Megállapodott szerda délután az Audi Hungaria Zrt. (AH) és az Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ) az idei évi bérekről és a juttatásokról. A megállapodás a szakszervezet minden követelésének – 18%-os béremelés, a mozgóbér beolvasztása az alapbérbe, a béren kívüli juttatások (cafeteria) összegének emelése – elfogadásával zárult. De vajon mennyire erőltette meg magát az AH?
Az Audi szakszervezetének sztrájkbizottsága január 16-án kiadott kiadványában tájékoztatta a dolgozókat, hogy az Audi-csoport hét európai telephelye közül a magyarországi vállalatnál fordítanak az árbevételből a legkevesebbet a munkatársaik bérköltségére, „(…) pedig elvitathatatlan, hogy a mi telephelyünkön dolgozó munkatársaink is nap, mint nap prémium terméket állítanak elő ugyanúgy, mint a más országban működő telephelyeken.”
A magyar gyár vezetése január 29-én válaszolt az AHFSZ felvetéseire, amelyet a portfolio.hu gazdasági portál hangzatos (kárörvendő?) címmel – Itt a kijózanító pofon az Auditól – Ezt nem teszik zsebre a dolgozók – foglalt össze. A gyár mondanivalójának lényege az, hogy a szakszervezet által közzétett számok alkalmatlanok a konszern-telephelyek bárminemű összehasonlítására. Többek között azért, mert a telephelyek eltérő üzleti modellben működnek és ezen modellek ismerete nélkül az árbevétel-adatok, és így az abból képzett számok nem összehasonlíthatóak. Megemlítik azt is, hogy a szakszervezet kiadványában közzétett számítások olyan pénzügyi beszámolókra épülnek, amelyek adatai a konszernvállalatok egymás közti belső elszámolóáraitól függenek.
Lehet persze hivatkozni a konszernen belüli belső elszámolóárakra, ily módon a konszern-telephelyek béreinek összehasonlíthatatlanságára. De akkor ezzel nem is nagyon burkoltan az AH azt támasztja alá, amivel amúgyis mindenki tisztában van, aki egy kicsit is tájékozott a határokon átnyúló, egymásnak szolgáltató leányvállalatok világában. Azaz, hogy a belső elszámolóárakat remekül lehet használni a profit és a költségek átcsoportosítására oda, ahol az a konszern szempontjából kedvezőbb feltételekkel számolható el, maximalizálva így a konszern-szintű profitot, kihasználva többek között az olcsó magyarországi munkaerő kínálta lehetőséget.
Ebbe a mellébeszélésbe kavart bele – teljesen megalapozottan – a magyar telephelyen dolgozók bérkövetelése.
Ahhoz, hogy a követelés megalapozottságát alátámasszuk, nem feltétlenül kell belegabalyodni a konszern-szintű elszámolás szövevényes világába. Induljunk ki azokból a pénzügyi adatokból, amit az AH-nak, más Magyarországon működő cégekhez hasonlóan kötelező közzétennie az Igazságügyi Minisztérium céginformációs oldalán, a törvény szerinti formában.
Mivel az AH-nál kimutatott árbevétel és az anyagköltség a hivatalos, nyilvános beszámolóban rögzítve van, nyugodt szívvel tegyünk úgy, mintha azok teljesen a valóságot mutatnák, és nem mintha azoknak köze lenne belső elszámolásokhoz. Használjuk ezeket ahhoz, hogy néhány következtetést vonjunk le arra vonatkozóan, hogy az AH milyen hatékonysággal használja a rendelkezésére álló munkavállalói gárdára költött pénzeket, és hogy van-e pénzügyi mozgástér a követelések teljesítésére.
Bár a 2018-as beszámolót még nem kellett közzétenni, azért a mai napon elérhető legfrissebb nyilvános adathalmaz, a 2017-es éves beszámoló alapján néhány, a humán oldal működését figyelembe vevő számítást elvégezve az látszik, hogy igenis volt mozgástér! Meg az is látszik, hogy a győri gyár nagy hatékonysággal működik, a személyi jellegű ráfordítások nagyon jól hasznosulnak.
Az AH 2017-es eredménykimutatása alapján kiszámítható például, hogy
abban az évben az éves munkaerőköltségek 22-szer (!), azaz, kevesebb mint 2,5 hét alatt térültek meg a nettó árbevételben, valamint, hogy 1 forint személyi jellegű ráfordítással – azaz, bérre, járulékokra, stb. költött pénzzel – az AH közel háromszoros (2,76 forint) nettó termelési értéket állított elő. Mi ez, ha nem hatékonyság?
Szóval, volt tér vagy sem a szakszervezeti követelések teljesítésére? Volt. Kívülről nyilván nem könnyű ezt megítélni, de a fenti számításokat elvégezve úgy, hogy a személyi jellegű ráfordítások – az egyszerűség kedvéért – 18 százalékos emelését vesszük figyelembe, a többi összetevőt, a 2017-es beszámolóban közölt adatokat – így különösen az árbevételt – pedig változatlannak tekintjük, már tisztább lehet a kép.
Az emelt bérek hatására – a 2017-es adatokkal számolva – az 1 forint személyi jellegű ráfordítással az AH még így is közel két és félszeres (2,34 forint) nettó termelési értéket kap. És, bár az éves munkaerőköltségek az emelés hatására „csak” 18,7-szer – még mindig kevesebb mint 3 hét alatt – térülnének meg az árbevételben, ez azért még messze lenne a drámától, és még mindig komoly működési hatékonyságot jelez.
Eltérő működési modellek, belső elszámolóárak ide vagy oda, marad még profit a kasszában, nyugodtak lehetnek a részvényesek 2019-ben is, hiszen a gyár januári közlése szerint az Audi Hungaria stabil termelési eredménnyel zárta a 2018-as évet.
