Nem elégedettebbek vagy boldogabbak a nyugdíjprémiumtól a magyar nyugdíjasok, hanem rá vannak szorulva, és ezt tudják is nagyon jól – erről árulkodik a 24.hu friss gyűjtése, amelyben nyugdíjas emberek mondják el gondolataikat arról, hogy mit jelent számukra az alapjuttatásaikat kiegészítő összeg, egyúttal pedig azt is megmutatja, hogy a kiszolgáltatottság tökéletes szimbólumával van dolgunk.

A minap egy McDonald’sban  jártam – nem fogyasztottam, de ez most nem érdekes –, ahol a papírpoharak némelyikén a gyorséttermet mint munkahelyet vonzóvá tenni szándékozó PR-kampány egyik elemeként a következő feliratot lehetett olvasni:

„Nálunk biztosan megkapod a fizetésed.”

Ezt már akkor a rendszer esszenciájának éreztem, a 24.hu cikkét olvasva pedig már teljesen biztos vagyok abban, hogy ennél tökéletesebben nem lehet kifejezni azt, hogy miben is élünk  mindannyian. És itt kezdődik a McDonald’s munkavállalójának – aki a közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül fiatal bölcsész –  és a magyar nyugdíjasoknak a sorsközössége.

Mert mire is költik nyugdíjasok a nyugdíjprémiumot?

• „Józsi bácsiék téli kabátra költötték a nyugdíjprémiumot, mert feleségével együtt mindkettőjüknek kellett már egy új. Még gyógyszerre is maradt belőle.”

• „Erzsi néni semmi különöset nem vett, kajafélékre költötte a 18 ezer forintot, meg majd a rezsibe megy.”

• „Juli néniéknek jól jött a nyugdíjprémium, mert éppen megkapták a gázról az éves elszámolást, és 47 ezer forintos mínuszban voltak. Így is kértek részletfizetést, mert a gázon kívül másra is kellett a pénz.”

Nyilván nem reprezentatív gyűjtésről van szó, de annyi ebből is megállapítható, hogy

nem munkaképes korú emberek, akik mögött egy ledolgozott élet áll, effektíve rá vannak szorulva arra az összegre, amelyet extraként, bónuszként vágnak hozzájuk, és még így is adósságba sodródnak.

Ruha, gyógyszer, élelmiszer, rezsi. Alapvető dolgoktól esnének el, ha nincs a kegyes ráadás. Pontosan úgy, ahogyan ezek szerint a mekis dolgozónak is hálát kéne rebegnie, hogy megkapja a pénzét az elvégzett munkájáért, mert már ez sem alapvetése a mindennapjainknak. Emellett azt is hozzá kell tenni, hogy a fent idézett megkérdezettek mindannyian a maximális, 80 ezres nyugdíj felett adható, 18 ezer forintos juttatásban részesültek, az ennél alacsonyabb nyugdíj esetében már arányosan csökken a prémium összege, tehát például az 50 000 forintos nyugdíj után 11 250 forintos nyugdíjprémium jár.

Az, hogy milyen alapvető szükségletek kielégítésére megy el ez a pénz, csak az egyik indikátora a nyugdíjas korú emberek függésének. A másik lenyomata a szörnyű kiszolgáltatottságnak az, hogy tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mit jelent valójában a kormány nyugdíjprémium-ruhába öltöztetett gesztusa, mégsem tudnak tenni ellene semmit:

„Adnak egyszeri alkalomra egy kis pluszpénzt, hogy elmondhassák a kellő alkalmakkor, hogy adtak. De mi lesz a másik 11 hónapban? Ez olyan, mint amikor a gyerek szeretne egy biciklit, a szülő meg vesz neki egy szelet csokit, hogy befogja a száját”

– mondta az egyik megkérdezett nyugdíjas.

Mint kiderült, azzal is tökéletesen tisztában vannak, hogy a kormány tervezett jövő évi nyugdíjemelése (2,7 százalék) alacsonyabb mértékű, mint az infláció várható mértéke (3,5 százalék) ami a nyugdíj reálértékének csökkenését fogja eredményezni. Ahogyan azzal is, hogy a különbözetet meg fogják kapni a kormánytól – ha muszáj. És hogy addig is mit tehetnek a nyugdíjasok? „Hiteleznek” az államnak, és az alábbi túlélési stratégiákat teszik magukévá:

 „Ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el!”

De mi mást is gondolhatnának a nyugdíjasok az egész nyugdíjprémium- és nyugdíjkorrekciós jelenségről, ha egyszer maga a kormány is azt üzenni nekik, hogy addig nem adják oda a pénzüket, amíg nem szakad minden kötél? Maga Gulyás Gergely mondta azt egy novemberi kormányinfón, hogy ha az infláció vártnál nagyobb mértéke miatt korrekcióra szorul a nyugdíj mértéke, akkor ezt a kormány ki fogja fizetni, de arról nem szólt a fáma, hogy ennek megállapítása mikor lesz esedékes.

Valahol itt válik univerzálissá, nemtől, kortól, társadalmi csoporttól függetlenné a mekis pohár üzenete: „Tőlünk biztosan megkapod a pénzed – ha muszáj.”