Körülbelül ezren várakoztak ma délután a Fővám téren, hogy az oktatás szabadságáért tüntessenek. A viszonylag vegyes (fiatalokból és idősekből is álló) demonstrálók a hideg és a szitáló eső ellenére is türelmesen kivárták az egy órás csúszást, amennyivel később kezdődött az rendezvény.
Arról, hogy kik és miért demonstrálnak ma, itt írtunk bővebben. A tüntetésen a szervezők három dolgot követelnek a kormánytól:
- Írja alá a CEU-szerződést
- Szüntessen be minden felsőoktatási és kutatási cenzúrát
- Biztosítson minőségi, hozzáférhető, független és megfelelően finanszírozott oktatást és kutatási lehetőséget
A Fővám térről a tavalyi CEU-s tüntetésen már „begyakorolt” útvonalon indultak el, hogy a Kossuth térre sétáljanak. Út közben megálltak az ELTE BTK Múzeum körúti épülete előtt, ahol megemlékeztek arról, hogy az egyetem több tanszékének oktatói is kiálltak az oktatás szabadsága és az ELTE TáTK mellett, amiért volt, akit közülük betámadott a kormánypropaganda.
„Szolidaritás” – kiabálta a tömeg.
A következő megálló a CEU épülete volt, ahol szintén hangosan fejezték ki szolidaritásukat a tüntetők, akik eddigre már többezer fős tömeggé duzzadtak.
„A CEU marad, Orbán megy!” – skandálták többek közt.
Szijjártó Péter egyébként mindent megtett, hogy fokozza a tüntetők hangulatát: a tüntetés kezdete előtt nem sokkal a Külgazdasági és Külügyminisztérium az MTI-nek küldött közleményében jelezte: az egyetem melletti, szombati tüntetés is azt igazolja, hogy egyszerű hisztéria, amit az intézmény körül művelnek. A kormány álláspontja ezügyben változatlan: Magyarország jogállam, a törvény mindenkire és minden egyetemre, így a „Soros-egyetemre” is egyformán vonatkozik.
„Ami most zajlik, egy Soros-féle politikai blöff, a politikai hisztériakeltés legújabb állomása” – írta a minisztérium.
A Kossuth téren természetesen a már megszokott világító telefonok égbe emelésével kezdődött meg a beszédek sora.
Elsőként Tamás Gáspár Miklós lépett a színpadra.
„Kedves migránssimogatók, kedves idegenszívűek, kedves zsidóbérencek, kedves kulturális marxisták” – kezdte beszédét a filozófus, aki egyben a CEU oktatója is.
Kedves barátaim – folytatta. Tiltakozunk az ellen, hogy a CEU-t elüldözik Magyarországról, ami hazánk szégyene, az ellen, hogy betiltják a társadalmi nemek tudományát, hogy arra hívják fel a diákokat, hogy feljelentsék tanáraikat, hogy lesújtanak az MTA kutatóintézeteire, hogy kiűzzék a Politikatörténeti Intézetet az otthonából – sorolta Tamás Gáspár Miklós.
De felhívta a figyelmet arra is, hogy
„ideje véget vetni politikai gyöngeségünknek.”
Nem csak magunkért, fiatal és öreg értelmiségiekért tüntetünk – mondta TGM –, hanem a rabszolgatörvény ellen is, hiszen szolidárisak vagyunk a magyar munkavállalókkal. Ez mutatja azt az irányt, amerre az ellenállásnak ki kell bontakoznia.
„Bármilyen hosszú az út, végig fogjuk járni” – zárta beszédét.
Kövér-Van Til Ágnes, az ELTE TáTK társadalmi nemek tanulmánya mesterszakának szakigazgatója következett, aki szerint a társadalmi nemek tudományának betiltása csak egy állomása a felsőoktatás 2010 óta tartó ostromának. De fontos állomása – mert ez hallgattatja el azokat a hangokat, amelyek megkérdezhetik, miért olyan csekély a nők részvétele a hatalomgyakorlásban, miért van óriási különbség férfiak és nők bére közt, miért alacsonyabb a nők nyugdíja, mint a férfiaké, és így tovább. Az oktató kifejezte felháborodását a gyűlöletkampány miatt, amely elüldözi a CEU-t az országból, és felhívja a figyelmet arra az oktatáspolitikára, amely többezer diákot szorít ki a felsőoktatásból.
Molnár Via, a Corvinus szociológia szakos hallgatója szerint a diákság valódi helyzetét érintő kérdések (tandíj, diákhitel, albérletárak, és így tovább) azok, amelyek nem merülnek fel a felsőoktatás átalakításakor.
„Aggódjatok és háborodjatok fel” – figyelmeztette a hallgatókat a felszólaló, aki szerint mindannyiunk ügye a felsőoktatás átalakítása, és szolidaritásra buzdított mindenkit.
Szűcs Zoltán Gábor, az MTA Társadalomtudományi Kutatóintézetének munkatársa magyar állampolgárként állt színpadra, mert – mint mondta – így akart hangot adni ezernyi kutatónak, több százezer diáknak és családtagjaiknak, akik mind áldozatai a kormány felelőtlen oktatáspolitikájának.
„Nincs más hatalmunk, csak a hangunk. Mert ki kell állni, hallatni kell a hangunkat, védelmére kell kelni maradék szabadságunknak. De nem könnyű a helyzetünk” – mondta Szűcs.
Nem túl kevés ez, kiállni, beszélni? Jobb lesz tőle valami? – tette fel a kérdést az MTA munkatársa. Dehogy, nem vagyok ennyire naív – válaszolta meg saját kérdését. „Aki többet tud tenni, tegye meg, övé minden tiszteletem. De nézzünk körül és legyünk őszinték. Százezren vagyunk? Félmillióan? Nem vagyunk. Április 8-án több mint 2 és félmillió ember mondott nemet a hazug rezsimre. De most csak ennyien vagyunk. Hát tegyük meg, amit tehetünk: hallassuk a hangunkat. Ma az a kérdés, példát tudunk-e mutatni kitartásból, szolidaritásból, hogy megmutassuk a kétségbeesett embereknek, hogy nincsenek egyedül. ne feledjük, nem marad ez a helyzet mindig így… ” – zárta beszédét Szűcs Zoltán Gábor.
Tarnay Kristóf, a Független Diákparlament kommunikációs főkoordinátora szerint egy modernkori kormánynak alap lenne az, hogy a tanszabadságért folgozik, és boldog lenne, ha sok egyetem lenne az országban. Egy olyan kormány üldözi most el a CEU-t, söpri ki a diákokat az egyetemről, amelynek párttagjai „fiatal demokratákként kezdték, és azért harcoltak, hogy mi egyetemre járhassunk”.
A kérdés az, hogyan válaszolunk erre. Szerinte a lehető legjobb dolog, amit tehetünk, hogy kiállunk egymásért és összefogunk, ezért jó, hogy több ügyért is folyik most ez a tüntetés egyszerre. A mai nap legfontosabb tanulságának azt tartja, hogy „sorsközösségben vagyunk”, és nem csak a nagy ügyekben kell kiállnunk egymás mellett, hanem a kis ügyekben is.
Pásztor Erzsébet, az Oktatói Hálózat képviselője azt kérdezi, ha a CEU elmegy, az itt maradóknak mi marad? – Kiszolgáltatottság és megvetettség. Elsorvad az alapkutatás és egyre kisebb, szürkébb és szegényebb lesz az oktatás, mert képtelen a kor kihívásainak megfelelni. Ez a sorsunk, ha némán tűrünk tovább.
„Szabadságot a kutatásnak, szabadságot az oktatásnak, szabadságot az iskoláknak és nem csak egyetemeknek, de minden munkahelynek, és az utcákon és tereken is legyen szabadság. Szabadságot az országnak és szabadságot a hazának!”
–mondta.
Bognár Éva több mint 12 éve dolgozik a CEU-n, szereti a munkáját, Budapest az otthona, nem akar innen elmenni, ezzel pedig nincs egyedül. Diákok, tanárok, takarítók, koordinátorok, recepciósok, HR-esek jövője vált bizonytalanná a CEU kivonulásával. „A CEU mi vagyunk, nem Soros Györgyök.” – mondja. A kormány intézkedéseivel nemcsak intézmények, hanem elvek, értékek, emberek, egzisztenciák mennek a levesbe. Mindezt ócska, rövidtávú politikai haszon szerzése érdekében. Bognár belátta, rosszul gondolta, hogy a rendszer működése ugyan felháborítja, személy szerint megúszhatja, egyénileg próbált boldogulni. De rájött, már nincs hova hátrálni, számára eljött a szolidaritás és szerveződés kora.
Szijártó Imre CEU-s hallgató pedig a szakszervezeteknek üzent:
Veletek vagyunk! A Ti harcotok a mi harcunk is! – közölte.
Szijártó szerint a munkavállalók nem csak azért számíthatnak a diákokra, mert ők a jövő munkavállalói, de azért is, mert a széttagozódott ellenállás gyenge, és mert a közösség alapértéke a szolidaritás. Épp ezért arra kérte az érdekvédőket, hogy csatlakozzanak a Kossuth tér elfoglalásához.
„Harcoljunk együtt egy olyan Magyarországért, ahol a gondolat szabadsága és a társadalmi szolidaritás egymásra épülő alapvető értékek!
–zárta beszédét.
A szervezők már a demonstráció előtti napokban jelezték, hogy nem csupán néhány órát akarnak tüntetni. December elsejéig folyamatosan jelen lesznek a Kossuth téren, ahol egyetemi előadásokkal, beszélgetésekkel, performanszokkal igyekeznek felhívni a figyelmet arra, hogy a kormány szisztematikusan veri szét az oktatás szabadságát. Holnap 11 órakor lesz az első és egyben nyitóesemény.
A tüntetésről élőben közvetítettünk:
