függetlenül –, hogy elfogadhatatlan, ha jogtalanságot lehet elkövetni a tőke érdekében egy munkavállalóval szemben Magyarországon.

A kormány egyelőre nem szólalt meg az ügyben, pedig neki lenne lehetősége arra, hogy valódi nyomást gyakoroljon, és kimondja: ezt nem tűri el. Sajnos az elmúlt évek extrém, még az előző szocialista-liberális kormánykoalíciónál is extrémebb nagytőkebarátsága mellett erre valós esély nincs.

Akkor viszont nekünk, állampolgároknak, dolgozóknak kell kiállni és azt mondani: ha a Suzuki így cselekszik, akkor az nem a mi autónk.

A Suzukinak még van lehetősége bocsánatot kérni, visszavenni a kirúgott dolgozót, kárpótolni, és közleményben kimondani, hogy tárgyal a szakszervezettel. Ha nem, akkor viszont a dolgozóknak, nemcsak a Suzuki dolgozóinak, hanem minden magyarországi dolgozónak és családtagjainak ki kell mondania: oké, ha ti így, akkor viszont mi nem veszünk Suzukit.

Ha egy nagy cég fájdalmat okoz a magyar dolgozóknak, és semmibe veszi a jogaikat, akkor nekünk kell nemet mondanunk a kérdéses cégek üzleti érdekeire.

Akkor ki kell mondani: A Suzuki nem a mi autónk, hanem a kizsákmányoló nagytőke autója, abba pedig nem ülünk bele.

Várjuk tehát a bocsánatkérést és a kárpótlást!