Halld meg a hangunk! címmel indult Tumblr-oldal, amelyen olyan emberek nyílt levelei olvashatóak, akik valamilyen formában érintettek a CEU-ügyben.
A CEU több száz sors, több száz történet – olvasható az oldalon, ahol többek közt a CEU volt és jelenlegi hallgatói és dolgozói vagy éppen családtagjaik, illetve szolidáris állampolgárok írtak levelet, Orbán Viktor miniszterelnöknek címezve.
„Nem szeretnék Skype-nagymama lenni – látom, hallom, de nem ölelhetem…” – olvasható például az egyikben.
„Azért jöttem haza, hogy 3 gyerekemet itthon, magyarként nevelhessem fel. Ha a CEU Bécsbe költözik akkor mit mondok a gyerekeimnek? Miért? Miért nem ölelhetik meg az apjukat hétköznap esténként, amikor Bécsben kell lennem, hogy taníthassak?” és így szól egy másik.
A levelek kifejezetten személyes szemszögből mutatják meg azt, hogy egy, a kormánynak pusztán politikai hasznot hozó döntés (a CEU szándékolt elűzése) hányféle módon nehezíti meg mindazok életét, akik akaratukon kívül váltak áldozataivá ennek a döntésnek.
Mert miért is kell valakinek, aki idehaza szeretné elvégezni az egyetemet, Bécsbe költöznie, és így elhagynia a hazáját? Miért kéne azoknak a külföldről ide érkezett diákoknak, akik szerettek volna hazánkban tanulni, most újból váltani? Miért kéne egy, a CEU-n dolgozó embernek azon gondolkodnia, hogy maga mögött hagyja-e az egész eddigi életét vagy elveszti a munkáját?
Ezek a sorsok, élethelyzetek, kritikus döntési pontok jelennek meg ebben a több tucatnyi levélben, jól mutatva, hogy ami a nagypolitika színterén pusztán egy lépés, az százak életét gyökeresen megváltoztató, családokat szétszakító, egzisztenciális problémákat generáló, lelkileg megterhelő szituáció a mindennapokban.
A kezdeményezést létrehozó diákok arra kérik társaikat: maguk is írjanak levelet a miniszterelnöknek, mondják el Orbán Viktornak,mit jelent számukra a CEU, és hogyan érinti az ő életüket az egyetem kizsigerelése.
A CEU sorsa papíron szombaton, december elsején dől el – bár sok kétségünk nem lehet afelől, vajon a kormány változtat-e eddigi elképzelésein, hiszen Szijjártó Péter külügyminiszter tulajdonképpen már jelezte, hogy nem fogják aláírni azt az egyezményt, amely lehetővé tenné az egyetem maradását.
Az elmúlt hetekben a felsőoktatást több irányból is szorongatni kezdte a kormány, a CEU immár több mint másfél éve tartó vegzálása mellett elég nagy felháborodást váltott ki a társadalmi nemek tudományának betiltása is (erről itt írtunk bővebben), mindeközben pedig a Budapesti Corvinus Egyetemet beterelték Palkovics László innovációs minisztériuma alá, és úgy hírlik, hogy a teljes felsőoktatásra rákényszerítenék valamilyen formában a Corvinus-modellt, amivel tulajdonképpen privatizálná a kormány a felsőoktatást, ezreket szorítva ki az egyetemekről. És mindezek mellett folyik a hazai tudományos élet ellehetetlenítése is, többek közt az MTA feldarabolásával és kivéreztetésével (erről szóló cikkeink ide kattintva olvashatóak).
Elnézve ezeket az intézkedéseket nem csoda, hogy az utóbbi időben az egyes intézmények, tanszékek hallgatói és oktatói is elkezdték felemelni a hangjukat a felsőoktatás szabadságának megvédése érdekében.
November 14-én az ELTE TáTK kezdett egész napos sztrájkba, amihez több más egyetem tanszékei és hallgatói csoportok is csatlakoztak. Múlt szombaton pedig ismét utcára vonultak a diákok, hogy a Kossuth téren tiltakozzanak az egyetemek autonómiájának felszámolása ellen (tudósításunk az eseményről itt olvasható).
A demonstráció után a hallgatók egy csoportja nem ment haza: december elsejéig folyamatosan a Kossuth téren sátoroznak, ahol egyetemi előadások, beszélgetések és performanszok keretében folytatják a tiltakozást. Ma pedig újabb Hallgatói Fórumot tartanak majd, ahol a további lépéseket beszélik meg.
Mindeközben pedig már csaknem 3000-en írták alá azt a petíciót, amelyben a CEU maradását követelik.
