A szombati tüntetés megmutatta, van még szufla a rabszolgatörvény-ellenes tiltakozásokban, de azt is, óriási feladat áll még a tiltakozásokat szervező 4 aktor, a szakszervezetek, a pártok, a civil aktivisták és a tüntető ellenzéki tömeg előtt. Meg kell szervezniük magukat.

Aki arra számít, gyors siker, a követelések teljesítése, kormány- vagy rendszerváltás jön, esetleg általános sztrájk még januárban, az téved. Januárban a tiltakozók megszerveződésének kellene következnie, a tiltakozások pedig akkor fognak sikerre vezetni, ha hónapokig is eltartanak, rendszerellenes folyamatos tiltakozássá válnak.

Láthatjuk például, hogy még ott sem tartunk, hogy a kormány az 5 plusz 4 pontra bármit is mondjon. De nehezen is mondhatna, hiszen az 5 pont lényegében a Fidesz politikájának, míg a szakszervezetek 4 pontja a gazdasági rendszerének végét jelentené.

A pártállami sajtó felszámolása, a független bíróságok megteremtése ugyanis beismerő vallomás lenne a rendszer számára, a pártállami sajtó felszámolása pedig a rendszer egyik legerősebb támaszát verné szét, ami után a rendszer eróziója megindulna, főleg, hogy ha ilyen ügyekben sikert érnének el a tiltakozók, az már a pártállam megroppanását vetítené előre.

Míg a szakszervezetek gazdasági követelései annak az alacsonyan tartott fizetésekre épülő (a régióban nálunk a legalacsonyabbak még mindig a fizetések, bármennyit is emelkedtek), az emberi erőforrást kizsákmányolására és a tőkének való eladására épülő rendszert érintenék, amiknek megváltoztatását egyébként az ellenzék lényegében 2012 óta folyamatosan követeli.

De ahhoz, hogy ezek a pontok megvalósuljanak, még nem elég a mostani erős tiltakozás. A hétvégi tüntetések és az elmúlt hetek tiltakozásai arra viszont jó alapot teremtettek, hogy elinduljon az az ellenzéki önszerveződés, amely az év folyamán később akkora tiltakozássá nőhet, ami már sikerre juthat.

De ehhez az állampolgárok türelme, elszántsága és az ellenzéki aktorok óriási munkája kell.

Az egyik kikényszerítő erő például tényleg az általános sztrájk lehet. Csakhogy az általános sztrájk jogilag lényegében nem valósítható meg Magyarországon. Ha el is indul egy ilyen sztrájkkövetelés, akkor egyeztetni kell a kormánnyal a sztrájk mikéntjéről, elégséges szolgáltatásról, amelyből utána bírósági ügy lehet. A szociális ágazat sztrájk követeléséről való döntés annak idején például 2 évig húzódott. Elképzeljük, hogy első fokon akár pozitív döntés születik egy általános sztrájk mellett? Inkább az a valószínű, hogy Strasbourgig kell elmenni egy ilyen döntésért.

Persze sokan mondják, egy törvénytelen sztrájk is jó, nem kell betartani a rendszer törvényeit. Csakhogy ehhez olyan legitimáció kéne, amely most nincs meg. Ha több százezren tiltakoznának az utcán, és várható lenne, hogy millióan tényleg lerakják a munkát egy adott napon, akkor lehetne vadsztrájkot tartani, hiszen ennyi embert nem tud megbüntetni a kormány, ennyi ember részvétele már igazolja a törvénysértést.

De ehhez az kell, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, törvényesen nem lehet sztrájkolni, és legyen olyan szervezett tömeg, amely ad elég erőt ahhoz, hogy a jelenlegi tömeg többszöröse érezze úgy, megéri csatlakozni a sztrájkhoz, és vállalni a retorziókat, mert lesz, aki megvéd.

A feladat most ennek az előállítása. A szakszervezetek részéről a helyzet tisztázása és az agitáció. A szervezeti képesség bővítése. Ugyanígy a pártok részéről, a saját szervezeti képességük bővítése, míg a civil szervezők részéről, a tiltakozó tömeg megszervezése a további tiltakozásokhoz.

A menetrend pedig ilyen szempontból helyes. Először országos forgalomkorlátozásra van szükség félpályás lezárásokkal, aztán a szint emelése egész pályásokkal, majd ezután jöhet valamikor a sztrájk. A félpályás zárások megszervezése már magában növeli a szervezettséget. Addig pedig folyamatos tüntetések és politikai akciók kellenek, de olyan tüntetések, amelyek szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy emeljék a tömeg szervezettségét, és bővítik a további cselekvések lehetőségét.

De ehhez a tüntetések és a félpályás lezárások mellett bővíteni kell a tiltakozó akciók sorát, olyan akciókkal, amelyek alacsony belépési küszöbűek, és az állampolgárok maguk is meg tudják benne szervezni a körülöttük lévő embereket, barátokat, családtagokat, munkatársakat.

Ez már csak azért is elengedhetetlen, mert az ilyen megszervezett kisközösségek tudnak egy nagyobb akcióra igazából mozgósítani.

A következő hetek tehát arról kell, hogy szóljanak, hogy miképpen szerveződik tovább a tüntető tömeg. A kérdés pedig az, ebben a szerveződésben ki tud-e tartani a tüntetések energiája, a mostani nagy tüntetés után esetleg van-e lehetőség a további bővülésre. Ha ugyanis sikerült magasabb hőfokra kapcsolni, újfajta tiltakozó akció formákat behozni, nagyobb tüntetéseket tartani, és megszervezni a tiltakozó tömeget, akkor tényleg az Orbán-rendszerrel szembeni eddigi legnagyobb ellenállási hullám jöhet létre.