Már megint belefulladt 170 menekült a Földközi-tengerbe. Vagy eltűnt. Ami valószínűleg ugyanazt jelenti.

Már megint meghaltak emberek – és ki tudja, hogy még mennyien valahol, ahonnan nem érkezik jelentés – , mert ezek a fasiszta szörnyetegek rávették a közvéleményt, a közvélemény meg rávette az államokat meg Európát, hogy ölje vagy ölesse meg a menekülteket. Ma már minden európai állam (meg Európán kívül is egyre több) halálba küldi, és a várakoztatással és a kizsuppolással halálra gyötri azokat, akik életet és békét akarnak maguknak.

Egy híres magyar énekesnő kérdőre von két ellenzéki képviselőt, hogyan merészelnek tízezrével Magyarországra csődíteni olyanokat, akik még a latin ábécét se ismerik.

Megnyugtathatom Szalóki Ágit: az ellenzéki képviselők egyike, egy értelmes nő éppen Orbán tusnádfürdői találkozóján jelentette ki, hogy a „migránsellenes” népszavazáson az Orbán álláspontjára leadott szavazat a helyes. Minden magyarországi párt, így vagy úgy, a menekültek befogadása ellen foglalt állást (a DK most éppen az ukrán vendégmunkások ellen agitál).

Mindegyikük beletörődött a fajvédő kerítésbe. Ezeket nevezi a kormánysajtó naponta több százszor „bevándorláspárti” erőknek. Megnyugtathatom a szélsőjobboldali-állami sajtót: Magyarországon nincsenek bevándorláspárti erők, idézőjellel vagy anélkül.

Másutt se nagyon.

Angela Merkel pártjának új elnöke, Annegret Kramp-Karrenbauer is kijelentette, hogy a 2015-i befogadás tévedés volt. Az Európába befogadott menekültek száma tavaly több mint 90 százalékkal (!) csökkent a korábbiakhoz képest. Európában teljes az egység. A magyarországi jobboldali-szélsőjobboldali médiák szerint Nyugat-Európa be akarja fogadni az ide tóduló színeseket és muszlimokat. Ebből egyetlen szó se igaz. De nem ismerhetik el, hogy győztek, mert akkor nem lehetne tovább uszítani Európa ellen, amely – sajnos – pont olyan, mint Magyarország.

Mindannyian – az összes államok – megérik a pénzüket. Fajgyűlölők. Fasiszták. Rohadékok. Kőszívű, önző nyomorultak. Embertelen dögök. Átkozottak. Gyilkosok.

Erre nincsen semmilyen mentség.

Semmilyen.

Most már nincs semmi ürügy rá – eddig se volt – , hogy valaki együttműködjék ezekkel az államokkal, hogy elismerje őket. Ezek nem megtévesztett szerencsétlenek bandái.

Itt jogászok, idegenrendészeti és PR-szakemberek, szabadon választott parlamentek és kormányok, médiakonszernek dolgoznak. Regényírók, vallástörténészek és elhárítók-hírszerzők nyilatkoznak. Tehetséges énekesnők aggódnak a latin ábécé miatt. „Demokraták” számolják a rasszista szavazatokat.

Mások meg azt mondják, hogy ez üres moralizálás. Őket külön üdvözlöm.

Ha majd egyszer kitör az együttérzés és a nagylelkűség forradalma, akkor majd lesz ám bűnbánat, töredelem, megtérés és vezeklés. Majd megbocsát, aki megbocsát. De ti emlékezzetek. Ezek voltak a mi kortársaink. Ezek a silány himpellérek. Velük éltünk, mellettük éltünk. És még csak meg se haragudtunk. Hallgattunk. Eltitkoltuk népszerűtlen nézeteinket, hiszen az ember nem pörlekedhet állandóan. Belefáradtunk a mások halálába. Beletörődni a mások halálába könnyű. Nem a mi gyerekünk. Nem a mi anyánk. Nem a mi barátunk. Idegen. Megdögölhet.

Sajnálatos eset.

Már megint azt csináljuk, amit elítélünk főhajtásos-gyászfátylas-virágkoszorús évfordulókon: kiszolgáltatott, üldözött, ártatlan embereket hagyunk meghalni. Mert a gyilkosok népszerűek. Nekik van hadseregük, hadiflottájuk, határőrségük, kémszolgálatuk, állami tévéjük, bulvárlapjuk, légierejük, polgárőrségük, első helyük a közvélemény-kutatásokban.

Az Isten verje meg őket.