Amit már korábban is tudtunk:
- Összesen 403,75 pszichiáter dolgozik ma Magyarországon az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) által fenntartott intézményekben.
- A gyermek- és ifjúságpszichiátrián még ennél is rosszabb a helyzet, 45,25 főállású szakorvos foglalkozik velük országszerte.
- Klinikai szakpszichológusból van 251 darab.
- Pszichiátriai (szak)ápolóból pedig 1180.
Összességében már az, hogy ilyen kevés szakember van az állami egészségügyi intézményekben, aki pszichiátriai betegekkel foglalkozik, önmagában szörnyen aggasztó.
Csak hogy érezzük ennek a súlyát: hazánkban átlagosan 17.000 felnőttre jut jelenleg egy pszichiáter.
Akkor lesz viszont igazán riasztó a helyzet, ha a számokat egy kicsit jobban megpiszkáljuk. Akkor ugyanis kiderül, hogy a 45,25 gyermek- és ifjúságpszichiátrián dolgozó szakorvos hogyan oszlik el az országban.
- Budapesten van 16.
- Négy megyében (Bács-Kiskun, Veszprém, Fejér és Győr-Moson-Sopron) van 4 szakorvos, négy megyében (Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Zala, Vas) 2 szakorvos, öt megyében (Tolna, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves és Komárom-Esztergom) mindössze 1 darab.
- Nógrád megyében 0,25 darab szakorvos van az ÁEEK adatai szerint – ami azért lehetséges, mert néhány intézményben a szakorvosok főállásban, de részmunkaidőben dolgoznak.
- És igen, ebből következik, hogy ma Magyarországon van öt olyan megye (Baranya, Somogy, Hajdú-Bihar, Csongrád és Pest), ahol nincs egyetlen egy darab, az állami egészségügyben dolgozó gyermekpszichiáter sem.
És nem csak a gyerekpszichiáterek számában vannak ekkora különbségek.
A budapesti fölény mellett érdemes megnézni, hogy például Győr-Moson-Sopron megyében több mint négyszer annyi pszichiáter dolgozik, mint mondjuk Baranyában, hogy Pest megyében több mint hatszor annyi pszichiátriai (szak) ápoló van, mint Csongrádban.
Az, hogy óriásiak a területi egyenlőtlenségek, alapvetően nem meglepő, tudjuk, hogy hazánkban az is döntően befolyásolja az állampolgárok egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését, és ezzel párhuzamosan az egészségi állapotukat is, hogy hol élnek.
Amikor tehát a kormány arról beszél, hogy alapvetően nincs orvoshiány, és zavartalanul működik (hovatovább világszínvonalú) az egészségügyi ellátás, akkor érdemes emlékezni ezekre az adatsorokra.
Külön érdemes kiemelni, hogy sok más, a magyar lakosság életét nagyban befolyásoló tényezőhöz hasonlóan azt sem szívesen árulják el, hogy megyénként hány pszichiátrián dolgozó szakember található az országban.
Érdemes itt megemlékezni arról, mi mindent titkol előszeretettel a kormány: azt, hogy hányan fagynak meg telente, évek óta nem tudjuk, ahogy azt sem, hogy hány gyerek él mélyszegénységben. A kórházi fertőzések számával is trükközik a kormány, ahogy a pedagógushiányról sem tudunk valós képet kapni. És így tovább.
Az adatokat Ungár Péter kérte ki, az LMP-s politikus meglehetősen hosszan próbálkozott azzal, hogy kiderítse, megyénként hány pszichiáter és szakápoló van az országban.
Októberben Rétvári Bence államtitkár azt a kérdést, hogy megyénként hány pszichiáter dolgozik állami alkalmazásban, azzal a sokatmondó válasszal ütötte el:
„A Kormány 2010-től kiemelt figyelmet fordít arra, hogy megfelelő számú és felkészültségű egészségügyi dolgozó álljon rendelkezésre az egészségügyi intézményekben.”
Aztán hosszasan sorolta a kormány egészségügyi dolgozókat érintő intézkedéseit, hogy a végén kizárólag azt árulja el, országosan összesen hány szakember dolgozik az állami egészségügyi intézményekben. Megyékre bontásról szó sem esett.
Ungár nekifutott még egyszer ugyanennek a kérdésnek október végén, szintén a megyei bontást kérve. Rétvári erre már csak annyit válaszolt:
„Kérem, hogy az Ön által feltett kérdéssel kapcsolatban a korábbi válaszomat tekintse továbbra is irányadónak.”
Ungár végül közérdekű adatigényléssel szerezte meg az ÁEEK-tól az adatokat. Melyek tükrében valóban nem csoda, hogy igyekeztek elmismásolni a pontos, megyei lebontású számokat.
