A Magyar Tudományos Akadémia a hazai közoktatás felmérése, illetve megújítása céljából indított egy oktatás-módszertani kutatást, amelyre szakmódszertani kutatókból és gyakorló pedagógusokból álló kutatócsoportok pályázhattak. A program most ért félidejéhez, ezért a kutatócsoportok egy konferencián számoltak be eddigi eredményeikről.

Az MTA szerint az ország oktatásra szánt költségvetését legalább az uniós átlaghoz kellene felzárkóztatni, enélkül ugyanis a közoktatás nem lesz képes utánpótlást biztosítani a magyar tudományos életnek.

Az akadémia az általa indított szakmódszertani program keretében azt is vállalta, hogy oktatási segédanyagokkal, módszertani programokkal támogatja a hazai közoktatás fejlesztését, a résztvevő kutatók pedig nyilvános konferenciákon és előadásokon rendszeresen ismertetik eredményeiket.

A kutatási programmal párhuzamosan ráadásul még egy közoktatási bizottságot is felállítottak a BME Kognitív Tudományi Intézetét megalapító Pléh Csaba nyelvész-pszichológus vezetésével. A bizottság első intézkedése az új Nemzeti Alaptanterv felülvizsgálata volt, melynek eredményeképp megállapították a szakemberek, hogy a NAT bevezetését érdemes lenne még egy évvel eltolni (elvileg jövőre lépne életbe),

mivel úgy látják, a tervezet a jelenlegi közoktatás sok hibájára egyáltalán nem rendelkezik megoldással.

Az akadémia programja egyértelműen hiánypótló feladatot végez el az egyre rosszabbul teljesítő közoktatás problémáinak feltárása és megoldása érdekében. Már csak az a kérdés, hogy a kormány vajon hajlandó-e egyáltalán elismerni az MTA által feltárt problémákat, és párbeszédet indítani a megoldásokról. Egyelőre úgy tűnik, a válasz nem.

Az MTA konferenciáján ugyanis felszólalt Bódis József oktatási államtitkár is, aki a legfontosabb kihívásnak a femográfiai kihívást tartja, mert az meghatározza mindennapi életünket.

„Ma Európában egyetlen olyan ország sincs, amely az egyszerű reprodukcióját biztosítani tudná. Ehhez nemcsak az tartozik, hogy kevesebben születnek, és a társadalmi reprodukció nem megfelelő szintű, hanem az is, hogy elöregszik a társadalom, ami olyan feladatok elé állítja az egészség- és az oktatásügyet, amire korábban nem volt példa, vagy a probléma nem volt ennyire hangsúlyos.”

– mondta.

Szerinte természetes, hogy az oktatásra fordítható erőforrások korlátozottak, hiszen mindig is azok voltak, a lehetőségek javításához meg kell találni a helyes arányokat. Az államtitkár szerint a hatékonyságnövelés egyik záloga „a bürokráciacsökkentés lenne, amit sokan megfogalmaznak, de kevesen tesznek érte”.

Bódis szerint az oktatásban is szükséges paradigmaváltás egyik kulcsa az, ha olyanok választják a tanári hivatást, akik „nemcsak kereseti lehetőségnek tekintik a pedagógusi pályát”.

Tehát még egyszer: az oktatási államtitkár szerint a magyar oktatási rendszer legnagyobb problémája az, hogy kevés gyerek születik és hogy a tanárok csak a pénzre hajtanak.

Akkor miért is van országos tanárhiány? Nem, nem azért, mert túl kevés gyerek születik és megy pedagógusnak.

Forrás: qbit.hu