Amikor három évvel ezelőtt először megálmodtuk a Szabad Október Fesztivált, a legfontosabb célunk az volt, hogy teret adjunk a baloldali emlékezetnek. Közösségi élményt akartunk nyújtani mindazoknak, akik szerettek volna együtt gondolkodni a 20. század két leginspirálóbb magyar eseménysorozatáról (az 1918-as Őszirózsás forradalomról és az első magyar köztársaság megalakulásáról, valamint az 1956-os forradalomról), tanulni akartunk a múltból és irányt kerestünk a jövőbe.

Nem véletlen, de számunkra óriási büszkeség, hogy három év alatt a Szabad Október Fesztivál sokkal több és jóval nagyobb lett, mint amire indulásakor számítani mertünk.

És nem csak azért, mert néhány napos rendezvényből csaknem az egész hónapon átívelő eseménnyé bővültünk. Hanem azért is, mert az elmúlt években folyamatosan szembesültünk azzal, hogy igény van erre a fajta emlékezésre, a baloldali gyökereink felkutatására és továbbgondolására.

Különösen fontos ez akkor, amikor a jobboldali kurzus folyamatosan próbálja kisajátítani ezeket az eseményeket, az eltorzított, meghamisított emlékezet pedig könnyen igazol a forradalmak szellemiségével ellentétes, elnyomó rendszereket és intézkedéseket.

Ma, amikor egyre nagyobb léptékben zajlik a kultúrharc, amikor a történelem hajlítható eszközzé válik a kormány kezében, muszáj megtalálnunk a saját hangunkat, létfontosságú, hogy ellensúlyozzuk a hamis propagandát, és közösen keressük meg az utat, amin tovább tudunk indulni.

Épp ezért lett az idén a „Múltunk a jövőnk?” az esemény szlogenje – mert hiszünk abban, hogy a baloldali értékek továbbviteléhez alapvető szükségünk van arra, hogy megértsük az egykor zajló folyamatokat, hogy beszélgessünk és megpróbáljuk megérteni, mi történt akkor, és igyekezzünk tanulni mindazoktól, akik az elmúlt 100-150 évben sokat tettek azért, hogy a baloldali értékek életben maradjanak.

Most, 2018-ban különösen fontos volt számunkra, hogy a kerek évfordulón megünnepeljük az őszirózsás forradalmat, hogy felállítsuk azon baloldali hősök arcképcsarnokát, akik írtak, gondolkodtak, cselekedtek; akik példát mutattak, hogyan lehet tenni egy igazságosabb társadalomért, egy fejlődő Magyarországért.

Fontosnak tartottuk, hogy olyan, a baloldal számára kiemelten fontos témák mögé nézzünk, mint a munkásmozgalmak mindennapjai, beszéljünk a lakhatási küzdelmekről, megemlékezzünk a szimbolikus térfoglalásokról és az ellenállás egyéb formáiról, hogy lehámozzuk a propagandamázt a Tanácsköztársaságról. Beszélgettünk a nők szerepéről a baloldali emlékezetben, tisztelegtünk a Galilei-kör előtt, és közösségépítő programokat szerveztünk, ahol politikai plakátkészítés, vagy éppen mozgalmi társasjáték est keretében cserélhettek eszmét és tapasztalatokat vendégeink. Nemzeti ünnepünkön, október 23-án pedig Angyal István, a forradalom legtisztább hőse előtt hajtottunk fejet Eörsi Lászlóval.

Közel 20 programunkon többszáz érdeklődő vett részt, mindez pedig erőt ad számunkra, hiszen immár biztosan állíthatjuk:

igenis van igény arra, hogy feldolgozzuk a múltunkat, megértsük a jelent és gondolkodjunk egy jobb, igazságosabb, egyenlőbb jövő közös megalkotásán.

Programjaink amellett, hogy sok fontos, érdekes és izgalmas kérdést vetettek fel, egyben megmutatták azt is, hogy képesek vagyunk konstruktív együttgondolkodásra, hogy generációkon átívelő akarat a baloldal megerősítése, és hogy sokan vagyunk, akik nem csak álmodunk erről a megerősödésről, de hajlandóak vagyunk cselekedni is érte.

Borzasztóan izgalmas volt figyelni az időről időre kibontakozó vitákat, amelyek túlmutattak egy adott történelmi pillanat értelmezésén. Jó érzés látni, ahogy a fesztiválnak lassan kibontakozik egy állandó közönsége, amely egyre csak bővül. Megnyugtató a tudat, hogy van miből és van hova építkeznünk.

De természetesen mindez bőven nem csak a Mérce érdeme. A fesztivált a Gólya Szövetkezeti Presszóval közösen rendeztük, akik nem csak helyet biztosítottak a rendezvényeknek estéről estére, de a fesztivál kitalálásában, létrehozásában is rengeteget segítettek, immár harmadik éve.

Külön köszönjük az Eszmélet folyóiratnak, a Gláser Jakab Emlékalapítványnak, a Közélet Iskolájának és a Deviszont Közösségi Térnek, A Város Mindenkié csoportnak, a Politikatörténeti Intézetnek, a korábbi Slejmből lett Partizánnak, az Aurórának, a Gólyának és a Periféria Központnak, hogy külön programokkal készültek a fesztiválra, Kalmár Szilárdnak, hogy harmadik éve vezet munkásmozgalmi sétát a Józsefvárosban, és minden előadónknak, beszélgetőpartnerünknek, aki részt vett az eseményeinken.

Akinek pedig a legtöbbet köszönhetjük, az bizonyosan Kathrin Sharon Jemeljanov, aki időt, energiát és celluxot nem kímélve koordinálta végig az egész eseménysorozat létrejöttét és lebonyolítását, és aki tulajdonképpen a Szabad Október Fesztivál lelke volt.

És különösen hálásak vagyunk mindazoknak, akik eljöttek egyik vagy másik (netán több) eseményünkre, esetleg anyagilag is támogatták programjainkat – hiszen semmi értelme bármilyen rendezvényt szervezni, résztvevők nélkül… Szóval köszönjük, hogy eljöttetek!

Évről évre, kisebb-nagyobb lépésekben igyekszünk betömni a baloldali emlékezet lyukait. Hiszünk abban, hogy van értelme ennek a munkának, bízunk benne, hogy egyre többen és többen végezzük majd ezt a feladatot, és a megszerzett tudás inspirációként és tanulságokkal szolgálhat a magyarországi demokratikus baloldali kultúra számára.

Jövőre folytatjuk, reméljük, akkor is velünk tartotok.